Elkerülhetetlen szerelem - 55. rész

Családi terror

Pár percig mindketten csendben voltunk. Pedro nem nagyon akart beszélni, én pedig hagytam, hogy összeszedje, és aztán szóra bírja magát.

- Ha időben szólok a szüleimnek arról, hogy Helena kiszökött, talán még mindig élne. – szólalt meg egyszer csak.
- Kiszökött? – értetlenkedtem – A nővéred 30 éves volt. Ennyi idősen csak volt önálló élete és akarata. Nem volt már gyerek, hogy a szüleitől függjön.
- Tudja, apám egy nagyon szigorú ember. – felelte Pedro – Habár Helena már rég nagykorú volt, még mindig apám parancsolt neki.
- És anyukád nem tett ez ellen semmit? – kérdeztem.
- Nem tehetett. Egy hagyománytisztelő, vallásos család vagyunk. Anyám elfogadta, hogy a férfi irányítja a család életét…megértem Helenát, amiért el akart menni.
- Tényleg nem tudod, kivel mehetett el aznap este? Nem láttad esetleg a kocsi rendszámát, vagy a sofőr arcát? Semmi olyat, ami segíthet, hogy rájöjjünk, hogy ki lehet az?
- Sajnálom, de nem. – hajtotta le bűnbánóan a fejét Pedro – Az én hibám lesz, ha nem kapják el Helena gyilkosát.
- Ne mondj ilyet, Pedro! – simogattam meg bíztatásképpen a karját – Már így is sokat segítettél.
- Komolyan?
- Igen. Nem tudod véletlenül, hogy hol van apukád?
- Éppen dolgozik. – felelte – De kérem, ne mondja el neki, hogy beszéltem róla! Hatalmas büntetést kapnék, ha kiderülne a dolog.
- Megígérem, hogy nem keverlek bele. – válaszoltam komolyan – És ha szükséged lenne segítségre, hívj nyugodtan! – adtam át neki a névjegykártyámat.
- Köszönöm. – jelent meg először egy halvány mosoly a fiú arcán.

Magára hagytam Pedrot, hiszen biztos szüksége van az egyedüllétre, és arra, hogy megpróbálja túltenni magát a nővére halálán. Mikor visszamentem a földszintre, JJ még mindig Mrs. Salasszal beszélgetett.

- Sikerült beszélned Pedroval? – kérdezte JJ, mikor meglátott.
- Igen. Kiderítettem pár dolgot. – feleltem – Úgyhogy mehetünk is az irodába.
- Rendben. – válaszolta – Köszönjük az együttműködést, Mrs. Salas.
- Nincs mit. Kérem, kapják el a lányom gyilkosát. – kérte a nő.
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk. – ígértem meg.

A rendőrségig vezető úton JJ-vel természetesen az ügyről, és főként a Salas családról beszélgettünk. Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehetett szegény gyerekek élete. Az apjuk szinte terrorizálta őket, Helena 30 éves korában sem viselkedhetett felnőttként.

- Nem tudom, hogy annak, hogy Helena apja egy ilyen szörnyű alak, mi köze lehet a lánya halálához. – mondta JJ.
- Ha kiderül, hogy tényleg egy sorozatgyilkosról van szó, akkor lehet, hogy egy olyan fajta követi el a gyilkosságokat, aki úgy gondolja, hogy ezzel segíthet a rászorulókon. Mindenképp meg kell vizsgálni a többi áldozat családi hátterét is. – feleltem.
- Rendben. Azonnal megteszem, ahogy az irodába értünk. – válaszolta JJ – Amúgy kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Minden rendben van közted és Reid között? Mintha kicsit feszült lenne a légkör újabban kettőtök között.
- Összevesztünk egy kicsit tegnap. – vallottam be - Mikor meg tudtuk volna beszélni a dolgot, jött ez az ügy, így egyelőre várnia kell a beszélgetésnek.
- Értem. De ne hagyjátok, hogy a magánéletetek a munka rovására menjen.
- Ha hagynánk, akkor nem derítettünk volna ki máris valamit. – feleltem.
- Igazad van.

Nem sokkal később meg is érkeztünk a helyi rendőrséghez. Megkerestük a többieket, akik éppen az aktákat vizsgálták.

- Sikerült valamit kideríteni? – kérdezte Hotch.
- Azt hiszem. De szükségünk van némi kutatásra. – feleltem.
- Csak nyugodtan. – válaszolta Hotch.

JJ elkezdett telefonálgatni, én pedig belemélyedtem a többi gyilkosság aktáiba. Próbáltam összefüggést keresni, de mielőtt bármit is találhattam volna, megjelent Spencer.

- JJ nem rég kiderítette, hogy a gyilkos az összes áldozattól elvett valami személyes tárgyat. Rita Salvadortól egy nyakláncot, Esperanza Vegától egy gyűrűt, Raquel Penától egy hímzett zsebkendőt, Carla Rosától pedig egy medált.
- Szóval tényleg ereklyéket gyűjt az áldozataitól. – sóhajtottam.

Ekkor megjelentek a többiek, így hozzáláthattunk az eddig megtudottak átbeszéléséhez.

- Alyssa, mit tudtatok meg JJ-vel? – kérdezte Hotch.
- Úgy gondoljuk, hogy Helena Salas apja terrorizálja a családját. Sikerült szóra bírnom Pedrot, Helena öccsét, aki elmondta, hogy a nővérének 30 éves kora ellenére sem lehettek önálló döntései. Az apja úgy kezelte őt, mint egy gyereket, akit meg kell nevelni. – magyaráztam.
- Talán a gyilkos tudta ezt, és úgymond segíteni akart Helenának? – vetette fel Morgan.
- Pont ezt próbáljuk kideríteni JJ-vel. – válaszoltam.
- Rendben. Morgan, ti mit találtatok a helyszínen? – kérdezte Hotch.
- A tettesnek a levágott hajtincsen és az elvett személyes tárgyakon kívül nincs más jellegzetes szokása, ezért a helyszínen sem találtunk túl sok mindent. – felelte Morgan.
- Semmi DNS, hátrahagyott holmi, vagy bármi más, ami elvezetne minket a gyilkoshoz. – tette hozzá Prentiss.
- Ezzel szemben kicsit furcsa volt, hogy még az első négy áldozatot leszúrták, Helena Salast fejbe lőtték. – szólalt meg Rossi.
- Miért változatott a gyilkos hirtelen a módszerén? – kérdezte Spencer.
- Biztos volt rá oka. – válaszoltam.

Hosszú órákig beszélgettünk még az ügyről, hiszen attól féltünk, hogy a gyilkos bármelyik percben újra lecsaphat.