Elkerülhetetlen szerelem - 26. rész

A takarító

Míg Rossi a nővel beszélgetett, és próbáltak rájönni, hogy hol lehet Michael, én felhívtam Hotchot, hogy elmondjam neki, hogy valószínűleg megvan a tettes.

- Hotchner! – vette fel a telefont.
- Hotch, Alyssa vagyok. Szinte biztos, hogy ez a Michael a tettes. Viszont van egy rossz hírünk; nincs itthon. Rossi most beszél a szomszédjával, hogy kiderítsük, hol is lehet. – mondtam.
- Rendben. Amint megtudtok valamit, hívjatok! Szólok a többieknek, hogy álljanak készenlétben, ha esetleg bevetésre kerülne sor.
- Oké. – feleltem, majd bontottam a vonalat, és visszamentem Rossiékhoz.

Az említett éppen a szomszéd nőt kísérte ki az ajtón.

- Köszönjük asszonyom, sokat segített. – mondta neki – Viszlát!
- Sikerült kideríteni valamit? – kérdeztem.
- A nő azt mondta, hogy mivel jóban voltak Michaellel, sokat beszélgettek, és a férfi egy Sarah Collins nevű lányról panaszkodott neki, aki az iskolai zenekar tagja.
- Mivel késő délután van, nagy rá az esély, hogy Sarah még mindig az iskolában van. – jegyeztem meg.
- Igen, és mivel a tettes szeret nyílt helyen végezni az áldozataival, Sarah veszélyben lehet. – válaszolta Rossi.
- Akkor igyekezzünk!

Visszamentünk a kocsihoz, és igen gyors tempóban az iskola felé vettük az irányt. Útközben felhívtam Hotchot, és értesítettem őket arról, amit kiderítettünk, ő pedig rögtön szólt a többieknek, és mindannyian elindultak a sulihoz.

Mire megérkeztünk, már ők is ott voltak, így közösen álltunk neki megkeresni Saraht, és ez álltak Michaelt is.

- Jó napot! Segíthetek valamiben? – jött velünk szembe egyszer csak az igazgatónő.
- Úgy gondoljuk, hogy a gyilkos visszatért, és veszélyben van egy Sarah Collins nevű lány. – magyarázta Hotch – Hol van a zenekari próba?
- Az emeleten, a 123-as teremben. – felelte a nő kissé idegesen – Nem kéne kiüríteni az iskolát?
- Ha a diákok tudnának arról, hogy mi folyik itt, és pánikba esnének, a gyilkos is könnyen elveszítheti a kontrollt. – mondta Morgan – Az első emelet kivételével tereljék ki a diákokat, de úgy, hogy ne keltsenek feltűnést!
- Rendben, máris intézkedem. – sietett el az igazgatónő.

Ekkor azonban lövést hallottunk az emeletről, amit sikoltások követtek.

- Most már biztos, hogy itt van. – jegyezte meg JJ.
- Be kell jutnunk anélkül, hogy pánikot keltenénk. – szólt közbe Prentiss.
- Irány az emelet! Talán megsérült valaki. – mondta Hotch.

Így hát mindenki elindult fel a lépcsőn, a 123-as terem felé. Mikor a terem közelébe értünk, kiabálásra lettünk figyelmesek.

- Kussoljon el mindenki, különben kinyírom a csajt! – üvöltött feltehetőleg Michael.
- Kérem, engedjen el! Én nem ártottam magának semmit. – hallottuk egy lány kétségbeesett hangját.
- Majd akkor mentek el, ha én azt mondom. Meg kell szabadítanom a világot az olyan lusta, nagyképű és elkényeztetett mocskoktól, mint ti. – felelte Michael.
- Michael Stamps, itt az FBI! – kiabált be Hotch – Engedje el a diákokat!
- Dehogy engedem! Bűnhődniük kell! – szólt vissza Michael.
- Nem, ez nem igaz. Ők nem tettek semmi rosszat maga ellen.
- De a világ ellen igen. Megvolt az esélyük a változásra, de nem éltek vele.
- Ez meg miről beszél? – fordultam Spencer felé.
- Talán egy úgynevezett takarító. Az ilyenek úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen, bizonyos embereknek meg kell halniuk. Szerintük jót tesznek a gyilkolással. – felelte.
- Mr. Stamps, rengeteg diák van benn. Lehet, hogy vannak olyanok, akik nagyon is jó életet élnek, és sokat tesznek a közösségért. – beszélt Hotch tovább a gyilkoshoz.
- Ne jöjjön nekem ezzel a dumával! Tudom én, hogy kikkel kell végeznem. – válaszolta Michael, majd egy újabb lövést hallottunk.
- Bemegyünk! – mondta Hotch, majd berúgta az ajtót.

Benn eluralkodott a pánik. A diákok sikítoztak, többen el is sírták magukat. Michael a tanári asztal mellett állt, kezében egy pisztollyal, amit Sarah fejéhez szegezett. Nem messze tőlük, az egyik pad mellett egy fiú feküdt vérző lábbal. Őt találta el az előző lövés.

- Tegye le a fegyvert Mr. Stamps! – mondta Morgan.

A tettes megijedt látva a sok FBI ügynököt, és kiejtette a kezéből a pisztolyt. Ezt kihasználva Sarah kiszabadult a fogásából, és mellénk rohant, Morgan és Hotch pedig megbilincselték Michaelt, és kivezették a teremből.

- Nyugodjon meg mindenki! – mondta Spencer a bennmaradt diákoknak – Most már minden rendben van. Elvittük a tettest, így nem árthat nektek többet.

A diákok kezdtek lenyugodni, és elhagyták a termet, a mentősök pedig eközben kivitték a megsebesült fiút.

Miután mindennel végeztünk a helyszínen, mi is elhagytuk az iskolát. Szóltam Hotchnak, hogy nem megyek vissza velük Quanticoba, ugyanis szeretnék egy kis időt a családommal tölteni. Szerencsére beleegyezett, hogy kicsit kimaradjak a munkából. Azt is elmondta, hogy Michael Stamps beismerte a gyilkosságokat, és Spencernek igaza volt, valóban egy „takarítóval” volt dolgunk, aki úgy gondolta, hogy javít a világ helyzetén, ha megszabadul az életet élvező, kissé arrogáns fiataloktól.

Este 10 körül értem végül haza. Anyukám már aggódott értem, de rögtön elmagyaráztam neki, hogy szerencsére elkaptuk a gyilkost, így most biztonságban vannak a South LA Középiskola tanulói.

Egy gyors vacsora, és zuhanyzás után elvonultam aludni, ugyanis eléggé elfáradtam a mai nap során. De ott a holnap, hogy együttlehessek az anyukámmal és a nővéremmel!