Nem kívánt álom - 93. ész

Sziasztok! Elérkeztünk ehhez a részhez is, Kim és Nico összeházasodnak. :) Hosszú ideig vártam arra, hogy megírhassam ezt a részt. :P De most itt van, és jó olvasást hozzá! Nem sokára hozok hozzá képeket is, hogy jobban el tudjátok képzelni. Ahogy már a múltkor is megírtam, egy ideig nem leszek itthon, szóval a jövő hét közepéig biztos nem lesz új rész. De persze amint lehet, pótolom a lemaradásom. Puszi! <3

Habár az út a hoteltől a templomig csak tíz percig tartott, nekem mégis az örökkévalóságnak tűnt. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem; rettenetesen izgultam, és attól tartottam, hogy valamit elszúrok, közben pedig alig vártam, hogy végigvonulhassak a sorok között – Nico felé haladva -, és kimondjam a boldogító igent.

Mire megérkeztünk, hatalmas tömeg állt a templom előtt. Mindenki kíváncsi volt a nagy esküvőre. Roxie segített kiszállni a kocsiból – mivel ez a hatalmas ruhámmal nem bizonyult egyszerű feladatnak – és bekísért a templomba. Az előtérben megálltunk, és vártunk a szertartás kezdetére.

- Szia kicsim! – állt apa mellém, ugyanis ő fog az oltár elé kísérni.
- Jaj, szia! – öleltem át szorosan, vagyis amennyire a ruha engedte.
- Gyönyörű vagy! – láttam, hogy könnycseppek szöknek a szemébe – Minden apa álma látni a lányát, ahogy férjez megy. Tudom, hogy mennyire boldogok vagytok Nicoval, és most, hogy Amanda élete is rendeződött…nem is örülhetnék jobban.
- Örülök, ha örülsz. – mosolyogtam – Nagyszerű, hogy minden ennyire csodás jelenleg. A szeretteim boldogok, és csak ez számít. – éreztem, hogy az én szemem is kezd könnyes lenni.
- Ne sírj kicsim! Még a végén elkenődik a szép sminked. – nevetett apa, de közben a szemeit törölgette.
- Indulhattok Kimberly! – jött oda az esküvőszervező – Vegyél egy mély lélegzeted, és készülj fel rá, hogy nem sokára Mrs. Rosberg leszel.
- Már régóta vágyom erre, és annyira hihetetlen, hogy végre eljött ez a pillanat. – mondtam, majd a karomat apáé köré fontam.

Hirtelen felcsengett a nászinduló dallama, az ajtó kinyílt előttünk, mi pedig lassan elindultunk az oltár felé. Hamar észrevettem Nicot. Ott állt középen, és hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amint megpillantott. Hallottam a vendégek sóhajait, és szavait az „utam” során, de csak arra tudtam koncentrálni, hogy odaálljak Nico mellé, és végleg összekössem vele az életemet.

Amint az oltárhoz értünk, apa elengedte a karom, és leült az első sorba.

- Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy! – súgta oda nekem Nico.
- Te is. – feleltem mosolyogva.

Pár másodperc múlva a pap hozzálátott a beszédéhez.

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy részesei legyünk, ahogy Kimberly Holly Kyle és Nico Erik Rosberg összekötik az életüket…

Bevallom, a felére nem figyeltem oda annak, amit mondott. Nagyon ideges voltam, ráadásul le sem tudtam venni a szemem Nicoról. Annyira felemelő érzés volt ott állni, és arra gondolni, hogy igen, ez velem történik meg. Én megyek feleségül egy ilyen nagyszerű férfihoz.

- Nico, fogadod-e hites feleségedül Kimberlyt, és maradsz vele, míg a halál el nem választ? – kérdezte a pap.
- Igen. – felelte határozottan a szerelmem.
- Kimberly, fogadod-e hites férjedül Nicot, és maradsz vele, míg a halál el nem választ? – fordult felém a pap.
- Igen. – válaszoltam.
- Ezennel törvényes férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatjátok egymást!

Nem is kellett többet mondania! Nico határozottan megcsókolt, amit én természetesen örömmel viszonoztam. Percekig csókolóztunk, és csak akkor hagytuk abba, mikor Roxanne sokatmondóan köhögött egyet mellettünk.

- Had mutassam be Mr. és Mrs. Rosberget! – mondta a pap, mire mi kézen fogva indultunk el az oltártól a kijárat felé.

Mikor kiértünk, ismét egymásnak estünk. Nagyon boldogok voltunk, és el sem akartuk engedni egymást.

Pár perccel később az egész násznép kiért, és mi egyesével fogadtuk a gratulációjukat. A templom előtt mindenkinek felszolgáltak egy pohár pezsgőt, majd elindultunk a lagzi helyszínére. Hatalmas mosollyal az arcunkon szálltunk be Nicoval a limuzinba.

- Annyira szeretlek! – öleltem át.
- Én is. – adott egy csókot – És látod, nem volt semmi baj.
- Tudom. Feleslegesen aggódtam. De hát, tudod, hogy milyen vagyok… - nevettem.
- Igen, tudom. – mosolygott – De én örülök, hogy ezt a lányt vettem feleségül, és vele fogom leélni az életemet.
- Szeretlek! – mondtam el még egyszer, bár Niconak minden percben el tudnám ezt mondani.

Nem sokára megérkeztünk, majd nagy üdvözlés közepette bementünk az épületbe, ahol már minden készen állt a „bulizáshoz”. Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, az egész terem fel volt díszítve, és már lehetett érezni a vacsora illatát. Ennek mindketten örültünk, hiszen nagyon éhesek voltunk már! Stresszes ám a házasság!

Nem kevés időre volt szükség, mire mindenki elfoglalta a helyét, de este 7-kor megkezdték felszolgálni a vacsorát. Mielőtt bárki is hozzálátott volna az evéshez, a drága apukám megkocogtatva a poharát felállt.

- Szeretnék egy kis figyelmet kérni. – kezdett hozzá – Először is én is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött, és részese lett ennek a gyönyörű napnak. Ma minden az imádnivaló lányomról, Kimberlyről, és a drága vejemről, Nicoról szól. Minden apa álma látni azt, hogy a gyerekei boldogok. És nekem nem is kell ennél több. A nagyobbik lányomra, Amandára is rátalált a szerelem, és neki hála, nem sokára új taggal bővül a családunk. És Kimberly…még mindig nem hiszem el, hogy férjhez mentél. Ott voltam a születésednél, az első lépéseidnél, amikor elkezdtél beszélni, és most is, amikor megházasodsz. Tudom, hogy Nicoval nagyon boldogok lesztek, hiszen nem láttam még nálatok szebb párt. Remélem, sok unokával ajándékoztok meg minket, és gyakran látogattok majd meg Phoenixben. Nem is szaporítanám tovább a szót, hiszen tudom, hogy már mindenki nagyon éhes. Sok boldogságot Kimberlynek és Niconak! – emelte fel a poharát apa – Éljen az ifjú pár!

Az utolsó mondatot mindenki megismételte, amit egy nagy tapsvihar követett.

Kimberly esküvői ruhája: