Két tűz között

Sziasztok! Bemásoltam a 3. helyezett novellámat, hogy itt is el tudjátok olvasni. :) Örülnék a véleményeteknek, és előre is köszönöm annak, aki ír néhány sort. A hétvégén tervezem, hogy teszek fel új részt az Elkerülhetetlen szerelemhez. Puszi! <3

Két tűz között


2011. március 7-e van. A nap nemrég kelt fel. Az ébresztőm hangjára ébredek. Lenyomom, majd nagy nehézségek árán kikelek az ágyból. A fürdőbe megyek. Szükségem van egy hidegzuhanyra, hogy felébredjek. Ledobom a hálóingem, és beállok a zuhany alá. Megengedem a vizet, majd negyedórányi tisztálkodás után kiszállok, és megtörölgetem magam. Előveszem az alapozót, a szemceruzát, a szempillaspirált, a pirosítót, és a szájfényt, és eltűntetem a munkával teli éjszaka nyomait. Bekapcsolom a hajvasalót, és egyenessé varázsolom a hosszú, szőke tincseimet, aminek egy részét barna csíkok borítják.

- Jó reggelt szívem! – ölelt át hátulról valaki, mikor éppen a fülbevalómat tettem be.

- Jó reggelt! – feleltem, majd megfordulva megcsókoltam az illetőt.

Ő a barátom, Will, akivel már több éve együtt vagyunk. Múlt évben költöztünk össze, és a kapcsolatunk annyira jól alakul, hogy már az esküvő időpontját is kitűztük.

Egy gyors kávé után, felkaptam az íróasztalomon lévő táskámat, és csókot nyomva szerelmem szájára elhagytam a házat.

De hogy ki is vagyok én valójában? A nevem Bianca Hunter, 24 éves vagyok, és Londonban élek. Néhány éve diplomáztam és váltam hivatalosan is újságíróvá. Habár már sokan ismerik a nevem, még nem vagyok annyira ismert a szakmámban, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy megmutassam az embereknek, hogy igazán tehetséges vagyok, és ezt bármilyen áron hajlandó vagyok elérni.

Fél 8-kor érkeztem meg a szerkesztőségbe. Jelenleg az angol Elle-nek dolgozom. A munkatársaim furcsán méregettek, mert tudják, hogy milyen is vagyok valójában; önfejű, céltudatos, és bárkin képes vagyok átgázolni a siker érdekében. És ezt el is ismerem.

Leültem az asztalomhoz, és elővettem néhány újságot. Tudom, hogy ahhoz, hogy az Elle végleg megtartson, és rendkívül ismerté válljak, valami szenzációval kell előrukkolnom. De hogy mi legyen ez a szenzáció…gőzöm sem volt. Napok óta a tökéletes sztori keresésén dolgozom, egyelőre sajnos nem sok sikerrel.

Ekkor azonban megakadt a szemem egy sportmagazin egyik lapján.

„Nico Rosberg: Nem félek Schumachertől!”

Hmm, helyes srác!

- Bianca! Gyere be! – szólt ki irodájából az Elle főszerkesztője, Roberta Myers.

Végrehajtottam főnököm utasítását, és besétáltam az irodájába.

- Foglalj helyet! – mondta, majd leültem az asztalával szemben lévő székre – Megvan már a nagy sztori? – kérdezte, miközben iratait rendezgette.

- Az az igazság, hogy… - láttam, hogy Myers furcsán néz rám – …nincs.

- Bianca! Az Elle csak a legjobb szakemberekkel dolgozik együtt. Gyorsan találj ki valamit, ha nem akarsz repülni a magazintól.

Tudtam, hogy ha nem lesz meg hamarosan a nagy sztori, akkor nekem tényleg végem. Aztán támadt egy ötletem!

- Mi lenne, ha kicsit közelebbről írnék egy sportolóról, mert manapság sok nő szereti a sportot. Láttam egy srácot az egyik újságban; Nico Rosberg a neve és Forma 1-es versenyző. Készíthetnék vele egy mély interjút.

- Nekem van egy jobb ötletem! – pattant fel Myers a helyéről – Összejössz vele!

- Hogy mi van? – döbbentem le – Nekem vőlegényem van! Nem fogok senkivel összejönni!

- Azt akarod, hogy a mostani generáció legjobb újságírója legyél, vagy csak egy szerencsétlen marha, aki elszalasztotta élete lehetőséget, és senkinek sem kell? Bianca, ahhoz, hogy elérd a céljaidat, néha nagy áldozatokat kell hoznod! – ült le mellém Myers – Szóval, mi a válaszod?

- Rendben. – egyeztem bele – De ha bármi gond is lesz emiatt köztem és Will között…

- Nem lesz! Gondoskodom róla! – kacsintott rám – Szóval ismerek néhány embert a Forma 1-ben, szóval összehozok egy találkozót ezzel a Nicoval. Te pedig elcsábítod, és eléred, hogy beléd szeressen. Az olvasóink odalesznek, ha arról olvashatnak, hogy milyen járni egy Forma 1-es pilótával! – lelkesedett Myers.

- Oké. Mehetek? – kérdeztem.

- Igen. Majd értesítelek, hogy mit sikerült intéznem. Bianca, ha ez összejön, egy életre az Elle-nél maradhatsz!

- Köszönöm. – feleltem, majd kimentem az irodából.

A nap hátralévő részében azon járt az agyam, hogy mondjam el ezt Willnek. Ki tudja, miket kell csinálnom ahhoz, hogy elérjem, hogy Nico belém szeressen. És persze ezt a srácot is sajnáltam. Beleszeret egy lányba, majd kiderül, hogy a csaj csak kihasználta…és ez a csaj én vagyok!

Néhány nappal később közölte velem Myers, hogy elintézte a randit Nicoval, és Bahreinbe kell utaznom, ahol az első Forma 1-es hétvégét fogják rendezni. Úgy döntöttem, hogy nem szólok Willnek arról, hogy min is dolgozom, egyszerűen közlöm vele, hogy munka miatt pár napra el kell utaznom.

Másnap reggel már a repülőn ültem, útban Bahrein felé. Hosszú órákba telt, még eljutottam Londonból az arab országba, így este holtfáradtan dőltem be a szállodai szobám ágyába. Másnap, péntek estére volt megbeszélve a találkozó Nicoval. Napközben szétnéztem kicsit a környéken, majd elkezdtem készülődni az esti ’’randira’’.

Egy gyors zuhanyzás után, felvettem egy vadító ruhát, kisminkeltem magam és begöndörítettem a hajam.

8-ra volt megbeszélve a találkozó a szálloda éttermében. Háromnegyed 8-kor úgy döntöttem, hogy elindulok. Vetettem még egy utolsó pillantást a tükörben, majd mosolyogva hagytam el a szobám.

A lifthez mentem, és megnyomtam a hívógombot. A lift hamarosan megérkezett. Megvártam, míg kiszállnak belőle az emberek, majd beléptem. Pár pasi dicsérő megjegyzést tett a külsőmre, ami miatt csak még jobban nőtt az önbizalmam.

Pár perc múlva megérkeztem az étterembe. Nico még nem volt ott. Nem mintha bármi is történhetett volna a külsőmmel az elmúlt néhány percben, de elővettem egy tükröt, és még egyszer megnéztem, hogy minden rendben van-e. Ekkor azonban egy férfihangra lettem figyelmes:

- Bianca? – kérdezte.

- Igen. Szia! – nyújtottam a kezem – Bianca Hunter vagyok.

- Szia! Engem Nico Rosbergnek hívnak. – felelte mosolyogva – Hogy vagy?

- Köszönöm jól. És te?

- Én is.

Nem sokára megrendeltük a vacsorát, majd újra beszélgetésbe elegyedtünk.

- És mit dolgozol Bianca?

- Öhm…ingatlanügynök vagyok. Azért jöttem Bahreinbe, hogy új hazákat keressek. – hazudtam.

- Ez érdekes.

- Nem annyira, mint forma-1-es pilótának lenni. Sok csaj rajong a sexy autóversenyzőkért, mert annyira izgalmasak, kiszámíthatatlanok, és amikor lehúzzák a cipzárt a ruhájukon, egy hosszú, vad verseny után… - vettem elő a legvadítóbb énemet. Úgy tűnt, ez nagyon is bejön Niconak.

Vacsora után sétára indultunk.

- Itt maradsz az egész hétvégén? – kérdezte Nico.

- Igen. Csak hétfőn megyek haza. – válaszoltam.

- Nem lenne kedved élőben nézni a futamot? Örülnék, ha vendégül láthatnálak a csapatom boxában. – ajánlotta fel Nico.

- Csak ott? – hajoltam közelebb hozzá – Nyugi, csak vicceltem! – tettem hozzá nevetve – Szívesen elfogadom az ajánlatod, köszönöm. – mosolyogtam rá.

Kb. 1 órával később elbúcsúztunk, és mindketten mentünk aludni.

Az ágyamban fekve azon gondolkodtam, hogy nagyon is jól éreztem magam Nicoval. Lehet, hogy összejönnék vele, ha nem lenne Will. Viszont nem akarom bántani a vőlegényemet, mert nagyon szeretem, így a jelenlegi helyzetben kicsit lelkiismeret-furdalásom van.

2011. április 4.

Ismét Londonban vagyok. A főnököm Roberta Myers irodája előtt állok, kezemben egy papírral, melyen nagybetűkkel ez áll:

„Életem forma-1-es barátnőként

Bianca Hunter ’’beépített újságíróként’’ mutatja meg, milyen is az élet, ha a barátod Nico Rosberg”

- Bianca! Visszajöttél? – jött oda hozzám Myers asszisztense, Gina – Roberta már vár, hogy odaadd neki a munkádat. Menj csak be! – Gina látta rajtam, hogy ideges vagyok, és egy lépést sem mozdulok – Bianca! Jól vagy? – kérdezte aggódva.

De hogy mi is történt velem, még Nicoval ’’jártam’’ ?

2011. március 14:

Nicoval a szabadideje nagy részét együtt töltöttük. Ma végre megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Azt hiszem, szegény srác belém esett.

2011. március 23:

Nico megkért, hogy kísérjem el az Ausztrál Nagydíjra. Be akar mutatni a sajtónak a barátnőjeként. Azzal magyaráztam ki az ellenkezésemet, hogy nem akarom, hogy a média közénk álljon.

2011. március 31:

Az Ausztrál Nagydíj utáni néhány napot Thaiföldön töltöttük. Nico bevallotta, hogy szeret, és szeretné, ha elkísérném egy jövő heti PR-eseményre.

2011. április 3:

Mindennek vége!!! Nico itt van velem Londonban, és még nem voltam itthon véletlenül megtalálta a kis akcióm jegyzeteit. Kénytelen voltam mindent elmondani neki!

- Minden rendben? – hozott vissza Gina hangja a valóságba, majd kilépett az irodából a főnököm.

- Bianca! Gyere be! Már vártalak. – mondta Myers.

Lassan bementem az irodába, majd megálltam Myers előtt.

- Hogy érezted magad, míg Nico Rosberg barátnőjének tetetted magad? – nevetett a főnököm – Remélem jól, de ezek után még jobban fogod. Címlap sztori lesz az anyagod, és ha tényleg akkora lesz az érdeklődés, mint azt vártuk, 20 évre szóló szerződést ajánlok neked. Te lehetsz az Elle valaha élt egyik legnagyobb újságírója! – áradozott.

De engem valahogy ez nem hatott meg. A gondolataim teljesen máshol jártak. Eszembe jutott, amikor Thaiföldön együtt úszkáltunk a tengerben Nicoval. Az esti buli, az éjféli fürdőzés, és az, hogy talán a végére már nem azért csináltam ezt az egészet, hogy megírhassam a cikket, hanem mert olyan jól éreztem magam Nicoval, mint még előtte egy férfival sem.

- Bianca! Ideadnád a cikket? – kérdezte Myers.

- Nem! – vágtam rá.

- Parancsolsz? – döbbent le.

- Nem veszek részt abban, hogy lejárasd Nicot! Engem már így is utál, de nem fogom hagyni, hogy az egész világ rajta röhögjön! – ezzel széttéptem a kezemben lévő papírt.

- Úristen! – kiáltott fel Myers – Ne csináld ezt Bianca! Tudod, hogy ha nem kapom meg a cikket, repülsz a magazintól!

- Engem már az sem érdekel. Legalább nem lesz egy ilyen haszonleső, tehetségtelen, bunkó főnököm, mint te! – válaszoltam flegmán, majd otthagytam a nőt.

Végigrohantam az épületen, majd ki az utcára, onnan pedig a folyópartra. Fogtam a kezemben lévő papírdarabokat, és elhajítottam. Néztem, ahogy a szél felkapja őket, majd a folyóba esnek…oda, ahol már senkinek nem árthatnak.

Hosszú percekig csak bámultam, majd eszembe jutott Nico. Mikor összevesztünk a cikk miatt, elmondta, hogy a legközelebbi géppel hazamegy Monacoba. Tudtam, hogy aznap már nem indul gép a hercegségbe, így Niconak egy éjszakát Londonban kell töltenie.

Hosszú keresés után megtudtam, hogy a Hiltonban szállt meg. Habár az alkalmazottak nem adhatnak ki adatokat a vendégekről, 50 fontért mindenki elgyengül.

Lifttel gyorsan felmentem a 265-ös szobába, ahol Nico megszállt. Erőt vettem magamon, sóhajtottam egyet, majd kopogtam az ajtón.

Pár másodperc múlva Nico kinyitotta az ajtót, de engem látva mogorva hangulat jelent meg az arcán.

- Mit akarsz? – kérdezte flegmán.

- Beszélni veled. Tudom, hogy amit tettem szörnyű, de megbántam, és nem adtam oda a cikket Myersnek. Eltéptem, és a folyóba hajítottam.

- Tudod Bianca, az a baj, hogy ez engem már nem érdekel. Képes voltál a bizalmamba férkőzni azért, hogy átverj, és mindent kitálalj rólam. Ezek után már nem tudok megbízni benned.

- Kérlek Nico, adj még egy esélyt! Bevallom, az elején tényleg csak azért voltam veled, hogy megírhassam a cikket, de…aztán beléd szerettem. – vallottam be – Szakítottam a barátommal, akivel már évek együttvoltunk…miattad. Szeretlek! – mondtam, majd gyengéden megcsókoltam.

Attól tartottam, hogy Nico elhúzódik, és becsapja előttem az ajtót, de nem! Visszacsókolt, és gyengéden átölelt.

- Tényleg beléd szerettem, de nem azért, ahogy viselkedtél még Bahreinben. Valld be Bianca, hogy olyan voltál, mint egy kurva! – nevetett.

- Ez volt a szándékom. – nevettem el én is magam.

- De aztán megismertem az igazi énedet. Amikor megtudtam, hogy az egész csak egy játék volt a részedről, nem tudtam elhinni. Azt gondoltam, hogy ezért az alakításért 10 Oscart is megérdemelnél. – mondta Nico.

- Akkor kapok még egy esélyt? – bújtam hozzá.

- Ha nem írod meg, akkor igen. – nevetett.

- Ebben biztos lehetsz! – feleltem, majd újra megcsókoltam.

Még mindig szörnyen éreztem magam amiatt, amit Nicoval tettem, de tudtam, hogy azzal, ha az életünk hátralévő részében boldoggá teszem, kárpótolhatom.

Két tűz közé kerültem, mikor választanom kellett a munka és a magánélet közül, és habár megfogadtam, hogy egy pasi sem állhat a karrierem útjába, felrúgva a saját szabályimat, Nicot választottam, és tudom, hogy ezt a döntésemet soha nem fogom megbánni.

Vége! :)