Egy éjszaka ajándéka - 16. rész

Sziasztok! A héten szorgos voltam, ezért ma kaptok még egy részt! :D Remélem, örültök ki. :) Jó olvasást hozzá! Puszi! <3

Szóhoz sem jutottam. Mi a fenét keres itt Vivian? Aki mellesleg a fiam apjának a barátnője. És honnan tudja a címemet? Eva Santosként ismer, és ha utána is nézett egy ilyen nevű embernek, nem találhatott volna rám.

- Szia Eva…vagy talán Catalina? – szólalt meg Vivian – Hogy verhettél át? – kérdezte, miközben bejött a házba – Azt hittem, hogy jóban lehetünk.
- De tényleg Evának hívnak. – próbáltam menteni a helyzetet.
- A névjegykártyán, amit adtál, az áll, hogy Catalina Salvador. Ráadásul mikor utánanéztem Señorita Salvadornak, ezt a címet találtam. És ahogy látom, te élsz itt, szóval te vagy Catalina! – akadt ki Vivian.
- Ez nem igaz! – próbáltam kitalálni valamit – Catalina a lakótársam, és egyben a kollégám. Úgy tűnik, véletlenül az ő névjegykártyáját adtam oda, hiszen abból is van nálam mindig néhány darab.
- Szóval esküszöl, hogy Evának hívnak?
- Esküszöm! – vágtam rá magabiztosan.
- Hát jó, mert megijedtem, mikor azt hittem, hogy te vagy az a Catalina nevű valenciai lány, akivel Nico néhány éve megcsalt. – ült le Vivian a kanapéra kissé szomorúan.
- Megcsalt? – tetettem a meglepődöttet.
- Igen. A 2006-os Spanyol Nagydíj afdterparty-ján Nico berúgott kicsit, és lefeküdt egy csajjal. Mikor a verseny után találkoztunk, láttam Nicon, hogy valami bántja, így elkezdtem faggatni. Végül bevallotta, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert megcsalt engem. Én persze kiakadtam, és meg akartam tudni, hogy ki volt az a kis ribanc, aki annak ellenére is képes volt lefeküdni Nicoval, hogy tudta, hogy van barátnője. Nico azt mondta, hogy a bulin találkozott először vele, és csak annyit tud róla, hogy Catalina a neve, és Valenciában lakik. Azóta akárhányszor itt van verseny, mindig attól rettegek, hogy felbukkan ez a csaj, és újra ráhajt Nicora. Hosszú időbe telt, mire megbocsájtottam Niconak, és újra meg tudtam bízni benne, de rájöttem, hogy ő az igazi, és nem akarom elveszíteni. Vele akarom leélni az életemet, és tőle akarok gyerekeket.
- Nico biztos megbánta a dolgot, és ő is így érez irántad. – feleltem, de belül azt hittem, hogy összeomlok.

Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt Nicoval az együtt töltött éjszakánk után. Nem is voltam biztos benne, hogy akkor együtt voltak Viviannel, hiszen Nico mindig is óvta a magánéletét a sajtó elől, ezért a rajongói sem tudhattak róla sokat. Utólag belátom, hogy egy dög voltam, mikor elcsábítottam Nicot, és emiatt lelkiismeret-furdalásom is van. Most pedig, hogy hallottam, Vivian mennyire szereti őt, nem lehetek olyan álnok, hogy a szerelmük útjába álljak.

- Na jó, nekem mennem kell. – szólalt meg egyszer csak Vivian – Az az igazság, hogy Castellónban dolgozom az elkövetkezendő pár napban, és gondoltam, ha már Valencia közelében vagyok, beugorhatok hozzád, hogy tisztázzuk ezt a dolgot, mielőtt belekezdek a munkába. – magyarázta.
- Igen, ez jó ötlet volt. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- De most már minden rendben van, és nem állhat semmi a barátságunk útjába.
- Ja, a barátságunk útjába… - forgattam a szemeimet, mikor Vivian nem figyelt.
- Tudod, mi lenne szuper? Ha valamelyik este elmennénk bulizni! Majd hívlak, hogy mikor érek rá, és megbeszéljük a dolgot. – lelkesedett.
- Oké. – feleltem, majd kinyitottam neki az ajtót.
- Örülök, hogy mindent sikerült tisztázni, Eva! – ölelt meg a legnagyobb meglepetésemre – Szia!
- Szia Vivian! – intettem neki, majd gyorsan becsuktam utána az ajtót – Ez a nő elmebeteg! – jegyeztem meg magamnak.
- Ki volt az, anya? – jött oda hozzám Eric.
- Csak egy ismerősöm. – feleltem mosolyogva – Na de ideje indulnunk, kicsim!

Gyorsan bepakoltam a táskámba, összeszedtem Eric dolgait, és már indulhattunk is. A vivianes közjátéknak hála sikerült Ericnek elkésnie az oviból, és nekem is a munkából. Ráadásul én még reggelizni sem tudtam, így éhgyomorral és morcos hangulattal léptem be a boltba.

- Lina, már negyed órája itt kéne lenned. – mondta Doña Imelda.
- Tudom, és sajnálom, csak kicsit furcsára sikeredett a reggelem. – magyaráztam.
- Elmondod, mi történt?
- Röviden annyi, hogy megjelent a fiam apjának a barátnője, aki nagyon próbál összebarátkozni velem, csak hogy Nico álnéven mutatott be neki, ő pedig rájött, hogy mégsem Eva Santos vagyok, de szerencsére sikerült kimagyaráznom magam. – hadartam el a történetet.
- Nico barátnője? Eva Santos? Össze akar barátkozni veled? – értetlenkedett Doña Imelda – Úristen Lina, mi folyik itt?
- Mikor találkoztam Nicoval a versenyen, ott volt a barátnője, Vivian is. Meglepett, hogy mikor Vivian rám kérdezett, Nico azt mondta neki, hogy a nevem Eva. Csakhogy a csaj elkérte a számom, mert hogy szeretne összebarátkozni a pasija barátaival. Odaadtam neki a névjegykártyám, amin viszont a rendes nevem volt. Viviannek, mivel szőke, kellett pár nap, hogy rájöjjön, hogy ha a nevem Eva, akkor miért Catalina van a névjegykártyámon? Felkeresett, hogy magyarázatot kapjon, és ez a reggelembe került. Ráadásul elmondta, hogy tud arról, hogy Nico megcsalta őt egy Catalina nevű valenciai lánnyal. Ezért akadt ki azon, hogy talán én is Catalina vagyok, Valenciában élek, és ismerem Nicot. – mondtam el a hosszabb változatot is.
- Tudod, hogy ebből még nagy zűrök lesznek, ugye? – nézett rám szigorúan Doña Imelda.
- Igen. – sóhajtottam – De nem akarom! Már az elején tudtam, hogy hülyeség volt felkeresni Nicot. Ha az nem történt volna meg, most nem kéne hazudoznom szegény Viviannek.
- Szegény Viviannek? De hát ő jár a fiad apjával.
- És? Emiatt nem kell rosszul bánnom vele.
- De nem is kell, hogy a legjobb barátnők legyetek. Figyelj, Lina! Döntsd el, hogy mit akarsz! Ha elmondod Niconak, hogy van egy fiad tőle, Vivian úgyis megutál téged. Ráadásul akkor a kis szőke fejével azt is hiheti, hogy elárultad, és még a végén ártani fog Ericnek. Ezt ne kockáztasd meg!

Doña Imeldának igaza volt. Abból, ha összebarátkozom Viviannel, nem sülhet ki semmi jó. Nem mintha ezen gondolkodtam volna, de azért nem akarok ártani szegény csajnak.

Bár erre akkor kellett volna gondolnom, mikor lefeküdtem a barátjával!

Catalina ruhái: