Elkerülhetetlen szerelem - 45. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy magamhoz képest kicsit soká jött az új rész, hiszen tegnapra terveztem ezt, de olyan rosszul voltam, hogy kénytelen voltam egyáltalán a gép elé ülni is. Viszont most újra jelentkezem, és jó olvasását kívánok a részhez. :D Puszi! <3

Rémes éjszaka

Szerencsére Hotch szabadnapot adott nekünk másnapra, hogy kipihenjük magunkat az elmúlt pár nap megterhelő eseményei után. Jól esett már az alvás, hiszen erre nem sok lehetőségünk volt Chicagoban.

Úgy döntöttünk, hogy ezt az estét külön töltjük Spencerrel, mert tudtuk, hogy ha egy ágyban alszunk, abból nem alvás lesz, viszont a pihenés mindkettőnkre ráfért. Persze a szabadnapunkat majd együttöltjük, aminek kifejezetten örültünk.

Spencer kirakott a házamnál, majd egy igencsak hosszúra nyúlt búcsúcsók után bementem. A bőröndömet az ajtó mellett hagytam azzal az ürüggyel, hogy most fáradt vagyok, és amúgy is ráérek holnap kipakolni, ezért csak a szükséges dolgokat vettem ki belőle, mint pl. a fogkefémet vagy a telefontöltőmet.

Egy gyors zuhanyzás után már dőltem is be az ágyba, és olyan gyorsan el is aludtam, hogy az éjjeli lámpát is elfelejtettem lekapcsolni.

Azonban nem volt nyugodt az éjszakám, ugyanis megint előjött a rémálmom. Minden úgy történt, mikor Chicagoban, mikor először álmodtam ezt. A tó, a vízből kiemelkedő női alak, és az a bizonyos mondat; Menekülj!

Sírva riadtam fel. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és kikeltem az ágyból. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár tejet. Mikor kicsi voltam, és rosszat álmodtam, vagy akármi más bántott, apa mindig töltött nekem tejet, ami nagyon megnyugtatott. Tett bele fahéjat is, ami igencsak különleges ízt adott neki, így „apu tejcsijének” hívtam ezt az italt.

Akármennyire is jó volt felidézni ezt, az agyamban inkább az járt, hogy mi okozhatja a rémálmot. Ez már nem első alkalom, és attól tartok, hogy nem is az utolsó. Az az e-mail, amit pár napja kaptam talán jobban izgat, mint gondoltam. Azt hittem, hogy hamar túlteszem magam rajta, és nem is akartam vele foglalkozni, de talán a tudatalattim ezt máshogy teszi.

Ránéztem a sütő órájára. 4:23 perc volt. Miután megittam az egész bögre tejet, a bögrét a betettem a mosogatóba, majd visszamentem a szobámba, befeküdtem az ágyba, és próbáltam visszaaludni. Ez azonban elég nehezen ment, hiszen attól tartottam, hogy ha elalszom, megint előjön a rémálmom, és ha sikerült is kicsit elbóbiskolnom, félálomból riadtam fel, nehogy megint rosszat álmodjak. Aztán reggel 7 körül a szervezetem nem bírta tovább az alvásnélküliséget, és sikerült végre elaludnom.

Másnap egészen negyed 1-ig fel sem keltem. Akkor is csak azért voltam kénytelen kikelni az ágyból, mert meghallottam a csöngő hangját. Felkaptam a köntösömet, belebújtam a papucsomba, és kómás fejjel mentem le ajtót nyitni. A túloldalon álló személy valószínűleg nagyon ideges lehetett, hiszen kb. 3 másodpercenként újracsöngetett, és ezzel kezdett engem is magára haragítani.

Azonban az összes haragom elszállt, mikor megláttam, hogy ki áll előttem, miután kinyitottam az ajtót.

- Kristin! – ugrottam a nyakába – Szia! Hogy hogy itt vagy? Nem mintha baj lenne, csak nem szóltál, hogy jössz.
- Szia Alyssa! – adott egy puszit – Ez egy hosszú történet. Bemehetek?
- Persze. Gyere csak! – tessékeltem be, és segítettem neki behozni az egyik bőröndjét – Mi járatban vagy errefelé?
- Durván összevesztünk Adammel. – válaszolta a nővérem – Anya elutazott, és amúgy is gondoltam már, hogy meglátogatlak, ráadásul így távol vagyok Adamtől is.
- De mi történt? – ültünk le a kanapéra.
- Megemlítettem neki, hogy nincs jó hatással a kapcsolatunkra, hogy állandóan dolgozik, ráadásul volt már olyan, hogy igencsak furcsa állapotban jött haza, és kezdtem attól félni, hogy a munkája nem is tart olyan későig, és utána talán máshol mulatja az időt. Ezen ő persze kiakadt, és a szememre vetette, hogy belőle élünk meg, ezért ne gyanúsítgassam, és elviharzott otthonról. Én pedig rögtön összepakoltam, és a következő géppel jöttem is ide. – mesélte el gyorsan Kristin.
- Mondtam én, hogy valami nincs rendben azzal a sráccal. – feleltem.
- Remélem, hogy ez csak egyszeri kiakadás volt, hiszen mióta megismertem, nem viselkedett még így. – hajtotta le a fejét a nővérem – Nem baj, ha itt maradok pár napig?
- Dehogyis! – öleltem meg – Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz.
- Köszönöm, Alyssa! Annyira jó, hogy vagy nekem. – ölelt meg most Kristin.
- A testvérem vagy. Mindig számíthatsz rám! – mosolyogtam rá – Nem vagy éhes?
- De! Ma még alig ettem valamit, ráadásul tudod, milyen a repcsis kaja… - forgatta a szemeit.
- Igen. Sokat repültem. – nevettem – Bár az FBI magángépén más van, szóval…
- Ne csináld, Alyssa! – fenyegetett viccesen Kristin.
- Oké. – nevettem – Csinálok reggelit…vagyis ebédet. – néztem az órára.

Közösen aztán sikerült összehoznunk egy laza fogást, ami sült pulykamellből és salátából állt. Sőt, Kristin még egy sütit is összedobott gyorsan, ami igencsak jól esett, hiszen rég ettem már igazi házi sütit.

- Mi a programod mára? Nem kell dolgoznod? – kérdezte Kristin ebéd után az asztalnál ülve.
- Szerencsére nem. Tegnap késő este értünk haza Chicagoból, így szabadnapot kaptunk mára. – feleltem.
- És mi van azzal a Spencerrel, akiről meséltél, mikor Los Angelesben jártál? – kíváncsiskodott Kristin.
- Hát…összejöttünk. – feleltem mosolyogva – Ryan után sikerült újra szerelembe esnem.
- Jaj, húgi, annyira örülök nektek. A Ryannel való szakítás tényleg kikészített, ezért megérdemelted, hogy újra boldog legyél egy pasival.
- Igen, erre szerencsére én is rájöttem. – mosolyogtam – Nincs kedved megismerni Spencert? Úgy volt, hogy a mai napot együtt töltjük, de most, hogy itt vagy, ezt megoldhatjuk hármasban is. – ajánlottam fel.
- Nem akarom elszúrni a romantikus napotokat, szóval legyél csak vele.
- Kristin, ne csináld! Spencerrel így is sokat vagyunk együtt, a pszichológusok szerint talán túl sokat is, ráadásul tudod, milyen fontos vagy nekem. Szeretném, ha megismernéd a szívem választottját.
- Rendben. – egyezett bele végül a nővérem – De ajánlom, hogy elkápráztasson ez a Spencer!
- Ezt garantálhatom! – pattantam fel az asztaltól, és mentem a telefonomért, hogy felhívjam a barátomat, és közöljem vele, hogy kicsit változott a terv.

Alyssa ruhái: