2011. április 30., szombat

Nem kívánt álom - 83. rész

Nico nagyon aranyos volt, hiszen egész nap próbált vigasztalni. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen sikerült kissé felvidulnom. Persze még rosszul éreztem magam, de legalább nem voltam depresszió közeli állapotban.

Úgy gondoltam, hogy nincs sok értelme annak, ha folyamatosan azon emésztem magam, hogy mit tettem Amanda ellen. Hagynom kell, hogy a nővérem túltegye magát a dolgon, hiszen csakis tőle függ, hogy mikor bocsájt meg nekem.

Már készülődtünk volna a lefekvéshez, mikor csöngetett valaki. Lementem ajtót nyitni, és egy nem várt személlyel találtam szemben magam.

- Öhm…szia Lewis! – vágtam meglepődött fejet.
- Szia Kim! Beszélhetünk? – kérdezte.
- Persze. – mondtam, majd beengedtem a házba, és leültünk a kanapéra – Miről szeretnél beszélgetni? Bár van egy sejtésem.
- Igen, Amandáról. – nevetett a srác – És a tegnap estéről.
- Nem hagyhatnánk inkább a tegnap estét? Nem is akarok gondolni rá! – fogtam a fejem.
- Nagyon haragszik rád Amanda?
- Aha. Szóba sem akar állni velem.
- Ismerem a nővéredet. Nem fog egyhamar megbocsájtani neked.
- Tudom. – sóhajtottam – Ez a baj.
- Hát igen. De legalább annyi értelme volt a kis kirohanásodnak, hogy felnyitottad a szemem. Nekem Amanda mellett a helyem. És nem csak azért, mert terhes tőlem. Szeretem őt! Fogalmam sincs, hogy miért hívtam fel Nicole-t. Az a nő, akire nekem szükségem van, Amanda. Vele akarok lenni, és közösem akarom felnevelni a gyerekünket.

Döbbentem bámultam Lewisra. Nem tudom, miért változott meg hirtelen a véleménye, bár én azt sem értettem, hogy miért volt Nicole-lal a tegnap esti bulin.

- Ezt elmondtad már Amandának is? – kérdeztem.
- Még nem. Holnap tervezem. Csak először ki akartam kérni egy olyan személy véleményét, aki jól ismeri őt. – felelte Lewis.
- A húga vagyok, de nem biztos, hogy olyan jól ismerem. – mondtam kissé ridegen.
- Mert csak nem rég találkoztál vele először. Egykeként nőttél fel. Nem tudtam, hogy milyen érzés, ha testvéred van. Érthető, hogy néhány hónap alatt még nem ismerted ki teljesen Amandát.
- Igen, de annyira mások vagyunk. Ha nem hasonlítanánk ennyire, nem is hinném el, hogy a testvérem. – válaszoltam – Na de térjünk vissza az eredeti témához! Örülök, hogy végre rájöttél, hogy mit akarsz, de nem vagyok biztos abban, hogy később nem gondolod meg magad megint. Lehet, hogy újra Nicole-lal akarsz majd lenni, azt viszont egyáltalán nem akarom, hogy a nővérem megint összetörjön miattad. És persze nem is hagynám!
- Nem fogom meggondolni magam! Szeretem Amandát, tiszta szívemből. – hitegetett Lewis.
- Én szeretném, ha boldogak lennétek együtt. A gyereketek is megérdemli, hogy normális körülmények között, egy szerető családban nőjön fel. Áldásom rátok! – mondtam mosolyogva.
- Köszönöm Kimberly! – ölelt meg – Sokat segítettél.
- Bárcsak Amanda is ezt gondolná. – szomorodtam el.
- Majd beszélek vele! – kacsintott rám Lewis.
- Áhh, szia Lewis! Mi járatban erre? – jött le Nico.
- Szia haver! – állt fel Lewis, és üdvözölte a páromat – Csak beszélgettem egy kicsit a barátnőddel. De ideje mennem! Holnap nagy nap lesz. – mosolygott.
- Oké. Remélem, minden rendben lesz. – mondtam.
- Én is. Majd még találkozunk! – mondta Lewis, és az ajtóhoz ment – Sziasztok!
- Szia! – mondtuk neki Nicoval, majd a srác elhagyta a házamat.
- Mit akart? – kérdezte Nico.
- Amandáról beszélni. – feleltem.
- Pedig olyan volt, mintha veled flörtölt volna. – jegyezte meg a szerelmem.
- Persze! A nővérem után rám hajt. Annyira bolond vagy szívem! – nevettem.
- De te így is szeretsz ugye? – nézett rám boci szemekkel.
- Még szép! – válaszoltam, majd megcsókoltam.

Ekkor Nico felkapott az ölébe, és bevitt a hálóba.

- Mi van baby? Kanos vagy? – kérdeztem nevetve.
- Tőled melyik pasi nem az? – felelte.

Legalább éjszakára el tudtam terelni a gondolataimat a nővéremről.

Másnap reggel korán keltem, ugyanis a CSI: Miami helyszínelők forgatására kellett mennem. Niconak persze nem tetszett, hogy még mindig Jonnal dolgozom együtt, de meg kellett értenie, hogy a karrierem nagyon fontos nekem. Persze én is kiakadtam volna az ő helyében, de nem akartam otthagyni a sorozatot az ex-pasim miatt.

- Jó reggelt baby! – mondtam a reggeli kávém elfogyasztása közben, mikor megláttam a kómás páromat lejönni a lépcsőn – Hogy aludtál?
- Mintha olyan sokat aludtunk volna. – jegyezte meg Nico.
- Volt elleni bármi kifogásod?
- Mondtam én ilyet? – kérdezett vissza Nico, majd belekortyolt a kávémba.
- Esetleg te is kérsz?
- Nem, a tied jobb. – felelte, majd adott egy puszit a fejemre – Mikor indulsz?
- Nem sokára. – válaszoltam – Mit fogsz csinálni addig, amíg nem leszek itthon?
- Kialszom magam. – mondta Nico egy nagy ásítás közben.
- Ha még fáradt vagy, miért keltél fel?
- Mert el akartam köszönni tőled, mielőtt elmész forgatni.
- Jaj, de imádlak. – csókoltam meg.
- Nem csodálom. Ritkán talál egy nő egy olyan srácot, mint én. – vigyorgott.
- …aki ráadásul ilyen szerény. – nevettem – Na de ideje mennem! Majd jövök baby! Szeretlek! – adtam neki egy búcsúcsókot.
- Én is szeretlek baby! Jó munkát! És hívj, ha Jon valami rosszat csinálni. Megyek, és megverem.
- Hát persze. – nevettem, majd kimentem az ajtón.

Úgy érzem, Nicoban megtaláltam életem szerelmét.

Kimberly ruhái:

1 megjegyzés:

  1. na, Lewis megvilágosodott:) helyes:)reméljük, most már nem tér vissza Nicole-hoz-.-
    Nico<3 aranyos volt, hogy kicsit féltékeny lett :D
    na meg a végén is persze:) megnézném őt egy reggel álmos fejjel:D
    csak így tovább, minél hamarabb frisst!:)
    puszi
    Carlie

    ja, és szép az új fejléc:)

    VálaszTörlés