Nem kívánt álom - 92. rész

Másnap Nicoval az esküvő utolsó simításain dolgoztunk, majd a nap végén elégedetten jegyeztük meg, hogy szerencsére mindent elintéztünki…vagyis Nico, mert én még mindig azon idegeskedtem, hogy talán megfeledkeztünk valamiről. A rokonainknak és a barátainknak már biztos az agyukra megyek, de szerintem normális, ha azt szeretném, hogy az esküvőm tökéletes legyen.

A nagy nap előtti napon azért még elmentem a helyre, ahol majd a szertartás utáni fogadás lesz, hogy meggyőződjek róla, hogy a díszítés is kész van már, és az ülésrenddel sincs semmi probléma.

- Kimberly! Gyere már! – jelent meg aztán késő délután Jessica és Roxie.
- Ti mit kerestek itt csajok? – kérdeztem, miközben az asztali díszeket rendezgettem.
- Érted jöttünk. – mondta Jessica – Az utolsó szingli estédet velünk töltöd, ugye emlékszel?
- Persze, hogy emlékszem. Csak még el kell intéznem pár dolgot. – feleltem.
- Nem csinálsz te semmit már Kimberly Holly Kyle! – mondta határozottan Roxie – Megfeledkezel pár óráig az esküvődről, és jól fogod érezni magad velünk.
- Rendben. – egyeztem bele – Menjünk!

Így hát kénytelen voltam tényleg kiverni egy kicsit a fejemből a másnapot. Az éjszakát egy hotelben fogjuk tölteni a barátnőimmel. Csapunk egy úgymond „lánybúcsút”, mielőtt hivatalosan is Mrs. Rosberg lennék. Nem tudom, hogy Nico végül is mit csinál az utolsó szingli estéjén, de nekem csak az számít, hogy holnap 2-kor ott legyen az oltár előtt, és elvegyen feleségül.

Negyed óra múlva megérkeztünk a hotelbe, ahol már ott voltak a barátnőim. Néhányukat már régóta ismerem, de hosszú ideje nem találkoztunk, mert ők még mindig Phoenixben élnek, így jó volt beszélgetni velük ennyi idő után megint.

Tizedjére is el kellett mesélnem annak a történetét, amikor megismerkedtünk Nicoval, és amikor megkérte a kezem. Persze egyáltalán nem bántam. Jó volt visszaemlékezni ezekre a pillanatokra, és rájönni, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért egy olyan sráccal lehetek, mint Nico. Nem sok nőnek adatik meg ilyen fiatalon megtalálni az igazit.

- Kim, beszélhetnénk? – jött oda hozzám egyszer csak a menedzserem, Natalia.
- Persze.
- Két dologról lenne szó…
- Nat! Mondtam, hogy most, hogy kiléptem a sorozatból, és hozzámegyek Nicohoz, nem szeretnénk túlzottan a munkával foglalkozni. Inkább visszavonulok a nyilvánosság elől egy kis időre.
- Pedig kaptál egy ajánlatot az egyik monacoi tv-től. Lenne egy saját műsorod, amiben filmelemzéssel foglalkoznál. Meginterjúvolnád a színészeket és rendezőket, és friss hírekről számolnál be a sztárvilággal kapcsolatban. Tudom, hogy most nem akarsz a munkával foglalkozni, és nem is szóltam volna neked erről az ajánlatról, ha nem említetted volna, hogy talán Monacoba költözöl Nicohoz.
- Igen…nem is hangzik olyan rosszul ez a műsor. – gondolkodtam el – Helyben lennék, és még a karrieremet is tudnám építeni.
- Ráadásul csak két hónap múlva kezdenétek hozzá a munkához, szóval a pihenésre, és a házasélet megtapasztalására is lenne időd előtte. – tette hozzá Natalia.
- Jól hangzik. – mosolyogtam – Beszélj meg egy találkát a producerekkel!
- Rendben. A másik dolog pedig, hogy… - kezdett bele, majd vett egy mély levegőt - ...a jövő hónap végétől már nem tudok neked dolgozni.
- Hogy mi van? – döbbentem le – De hát miért?
- Egy ideje járok valakivel, és szeretném, ha ezúttal a munkám nem rontaná el a kapcsolatomat. Fontos nekem ez a srác, ezért úgy döntöttem, hogy egy olyan munkát vállalok, ami nem jár ekkora elkötelezettséggel.
- Ahogy szeretnéd. – feleltem.
- De ne aggódj! Máris találtam neked egy új menedzsert. Együtt jártam vele egyetemre, és biztos vagyok benne, hogy jól együtt tudtok majd működni.
- Az jó. Biztos voltam benne, hogy nem hagynál cserben, és gondoskodnál az utánpótlásról. – mosolyogtam.
- Ismersz Kimberly! – felelte Nat nevetve.

Örültem, hogy Natalia élete is rendeződött, és ennyire boldog. Jó látni, hogy nem csak nekem, de az ismerőseimnek és egyre jobban alakul az élete. Roxanne összeköltözik Lucasszal, Amanda és Lewis végre együttvannak, és boldogan várják a közös gyereküket, és én is boldogabb vagyok, mint valaha.

Nem akartam sokáig fennmaradni, mert a tökéletes formámat akartam hozni az esküvőmön, ezért már 10-kor elvonultam aludni. Másnap Roxanne hangjára ébredtem.

- Kelj fel Kim! Eljött a nagy nap! – mosolygott az ágyam szélén ülve.

Lassan kinyitottam a szemem, és akkor tudatosult velem, hogy miről is beszél a barátnőm. Ma férjhez megyek! Úristen! Még mindig nem hiszem el.

Gyorsan kipattantam az ágyból, amit Roxanne csak egy nevetéssel nyugtázott. A fürdőbe mentem, felöltöztem, majd közösen lementünk reggelizni. Az asztalnál már ott ült a többi csaj is.

- És mi lesz az esküvő előtti program? – kérdezte Amanda.
- Fél óra múlva megyek a sminkeshez, onnan a fodrászhoz, aztán visszajövök ide felöltözni, elvégezni az utolsó simításokat magamon, és felkészülni lelkiekben a szertartásra. – válaszoltam.
- Szerintem az utolsó lesz a legnehezebb. – nevetett Roxie.
- Igen, szerintem is. – feleltem én is nevetve.

Fél óra múlva már tényleg a sminkesnél ültem. 1-re már a hajam is kész volt, és a hatalmas esküvői ruhámban ültem a hotelszobám kanapéján.

Lehúztam egy kis pezsgőt, de azért nem vittem túlzásba, mert szerettem volna emlékezni az esküvőmre.

- Kész vagy Kim? Indulnunk kéne a templomba. – jött be Roxie.
- Persze, mehetünk. – álltam fel, és remegő lámmal hagytam el a szobát.

Kimberly ruhái az esküvő előtti napon: