Nem kívánt álom - 94. rész

Sziasztok! Itt az új rész, amihez jó olvasást kívánok! :) A jövő héten elutazom, de viszem magammal a gépet, és elvileg lesz internetlehetőség a szállodában, szóval remélhetőleg tudok majd írni. :) Drukkoljatok, hogy így legyen! ;D Puszi! <3

Nagyon meghatott apa beszéde. Éreztem, hogy a szívéből jött, és hogy igazán büszke rám, ami nagyszerű érzés.

- Köszönöm! – öleltem meg a könnyimmel küszködve a koccintás után.
- Nincs mit. Ez az igazság. Boldogabb nem is lehetnék. – felelte.

Ezután mindenki hozzálátott a vacsorához. Én reggel ettem utoljára, és bár a felhajtás miatt nem vettem észre, nagyon éhes voltam már.

Az előétel füstölt lazac volt. Ezután következett a leves, ami vadragu leves volt cipóban. Főételként új-zélandi báránybordát, óriás laposhal filét gyömbéres újhagymával, egyben sült szarvasmarha rostélyost szolgáltak fel különféle köretekkel, valamint a vegetáriánusoknak ricottával és spenóttal töltött raviolit bazsalikomos paradicsommártással. Desszertként pedig rengetegféle sütemény közül választhattak a vendégek.

A vacsora végére Nicoval alig tudtunk megmozdulni, és ahogy láttuk, a többiek is degeszig ették magukat. Örültem, hogy az étellel sem volt semmi probléma.

Nem sokkal később elvonultam átöltözni, ugyanis kényelmetlen volt már a hatalmas esküvői ruhám. Persze tipikus nőként, és már boldog feleségként legszívesebben életem hátralévő részében nem vettem volna fel mást, azért jobbnak láttam, ha átveszek egy könnyedebb ruhát. Ebben a nővérem, Amanda és a barátnőm, Roxanne segítettek.

- Annyira gyönyörű volt minden. – lelkesedett Amanda.
- Azért ebben nekem is van érdemem. – húzta ki magát Roxanne, aki tanúként tényleg rengeteget segített az előkészületekben.
- Tudom, és köszönöm. – öleltem meg – Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki segített összehozni ezt a „bulit”.
- Nico is nagyon jól néz ki. És látszik rajta, hogy mennyire boldog, amiért most már a felesége vagy. – jegyezte meg Roxie.
- Igen. Nem akarok semmit elkiabálni, ugyanis messze van még a reggel, de nem is lehetett volna szebb ez a nap. – mondtam fülig érő szájjal – Hozzámentem a tökéletes pasihoz egy tökéletes esküvőn.
- Na vedd le a ruhád, mielőtt elhányom magam ettől a dumától. – segítette le rólam az említett darabot a nővérem.
- Te semmit nem változtál Amanda! – feleltem, mire Roxie elnevette magát.

Bő 10 perccel később már az új ruhámban táncoltam az újdonsült férjemmel…majd persze az apukámmal, a nagypapámmal, a barátaimmal, és a maradék 200 vendéggel.

Éjfélkor Nicoval felvágtuk az esküvői tortát. Miután mindenki elfogyasztotta a desszertet, tovább folytatódhatott a bulizás. Én reggel 4-re kerültem ágyba. Roxie és az esküvőszervező megígérték, hogy elrendeznek mindent, így mi Nicoval nyugodtan elvonulhatunk eltölteni a nászéjszakát. Persze abból annyi lett, hogy fáradtan és félrészegen bedőltünk az ágyba, és másnap délig fel sem keltünk.

Reggel azonban olyan boldogan ébredtem, mint még soha, hiszen ez volt Nicoval az első napunk férjként és feleségként.

- Jó reggelt baby! – csókoltam meg a szerelmemet.
- Jó reggelt asszony! – felelte Nico viccesen.
- Ne hívj így. Ettől öregnek és kövérnek tűnök. – nevettem.
- Akkor jó reggelt baby! – mondta, majd ő is megcsókolt.

Miután sikerült kikelni az ágyból, próbáltuk normális állapotba hozni magunkat a nagy buli után, majd visszamentünk az esküvő helyszínére, hogy megnézzük, hogy megy a pakolás és a takarítás. Mire odaértünk, már csak az utolsó simításokat végezték, és már szinte mindent elraktak.

Ezután Nicoval elmentünk sétálni egyet a városban. Fagyiztunk, majd leültünk a tengerpartra és élveztük az újdonsült házasok életét.

- Olyan furcsa, hogy már férjnél vagyok. – szólaltam meg – Régebben azt hittem, hogy 30 éves korom előtt nem megyek férjhez, hanem a munkára koncentrálok…de aztán találkoztam veled, és mindent tönkretettél. – nevettem.
- Azt hiszed, hogy nekem az volt a célom, hogy ilyen fiatalon feleségül vegyek egy hollywoodi filmsztárt? –
nevetett Nico is.
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy habár egyáltalán nem számoltunk a másikkal, boldogabbak vagyunk egymással, mint bárki mással.
- Ez tökéletesen igaz. – csókolt meg.

Pár óráig még a tengerparton ültünk, és beszélgettünk, majd visszamentünk a lakásba, és elbúcsúztunk a barátainktól és rokonainktól, akik ma utaznak haza. Jó volt kettesben maradni Nicoval, és eltölteni az első házas esténket. Végre megejthettük a nászéjszakát is.

Másnap találkoztam az egyik helyi tv producereivel, akikkel egy új műsorról fogunk beszélgetni, melynek talán én leszek a műsorvezetője. Meglepően kedvesen viselkedett velem mindenki, és hamar szinte mindenben egyetértettünk, így el is fogadtam az ajánlatukat.

Hazaérve alig vártam már, hogy megoszthassam Nicoval, hogy kaptam egy itteni munkát, így 100 %, hogy ideköltözhetek hozzá. Az elkövetkezendő napokban elintéztem mindent, amit kellett, majd Nicoval Los Angelesbe repültünk, hogy összepakoljuk a cuccaimat. Kellett adnom még ott néhány interjút, melyek alatt mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy biztos vagyok-e abban, hogy megérte feladni a régi életemet egy olyan srácért, akit alig több, mint féléve ismerek. Persze a válaszom mindig ugyanaz volt: azért teszem mindezt, mert biztos vagyok az érzéseimben, és tudom, hogy az új munkámban is sikeres lehetek, ráadásul a boldogság már adott Nico mellett.

Tehát teljesen biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem. Nicoval nagyon erős a kapcsolatunk, sok mindent kibírt már, és ki fog a jövőben is. Bár remélem, hogy erre nem nagyon kerül sor. Tudom, hogy ő az a férfi, akivel családot alapítok majd, és akivel leélem az életem. Mióta vele vagyok, minden nap találok okot arra, hogy boldog legyek, és teljesen máshogy érzem magam, mint a volt pasijaimmal.

Visszaérve Monacoba kipakoltuk a dolgaimat Nico lakásába, és elkezdtük élni az új, közös életünket.

Kimberly ruhája az esküvő utáni bulin: