Egy éjszaka ajándéka - 14. rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn jött az új rész, de egyszerűen nem volt ihletem az elmúlt napokban. Megpróbálok ezentúl gyakrabban jelentkezni. Jó olvasást! :) Puszi! <3

Az elkövetkezendő pár napok nyugisan teltek. Visszarázódtunk a megszokott hétköznapokba, és az életünk bármiféle változás nélkül folytatódott.

Victoriáról már napok óta nem hallottam, és egyre rosszabbul éreztem magam, amiért megbántottam. Beláttam, hogy teljes mértékben az én hibám volt, hogy összevesztünk, és próbáltam összeszedni magam, hogy bocsánatot kérjek tőle.

Erre lehetőséget adott az, hogy Carlos megígérte, hogy mivel csütörtökön nem kell dolgoznia, vigyáz Ericre. Victoria a sokadik kérésemre végül igent mondott, és megbeszéltük, hogy mindketten szabadnapot veszünk ki a munkahelyünkön annak érdekében, hogy helyre tegyük a barátságunkat.

Fél 10-re mentem Victoriáért. Azt terveztük, hogy délelőtt kimegyünk a tengerpartra, majd ha meguntuk a hasunk süttetését, elmegyünk vásárolgatni, este pedig a kedvenc éttermünkben vacsorázunk. Nem volt ebben semmi extra, de mindkettőnknek egy ilyen napra volt éppen szüksége.

Victoria háza előtt megcsörgettem őt jelezve, hogy jöhet. Nem is kellett rá sokat várnom, 2 perccel később már indulhattunk is strandolni.

- Sajnálom, amit mondtam! – kezdtem bele a bocsánatkérésbe.
- Inkább az útra figyelj, Lina. – felelte Victoria kicsit mogorván.
- Megértem, hogy haragszol rám, és tudom, hogy egy idióta voltam. Carlosszal csak segíteni szeretnétek, de kérlek, értsétek meg, hogy egyelőre nem állok készen arra, hogy beszéljek Nicoval Ericről.
- Gondolj vissza a te gyerekkorodra! – nézett rám először Vicky – Te is apa nélkül nőttél fel. Soha nem vágytál arra, hogy két szülőd legyen?
- Dehogyisnem. – válaszoltam – De az én esetem teljesen más.
- Igen, pontosan. A te apád kiskorodban lelépett, azóta nem hallottatok róla, ezért nem is tehetett anyukád semmit azért, hogy újra részese legyen az életeteknek. Te viszont elérhetnéd, hogy Eric mellett ott legyen az apja.

Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igaza van a barátnőmnek. Kb. 4 éves voltam, mikor apukám magunkra hagyott minket. Nem sok emlékem van vele kapcsolatban, arra a napra viszont tisztán emlékszem, mikor elment. Beteg voltam, így egész nap az ágyban feküdtem. Carlos éppen egy szülinapi zsúron volt. Ő akkor 7 éves volt. Felébredtem, és mivel szomjas voltam, többször szóltam anyukámnak, hogy hozzon nekem inni. Ő viszont nem válaszolt a kiabálásaimra, így kikeltem az ágyból, és a láztól kábultam lementem a konyhába, hiszen onnan hallottam hangokat. Láttam, hogy a szüleim nagyon veszekednek. Apám felkapta az ebédlőszéken heverő kabátját, és kiviharzott az ajtón. Akkor láttam utoljára.

- Lina, zöld a lámpa. – hozott vissza a jelenbe Victoria hangja.
- Ja, persze. – feleltem zavartam, majd elindultam.

Pár perc múlva már a tengerparton voltunk. Levettük a ruhánkat, ami alá már otthon felvettük a bikinit. Leterítettünk néhány törülközőt a homokba, majd felállítottuk a napernyőt.

Az elkövetkezendő néhány órában a felesleges beszéd helyett inkább kiélveztük a gyönyörű napot. Nem is volt szükségünk a beszélgetésre, anélkül is jól éreztük magunkat. Úgy éreztem, hogy a különböző nézeteink ellenére is sikerült megszüntetni a köztünk dúló feszültséget.

Kora délután aztán kerestünk egy helyet a parton, ahol tudnánk ebédelni. Egy hangulatos étterem mellett döntöttünk végül.

- És amúgy milyen volt a Forma-1? – törte meg a csendet evés után Victoria – Azt már hallottam, hogy Ericnek nagyon tetszett, de ne mondd, hogy neked nem jött be! Emlékszem, mikor 2006-ban kint voltunk Barcelonában, le sem lehetett lőni. Most is annyira élvezted?
- Most egészen más indokkal voltam ott, mint akkor, szóval nem igazán. Ráadásul akkor nagyon képben voltam mindennel kapcsolatban, most pedig csak néztem, hogy „Úristen! Ez meg ki?”
- És Nicon kívül nem ismertél meg valami sexy versenyzőt? – kíváncsiskodott Victoria.
- Az az igazság, hogy de. – feleltem.
- Mi van? – kerekedtek ki a szemei – Én csak viccelődtem! Nem mondod, hogy összeszűrted a levet egy másik versenyzővel?
- Ja, persze, kistestvért szeretnék Ericnek. – néztem kicsit szúrósan a barátnőmre – Mindössze annyi történt, hogy Vitaly Petrov elhívott randizni.
- Mindössze? – csodálkozott Victoria – Lina, ez nagy dolog.
- Tudom, de félek Carlos és Eric reakciójától. – vallottam be.
- Erictől szerintem nem kell tartanod. Kicsi még, fel sem fogja, hogy mit csinálsz azzal a másik bácsival. És szerintem Carlos is örülni fog annak, hogy ennyi idő után újra randizol. Fontos neki, hogy boldog legyél.
- Igazad van. – sóhajtottam – Elvileg a hétvégén jön Vitaly, szóval jó lenne legkésőbb holnap beszélni erről Carlosszal.
- Ne félj! Nem lesz semmi baj! – simogatta meg a karomat bíztatásképpen a barátnőm.

Fél órával később már az egyik helyi bevásárlóközpontban nézelődtünk. Mindkettőnknek jót tett ez a csajos nap, főleg nekem. Victoriával gyakran találkozunk, de általában ott van Eric, így rég volt már hasonlóban részem.

Este még elmentünk együtt vacsorázni, majd hazavittem Victoriát, és utána én is hazamentem. Már elmúlt 10 óra, mikor beléptem a házamba. Halkan levettem a cipőm, letettem a táskám, majd a nappaliba mentem. Jó is, hogy nem hangoskodtam, hiszen Carlos a kanapén aludt. Látszott rajta, hogy Eric igencsak lefárasztotta. Mosolyogva néztem őt, majd betakartam egy paplannal, és felmentem az emeltre.

Halkan benyitottam Eric szobájába, majd az ágyához mentem. Ismét mosolyra húzódott a szám, hiszen a fiam nagyon édesen aludt. Megigazítottam a takarót rajta, és utána még hosszú percekig néztem őt.

Eszembe jutott az, amit Victoria mondott ma az apámról. Anyám tényleg nem tehetett semmit azért, hogy apám újra érdeklődjön irántam és a bátyám iránt, de nálam nem ez a helyzet.

Talán gátolom Ericet abban, hogy boldog gyerekkora legyen, aminek mindkét szülője a részese, és emiatt rossz anya vagyok?

Catalina ruhái: