Elkerülhetetlen szerelem - 24. rész

Nem jön a segítség

Húsz perccel később már a rendőrőrsön voltam, de sajnos ahogy beléptem, rossz hír fogadott.

- Újabb gyilkosság történt. Megyünk a helyszínre. – „köszöntött” JJ.
- Remek. – húztam el a számat, majd vissza is fordultam.

Közösen kimentünk a helyszínre, ami meglepetésünkre az a gimnázium volt, ahol a tegnapi gyilkosság is történt. Mindannyian a holttesthez mentünk rögtön, ami körül már ott állt a rendőrség, a távolban pedig az ijedt és ledöbbent diákok figyelték az fejleményeket.

- Ki az áldozat? – kérdezte Rossi.
- Donna Eriksen. 16 éves, itteni diák. Ugyanúgy végeztek vele, mint Steve-vel. – felelte JJ.
- Akkor már hivatalosan is kijelenthetjük, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk. – jegyezte meg Emily Prentiss.
- Vajon miért pont a középső ujját vágja le? – gondolkodott hangosan Morgan.
- Nem tudjuk, de ez a védjegye. – felelte Hotch – Ugyanaz a halál oka, mint az előző áldozatnál? – fordult a halottkém felé.
- Igen. Teljesen ugyanazok a körülmények.
- Annak, hogy ennek az iskolának a területén gyilkol, sok jelentősége lehet. – jegyeztem meg – Talán idejárt, és kirúgták, és ez lehet a kiváltó ok. Vagy egyéb sérelmek érték ezen a helyen.
- Igazad lehet. – mondta Hotch – Hívd fel Garciát, és kérdezd meg, hogy kiket rúgtak ki az elmúlt egy évben, és kiknek van közülük priusza.
- Rendben. – válaszoltam, majd félrevonultam.

Elkezdtem tárcsázni Garcia számát.

- Miben segíthetek drágaság? – vette fel pár pillanattal később a telefont az említett.
- Nézz utána, hogy kiket rúgtak ki a közelmúltban a South LA Középiskolából?
- Négy találat. John Gabler, Timothy Hopson, Mark Kingler és Jessica Falian.
- Van olyan, akiknek esetleg priuszuk van? – kérdeztem.
- Nincs. – vágta rá Garcia.
- Senkinek? Apró dolgokért sem?
- Nem. Bár ezt a Mark Kinglert azért rúgták ki 6 hónappal ezelőtt, mert megverte az egyik osztálytársát. A lány szülei nem tettek feljelentést, megelégedtek azzal, hogy Markot kirúgták a suliból, és megegyeztek vele, hogy ha a lányuk közelébe megy még egyszer, akkor bíróságra viszik az ügyet.

- Mi a címe?
- Sea Street 6248.
- Köszi. Szia. – hadartam el gyorsan, majd visszamentem a többiekhez.

Spencer a halottkémet faggatta, míg Morgan és Emily arra próbáltak rájönni, hogy hogyan végezhetett a gyilkos az áldozattal.

- Megtudtál valamit? – kérdezte Hotch.
- Igen. Mark Kinglert féléve rúgták ki testi sértésért. Nem emeltek ellene vádat, mert megegyezett a szülőkkel.
- Megvan a címe?
- Igen.
- Menjetek ki Prentissel, és beszéljetek vele!
- Rendben. – egyeztünk bele, majd elindultunk a címre.

Miután megérkeztünk, csöngettünk, majd nem sokkal később egy középkorú nő nyitott nekünk ajtót.

- Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte.
- Jó napot! Emily Prentiss vagyok, ő pedig itt Alyssa Johnson. Az FBI-tól jöttünk. A fiáról szeretnénk beszélni. – mondta Emily.
- Mi van vele? Talán valami baja esett? – esett kétségbe a nő.
- Nem, dehogyis. – feleltem – De nem beszélhetnénk inkább benn? Elég komoly az ügy.
- Öhm…de. Jöjjenek csak be!

A Kingler-család háza elég egyszerű volt. Nem volt túl sok kép a családról, a nappaliban néhány bútor volt csak, de a rendetlenség így is elutalkodott a szobában. Első látásra nem meglepő, hogy ez lett Markból.

- Mit tett a fiam már megint? – ült le az egyik fotelbe, egy fintorral az arcán Mrs. Kingler.
- Most inkább beszéljünk az előző ügyéről. – mondta Emily – Elmesélné, hogy pontosan mi is történt?
- Szívesen elmondom, de nincs értelme részletezni az ügyet. Egyik nap kaptunk egy hívást az iskolából, hogy Mark megvert egy lányt. Rögtön bementünk, hogy megbeszéljük a dolgot, de az igazgatónőnek az volt az első mondata, hogy Mark ki van rúgva. Beszéltünk a lány szüleivel is, akik persze teljesen fel voltak háborodva. Végül sikerült velük megegyezni, és nem lett bírósági ügy az esetből. – mesélte a nő – De miért érdekli az FBI-t egy ilyen pitiáner, gimnáziumi ügy?
- Tudja, történt két gyilkosság a városban, pont Mark volt iskolájában…- kezdett hozzá Emily.
- Arra a Steve nevű fiúra gondolnak, akit brutálisan megöltek a napokban? – kérdezte Mrs. Kingler – De azt nem tudtam, hogy történt más is.
- A másik gyilkosság csak tegnap este történt. – mondtam.
- Na várjunk csak! Maguk azt hiszik, hogy ezeket Mark követte el? – háborodott fel a nő – Lehet, hogy a fiam nem a legjobb gyerek, de soha nem ölne embert, ebben biztos vagyok.
- Egyáltalán nem gondoljuk azt, hogy Mark a tettes. Egyszerűen nyomokat keresünk, hogy elkapjuk a gyilkost, és megakadályozzuk a további gyilkosságokat. – magyarázkodott Emily.

Ekkor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, és nem sokkal később észrevettük, hogy hazajött Mark. Ledöbbent, amikor meglátott minket a nappalijukban.

- Kik ezek anya? – kérdezte.
- Az FBI-tól jöttek. – vágta oda Mrs. Kingler.
- És mit akarnak?
- A volt iskoládban történt gyilkosságokkal kapcsolatban nyomozunk. – magyarázta Emily.
- Azt hittem, hogy csak egy embert öltek meg, - felelte Mark.
- Már nem. – mondtam – Beszélhetnénk veled?
- Hagyják békén a fiamat! Neki semmi köze nincs ehhez az ügyhöz. – pattant fel Mrs. Kingler a fotelból – És most megkérem önöket, hogy hagyják el a házamat. Szeretnénk a fiammal megebédelni.

Emilyvel nem tudtunk mást tenni, így eleget tettünk a nő kérésének, és távoztunk. Mindig rossz, amikor nem tudunk együttműködni az emberekkel.

- Ez a nő minden volt, csak kedves nem. – jegyezte meg Emily a kocsiban ülve.
- Igen. Pedig csak beszélni akartunk Markkal. Nem tudom, hogy ez miért akkora dolog. – válaszoltam.
- Megértem, hogy védeni akarja a fiát, de nem ilyen módon kéne.
- Tudom.

Visszamentünk az őrsre, hogy megbeszéljük a többiekkel a dolgot, és más úton próbáljunk közelebb kerülni a megoldáshoz.

Alyssa ruhái: