Egy éjszaka ajándéka - 13. rész

- Kicsim, megmondtam, hogy csak vacsora után ehetsz sütit! – szóltam rá Ericre.
- Tudom, anya, de annyira jó illata van. – nézett rám boci szemekkel a fiam – Had egyek csak egyet! – kérlelt.
- Majd, ha megetted a sült husit. – feleltem, majd leültettem az asztalhoz – Ráadásul még nem is köszöntél Victoria néninek.
- Szia! – integetett neki Eric.
- Szia nagylegény! – adott neki egy puszit a barátnőm, majd ő is helyet foglalt.

Kimentem a konyhába, majd nem sokkal később egy tál sült csirkével, és egy másik tál sült krumplival tértem vissza. Nem rég értünk haza, így nem volt időm flancosabb ételt készíteni.

Mire visszaértem, Eric már nagyban mesélt Victoriának a Forma-1-ről. Nagyon lelkes volt, és minden egyes részletet elmondott a hétvégével kapcsolatban. Amikor Victoria elbambult, vagy mondott nekem akár egy szót is, Eric rögtön rászólt, hogy figyeljen. Kicsit sajnáltam a barátnőmet, de Eric annyira aranyos volt, hogy nem volt szívem leállítani.

- …és akkor hazajöttünk, ami nagyon rossz volt, mert vége lett az egésznek – fejezte be a mesélést pár perc múlva a fiam.
- Biztos nagyon jó lehetett! – mondta Victoria.
- Akkor most már nekiállhatsz az evésnek. – szólaltam meg – Még a végén kihűl a husi.
- Oké, anya. – felelte Eric, majd nekilátott a vacsorának.

Miután végeztünk, és Eric megkapta a sütijét, felvittem az emeletre, lefürdettem, meséltem neki egy mesét, és lefektettem aludni. Általában kicsit később szoktam ezt megtenni, de a vacsora végére már nagyon elfáradt, és láttam rajta, hogy számára is megterhelő volt ez a hétvége, így jobb volt neki, hogy hamarabb feküdt le. Ráadásul holnap reggel korán kell kelnie, mert kezdődik a hét, és Ericnek oviba kell mennie, míg én dolgozom.

- Bocsi, hogy eddig tartott, csak nem találtam a mesekönyvet. – tértem vissza aztán Victoriához.
- Áh, semmi baj. Elfoglaltam magam. – lapozgatott egy újságot, de aztán letette – Na de mesélj! Milyen volt ismét találkozni Nicoval? – faggatott.
- Egészen más, mint amikor először találkoztunk. – feleltem.
- Ebben biztos vagyok, ugyanis akkor gyakorlatilag a megszállottja voltál, majd egy alkoholban gazdag buli után a hotelszobájában kötöttetek ki, majd szexeltetek, de te terhes lettél, most itt van Eric, és azért akartál vele másodjára találkozni, hogy ezt elmondd neki. – mondta Victoria.
- Köszönöm, hogy röviden összefoglaltad az életem elmúlt 5 évét. – feleltem, mire a barátnőm csak elnevette magát.
- És mit szólt hozzá Nico?
- Az az igazság, hogy nem mondtam el neki. – szégyelltem el magam.
- De hát miért? – értetlenkedett Victoria – Ezért mentél ki a versenyre, ráadásul ennél jobb lehetőséged nem is lehetett volna rá.
- Tudom, de ez akkor sem könnyű! Nem csak annyiból áll, hogy odaállok elé, és kinyögöm neki.
- Öhm…szerintem igen. – nézett rám Victoria – Így kell beszélni.
- De most nem csak a beszédről van szó, hanem a következményekről is. Hiába egyeztem bele, hogy beszélek Nicoval, mégis úgy gondolom, hogy jó a mostani helyzet.
- Catalina Salvador! Ilyet még egyszer meg ne halljak!
- Mindenki ezzel piszkál, de nem értem, miért szólnak bele az életembe. Az én fiamról van szó, és ez az én döntésem, szóval hagyjátok is rám. – akadtam ki.
- De mi csak segíteni szeretnénk. Ráadásul Carlos annyi mindent megtesz értetek, hogy megérdemli, hogy legyen beleszólása néhány dologba.
- De nem egy ilyenbe! – emeltem fel a hangom – Ez egy hatalmas döntés, amit nekem kell meghoznom!

Ekkor meghallottam, hogy Eric elkezd sírni, így elindultam felfelé a lépcsőn.

- Amúgy csak annyit, Lina, hogy habár ez a döntésed, de Eric jövője. – szólt utánam Victoria.

Visszanéztem rá, majd a földre szegeztem a tekintetem, és pár másodperc múlva így folytattam az utamat a fiam szobája felé.

- Mi a baj, kicsim? – kérdeztem tőle, miközben magamhoz öleltem, és a hátát simogattam.
- Kiabálást hallottam. Azt hittem, hogy valami baj van. – felelte Eric szipogva.
- Semmi baj, szívem. Csak anyucinak nem tetszett valami. – feleltem mosolyogva.
- De mi nem tetszett?
- Ez nem fontos. – vágtam rá – Mit szólnál, ha te visszabújnál, én pedig hoznék neked egy kis kakaót?
- Az nagyon jó lenne.
- Rendben. Akkor mindjárt jövök. – feleltem, majd elhagytam a szobáját.

Mire azonban leértem a földszintre, Victoria már nem volt ott. Körbenéztem szinte az egész házban, még a mosdóba is bekopogtam, de aztán megláttam, hogy a táskája sincs ott, így rájöttem, hogy a kis kirohanásom után inkább elment. Rosszul éreztem magam miatta, mert legbelül tudtam, hogy igaza van, ráadásul nem ő volt az első ember, akit megbántottam mostanában ezzel a témával kapcsolatban.

A konyhába mentem, majd gyorsan csináltam egy kakaót, és visszamentem Erichez. Azonban mikor benyitottam a szobájába, ő már aludt. Mosolyogva takartam be, majd kimentem, hogy hagyjam aludni.

Jobb híján, én ittam meg a kakaót, majd utána gyorsan lezuhanyoztam, és rendbetettem magam. Reménykedtem benne, hogy holnap visszaáll az életem a rendes kerékvágásba, és nem kell többet idegeskedtem a Nicos ügy miatt. Bevallom, nem sértődtem volna meg, ha 1-2 évig nem jönne fel újra a téma.

De tudtam, hogy ez szinte lehetetlen, ugyanis ismerem a bátyámat, és emellett még attól is kellett félnem, hogy mit szól Vitalyhoz, hiszen lehet, hogy pár nap múlva randizom vele.