Elkerülheteten szerelem - 16. rész

Sziasztok! Bocsánat a késésért - hiszen rég tettem már fel új részt -, de mozgalmas hetem volt. A jövő hét sem lesz más, de azért hétközben megpróbálok új részt felrakni a Nem kívánt álomhoz. De jobb, ha nem ígérek semmit! :D Ezen kívül szeretném megköszönni Alofunnak az új fejlécet, hiszen gyönyörű lett. :) Jó olvasását! Puszi <3

Miért nem történik velem semmi jó?

- Hogy van ma Miss Johnson? – kérdezte kedvesen, miközben az iratait rendezgette.
- Jól, köszönöm. És maga? – kérdeztem vissza kissé félve, mert fogalmam sem volt, hogy mit akarhat tőlem.
- Jól. – felelte – Örülök, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám, mert egy fontos dolgot kéne megbeszélnünk.
- Miről lenne szó?
- A tegnapi akcióról. Érdekel, hogy miért bent be az épületbe. – váltott Strauss komolyabbra.
- Ezt nem értem. – vágtam furcsa arckifejezést – Természetesen azért mentem be, hogy megmentsem a kisfiút.
- De Mr. Hampton egyértelműen kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni és alkudozni. Maga mégis alkut akart kötni vele.
- Tudja, még mindig nem értem, hogy mi ezzel a baj. Megmentettük Patrick Hamptont, és ez a lényeg. – mondtam.
- És mi lett volna, ha Mr. Hampton nem úgy reagál, ahogy tervezte. Akár a fiával és végezhetett volna, sőt magának is baja eshetett volna.
- De mi értelme van arról beszélni, hogy mi lett volna, ha…? Patrick megmenekült, és ez az, ami számít. – kezdtem ideges lenni.
- Miss Johnson, ez itt nem Miami. Itt mások a szabályok. Nem csinálhatjuk mindig azt, amit akarunk. Komoly bűnözőkkel van dolgunk. Egyetlen apró hiba életeket követelhet.
- Most ki akar rúgni azért, mert megmentettem egy kisfiú életét? – kérdeztem kissé flegmán.
- Nem. – mondta Strauss – De figyelmeztetem! Legközelebb ne legyen ilyen meggondolatlan, mert annak már tényleg komoly következményei lesznek. Most mehet! Végeztünk!

Felálltam az asztaltól, és szó nélkül hagytam el az irodát. Elegem volt mindenből! Idegesen mentem végig a folyosón. Láttam, hogy néhány ember megbámul, de semmi sem érdekelt. Az íróasztalomhoz mentem, elővettem a telefonom, majd kerestem egy csendes helyet. Beszélni akartam valakivel, aki megért, és talán segíthet rajtam.

Végül a megfelelő hely megtalálása után Calleigh számát tárcsáztam. Szerencsére hamar felvette a telefont.

- Alyssa! Mi újság? – szólt bele a kagylóba kedvesen.
- Annyira elegem van mindenből! Haza akarok menni! Nem érzem magam jól itt. Nem vagyok jóban senkivel, a főnököm most szidott le egy olyan dologért, amiért inkább meg kellett volna dicsérnie. – dőltek belőlem a szavak.
- És komolyan fel akarod adni az egészet? Te nem ilyen vagy Alyssa. Mindig véghezviszed azt, amit elterveztél. Ráadásul van még egy dolog, ami miatt nem kellene visszajönnöd Miamiba. – válaszolta Calleigh.
- Micsoda? – értetlenkedtem.
- Biztos tudni akarod?
- Igen! – vágtam rá.
- Szóval jött egy új lány a laborba… – kezdett bele Calleigh.
- Horatio felvett valakit a helyemre? – döbbentem le.
- Nem, nem erről van szó. Más téren dolgozik, mint mi, de…
- Ne kímélj Calligh!
- Ryannel randizik.

Döbbentem bámultam magam elé. Egy hét sem telt el azóta, hogy elhagytam Miamit, de Ryan már másik lánnyal randizgat. Persze nem lenne okom kiakadni, hiszen Ryannel már rég szakítottunk, és joga van másokkal találkozgatni, de mégis rosszul esett a dolog.

- Itt vagy Alyssa? – hallottam ismét Calleigh hangját.
- Ja, persze. Csak ledöbbentem. Komolynak tűnik a dolog?
- Még csak most ismerkednek. Nem hiszem, hogy komoly lesz a kapcsolatuk. Vagyis annyira biztos nem, mint a tietek volt. – hallottam, hogy mosolyog.
- Na jó, most megyek. Elég volt ennyi csalódás mára. Majd még beszélünk.
- Rendben. És próbálj meg vidámabb lenni! – bíztatott – Mindenkinek nagyon hiányzol.
- Ti is hiányoztok nekem! – válaszoltam – Szia!
- Szia! – köszönt el Calleigh is, majd mindketten letettük a telefont.

Szomorúan mentem vissza az íróasztalomhoz. Mivel éppen nem volt dolgom, unottan ültem, és azon gondolkoztam, hogy miért kellett egyáltalán eljönnöm Miamiból. Persze tudom, hogy Ryan volt a fő oka a munkahelyváltásnak, de talán az lett volna a jobb megoldás, ha inkább Miamiban maradok. Vállalhattam volna ott is munkát, vagy áthelyeztethettem volna magam egy másik csoporthoz. Így legalább a barátaim közelében maradtam volna, és nem kéne egy teljesen új helyen, távol a szeretteimtől boldogulnom.

- Alyssa! Alá kéne írnod pár lapot. – jelent meg mellettem hirtelen Spencer.
- Oké. – válaszoltam, majd elkezdtem aláírni az említett dokumentumokat.
- Minden rendben van? – kérdezte Spencer.
- Mi lenne a baj?
- Hallottam, hogy Strauss beszélt veled. Elmondod, mi történt?
- Leszidott, amiért megmentettem Patricket. – adtam vissza Spencernek a lapokat.
- Szokott ilyet csinálni. Nem az számít, hogy megmentettünk valakit, hanem az, hogy nem szabályosan jártunk el. – felelte.
- Ez az! Annyira idegesítő. Meg kéne dicsérnie, nem leszidnia.
- És mi a másik dolog, ami miatt rosszul érzed magad?
- Honnan veszed, hogy van másik dolog? – próbáltam hazudni.
- Tudom, hogy egy ilyen dolog miatt nem akadnál ki. Ráadásul láttalak ma telefonálni, és nem úgy tűnt, hogy Strauss miatt érzed rosszul magad. – tapintott Spencer a lényegre.
- Ez egy nagyon bonyolult dolog, amibe most inkább nem mennék bele. – fordultam el Spencertől a székemmel.
- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni? – kérdezte hirtelen.
- Tessék? – fordultam vissza rögtön.
- Gondoltam, szükséged van barátokra. Én megértem, hogy min mész keresztül. Sokat tudnék segíteni neked! És nem kéne egyedül töltened az estét.

Spencer indokai meggyőzőek voltak, és mivel tényleg nem akartam egyedül lenni minden este, egy hirtelen ötlettől vezérelve felrúgtam az egyetlen szabályomat.

- Rendben. Szívesen vacsorázok veled. – mosolyogtam.
- Remek. 7-kor nálam?
- Benne vagyok. – válaszoltam.
- Oké. Akkor további jó munkát, és találkozunk este. – mosolygott rám.
- Rendben. Neked is. – feleltem, majd Spencer elment a dolgára.

Talán nem kellett volna igent mondanom Spencer ajánlatára, de egyedül érzem magam itt, szóval legalább szerzek egy barátot. Bár attól félek, hogy Spencer nem barátként hívott át magához, azt viszont nem szeretném, hogy hiú érzelmeket tápláljon miattam.

Az lesz a legjobb, ha már a vacsora elején leszögezem, hogy nem akarok összejönni senkivel!