Nem kívánt álom - 91. rész

Sziasztok! Tudom, hogy majdnem egy hete volt utoljára friss. :$ Sajnálom, de valahogy a héten egyik nap sem jött össze az írás. A héten már valószínűleg nem lesz az új rész egyik történethez sem, ugyanis egész hétvégén kinn leszek a Forma-1-en. :D Ma is kinn voltam, szóval csoda, hogy tudtam írni. xD De itt az új rész. Jó szórakozást hozzá! Puszi! <3

Mindenki engem bámult, miközben éreztem, hogy kezdek egyre jobban elsápadni. Fogalmam sem volt, hogy ki akarja elrontani az esküvőmet, de féltem, hogy talán sikerül neki. Így is iszonyatosan zaklatott és ideges voltam, egy e féle levél pedig végképp nem hiányzott.

- Mi az baby? – kérdezte Nico – Valami baj van?

Megmutattam neki a levelet. Látszólag neki sem tetszett a dolog, de az ő arcán az aggodalom helyett inkább düh jelent meg. Mégis higgadtnak mutatta magát előttem.

- Ne is foglalkozz vele! Lehet, hogy csak valami Ferrari-rajongó volt, vagy egy olyan ember, aki nem bírja a sorozatod. – mondta.
- De nem tudok nem foglalkozni vele! – idegeskedtem – Mi van, ha ez az illető tényleg tesz valamit az esküvőn. Nyugodt körülmények között szeretnék hozzád menni. – öleltem át.
- És én ezt biztosítani is fogom neked. – nézett Nico mélyen a szemembe az ölelés után – Megígérem, hogy senki nem fog megzavarni minket a nagy napon.
- Köszönöm. – öleltem meg megint.

A levelet egy határozott mozdulattal széttéptem, és kidobtam a konyhai kukába. Niconak igaza van, és nem kéne foglalkoznom az ilyenekkel. Valószínűleg a levél írójának csak a szája nagy.

Nem sokkal később a barátaink visszamentek a hotelbe, így négyesben maradtunk Nico szüleivel.

- Megérkezett már a ruhád Kimberly? – kérdezte Sina.

Éppen válaszoltam volna, mikor észrevettem, hogy Nico súg valamit az anyjának.

- Ne zaklasd fel semmivel! Így is túl sokat idegeskedik.

Persze Nico nem akarta, hogy ezt én is meghalljam, de balszerencséjére jó a fülem.

- Nyugi szívem! Megérkezett már a ruha, szóval most nincs min idegeskednem. – mondtam nyugodtan.
- És ki lesz a tanud? – faggatott tovább Sina.
- Roxie. Ő a legjobb barátnőm hosszú évek óta, szóval az első perctől biztos vagyok benne, hogy ő lenne a legalkalmasabb erre a feladatra. – feleltem.
- És hova mentek nászútra?
- Nem hiszem, hogy megyünk nászútra, ugyanis Kimnek forgatnia kell. – válaszolt helyettem a párom.

Még mindig nem mondtam el neki, hogy otthagyom a sorozatot miatta, de úgy érzem, hogy minél hamarabb meg kell ezt osztanom vele…de nem most, a szülei előtt.

- Majd megoldjuk valahogy. – feleltem végül szerényen.

Este Sina készített vacsorát. Ki voltam éhezve már a házias ízekre, Sina főztjét pedig amúgy is imádom, szóval nagyon vártam már, hogy ehessek egy jót.

Vacsora előtt azonban beszélni akartam Nicoval, hogy elmondjam neki a nagy hírt. Reméltem, hogy nem fogja magát okolni amiatt, hogy otthagyom a sorozatot, és meg fogja érteni, hogy nekem is így lesz a legjobb.

Mivel Sina főzött, Keke pedig éppen az erkélyen telefonált, megfelelőnek láttam az időt, hogy félrehívjam a páromat.

- Baby, beszélhetnénk? – kérdeztem tőle. Éppen újságot olvasott a nappaliban.
- Persze. Ugye nincs baj? Vagy talán a levél miatt érzed magad még mindig rosszul?
- Nem, nem erről lenne szó. – válaszoltam, miközben bevonultunk a hálószobába.
- Nagyon komolynak tűnsz. – állapította meg.
- Mert komoly dologról van szó.

Próbáltam erőt venni magamon, miközben Nico tekintetét fürkésztem. Nem tudom, hogy másoknak is ilyen nehéz-e megosztani egy ilyen dolgot, de nekem meglehetősen annak tűnt.

- Otthagyom a sorozatot. – nyögtem ki végül.
- Hogy mit csinálsz? – döbbent le teljesen Nico – Ugye nem miattam?
- Részben miattad. De ne érezd rosszul magad! Jó lesz így nekem, mert én akkor vagyok a legboldogabb, ha veled lehetek. Szeretném, ha férjként és feleségként együtt élhetnénk…mint a normális emberek. Más sorozatban, vagy filmekben is szerepelhetek. – mondtam – Nico, te vagy nekem a legfontosabb, és tudom, hogy helyesen döntöttem.
- Ha tényleg ennyire biztos vagy benne, akkor nem bánom. Én is örülnék, ha egy kicsit normálisabb lenne az életünk, de nem várom el tőled, hogy ekkora áldozatot hozz.
- Tudom, de én így döntöttem. – feleltem, majd hozzábújtam – Veled akarok lenne…örökké!
- És ez így is lesz. – ölelt át szorosan.

Örültem, hogy túl vagyok rajta, és Nico jól fogadta a dolgot.

Vacsora közben megosztottuk a nagy hírt Nico szüleivel is. Boldogok voltak, hogy egy kicsit normálisabb lesz a kapcsolatunk, és házasként még többet lehetünk együtt. Sinának már azon járt az agya, hogy ezek után ráhajthatunk a babatémára, ugyanis ő már nagyon szeretne unokát. Belegondolva talán most lenne itt az ideje a gyerekvállalásnak. Pár hónapja még nem akartam gyereket, mert a karrieremre akartam koncentrálni, de most egy picit pihentetem azt, szóval talán alkalmas lenne az idő a szülésre.

Miután jóllaktunk, közösen elpakoltunk, majd mindannyian elvonultunk aludni. Holnap még lesz egy-két elintéznivalónk az esküvővel kapcsolatban, szóval jól jön a pihenés előtte.

Miután lefürödtem, bebújtam Nico mellé az ágyba. Ő még nézte a TV-t, de engem csak az érdekelt, hogy a közelemben van.

- Közeledik életünk legfontosabb napja. – szólalt meg.
- Tudom. Már nagyon várom. – válaszoltam.
- Elgondolkodtam a dolgon, és tényleg örülök, hogy most egy kicsit könnyebb lesz az életünk.
- Én is. Végre összeköltözhetünk.
- Akkor…ideköltözöl hozzám Monacoba? – kérdezte Nico kissé félve.
- Ha szeretnéd. – feleltem mosolyogva.
- Imádlak! – vágta rá, majd megcsókolt.

Most már 100 %-osan biztos vagyok abban, hogy helyesen döntöttem.