Elkerülhetetlen szerelem - 15. rész

Sziasztok! Gyorsan hoztam az új részt, mert kivételesen volt időm írni a hétvégén. :) Remélem, hogy tetszeni fog. Puszi! <3

Jó tett helyében rosszat várj?

- Hotch! Akkor is bemegyek, és kihozom onnan Patricket! – akadékoskodtam.

Láttam a főnökön, hogy elég ideges, de egy nagy sóhaj után csak ennyit mondott:

- Menj! Tudom, hogy úgysem tudlak visszatartani.
- Köszönöm! – öleltem meg gyorsan, ami kicsit furcsán érintette, de a nagy siettségben ez sem érdekelt.

A kommandósok rám adták a golyóálló mellényt, majd lassan bementem az épületbe.

- Mr. Hampton! A nevem Alyssa Johnson. Szeretnék beszélni magával. – szólaltam meg.
- Hagyjon békén! Nem akarok beszélni senkivel! – válaszolta a férfi.

A férfi az egyik sarokban ült, erősen szorítva fiát. Hallottam, hogy Patrick elkezd sírni. Bár ha jobban belegondolok, az elmúlt egy napban mást sem tett.

- Kérem! Tudom, hogy tudja, hogy amit tesz, az nem helyes. Ha bármi gondja van a világgal, azt ne a fián vezesse le. Adja ide nekem Patricket, és utána teljesítem minden kívánságát. – próbálkoztam tovább.
- Azt mondtam, hogy hagyjon békén! – kiabált Bill, majd felém lőtt a pisztolyával.

Szerencsére a golyó nem talált el, de kezdtem rájönni, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet idejönni. Persze ez nem tántorított el attól, hogy minden bátorságomat összeszedve megmentsem Patricket, és elkapjam Billt.

- Én tudom, hogy min megy keresztül. – vetettem be a ”megértős trükköt” – Nehéz lehetett gyerekkorában elfojtani a dühét. Azt gondolhatta, hogy ön más, mint a többiek. De ne higgyen azoknak, akik esetleg ilyennel támadták önt. Itt az esély arra, hogy szembeszálljon velük. Ne legyen olyan, mint amilyen az apja volt!
- Hagyja ki ebből az apámat! – üvöltötte Bill.
- Ha szeretné, nem beszélek többet róla. De én is kérek cserébe valamit. – feleltem.
- Mit? – kérdezte a férfi idegesen, miközben magához szorította a fiát.
- Adja ide nekem Patricket. Nálam jó helye lesz, megígérem. És ha ennek az egésznek vége lesz, talán újra láthatja a fiát.
- Talán…hát köszönöm. Én nem csak talán akarom látni a fiam. Nem akarom, hogy ő is úgy nőjön fel, ahogy nekem kellett. Normális gyerekkort akarok neki!
- Tudom, és ezért kérem, hogy engedje el őt. Ha ezt megteszi, maga lesz a legjobb apa.

Bill lassan elengedte Patricket, majd a kisfiú az én karjaim közé szaladt.

- Jól van. Nagyon ügyes volt Bill. – mondtam.
- Szeretlek Patrick! – válaszolta Bill.

Ezután a férfi valami olyat tett, amire senki nem számított. A fejéhez szegezte a pisztolyt, majd meghúzta a ravaszt. A szemünk láttára esett össze.

- Apa! – sírta el magát Patrick.
- Nyugodj meg! Nincs semmi baj! – vigasztaltam, majd felemeltem, és kivittem az épületből.

Ahogy kiértem, egy mentős elvette tőlem a kisfiút, és magával vitte, hogy megnézze, nem sérült-e meg.

- Jól vagy Alyssa? – szaladt oda hozzám Spencer.
- Igen. – feleltem.
- Mi történt Billel?
- Fejbe lőtte magát.

Nem sokkal később a kommandósok bementek az épületbe, és kihozták a holttestet. Én ezalatt megkerestem Patricket. A mentőautóban ült Hilaryvel. Mikor meglátott, boldogan üdvözölt.

- Megmentettél! – mondta.
- Ez a dolgom. – feleltem mosolyogva.
- Azt hittem, hogy ilyet csak az erős rendőr bácsik csinálnak.
- Na látod! Ma is tanultál valamit Patrick. Az ilyen törékenynek tűnő nőkből is lehetnek erős rendőr nénik, akik megmentik az olyan kisfiúkat, mint te. – nevettem.
- Köszönöm Alyssa. Az életedet kockáztattad, és ezt soha nem fogom elfelejteni. – mondta Hilary.
- Én sem titeket. – öleltem meg.

Mivel Patricknek semmi baja nem lett, hazaengedték az orvosok. Miután mindennel végeztünk a helyszínen, mi is hazamentünk.

Fáradtan, de boldogan léptem be a házamba. Mindig jó érzés, ha megmentek valakit, főleg, ha egy gyerekről van szó. Átöltöztem, lemostam a sminket, fogat mostam, majd lefeküdtem aludni.

Hotch ”elrendelte”, hogy pihenjük ki magunkat, és csak azután menjünk be dolgozni, és mivel majdnem 24 órája nem aludtam, jól esett a pihenés.

Másnap – vagyis aznap, hiszen hajnalban értem haza – délben keltem fel. Megreggeliztem, elkészülődtem, majd bementem dolgozni.

Beérve a munkahelyre, többen odajöttek hozzám gratulálni, de az egyik férfi megjegyzése furcsán érintett:

- Már csak Strausst kell legyűrnöd.

Erin Strauss az FBI egyik vezetője volt, és az ő irányítása alá tartozott a viselkedéskutató egység is. Fogalmam sem volt, hogy a sikeres ügy után mit akarhat tőlem. Először azt hittem, hogy talán nem is akar semmit, de ezt megcáfolta Hotch, amikor 2 óra körül odajött hozzám:

- Alyssa! Strauss beszélni akar veled. Menj az irodájába, ott van az emeleten.
- Mit akar tőlem?
- Nem tudom. De légy óvatos; vannak furcsa dolgai.
- Megjegyeztem. – feleltem, majd elindultam az említett személyhez.

A folyosón mindenki kissé furcsán méregetett. Mikor megérkeztem az irodához, bekopogtam, majd benyitottam.

- Áh, Miss Johnson. Jöjjön csak be! – mondta a nő.

Beléptem a terembe, az ajtót becsuktam magam mögött, és lassan az íróasztalához mentem.

Alyssa ruhái: