Elkerülhetetlen szerelem - 14. rész

Sziasztok! Először is szeretnék elnézést kérni, mert múlt hétvégére ígértem a részt, de sajnos túl másnapos voltam ahhoz, hogy írjak. Remélem megértitek az indokomat. xD Viszont most itt az új rész, és mivel szünet van, remélhetőleg szorgos leszek a következő egy hétben. :) A komikat most is nagyon szívesen fogadom. Puszi! <3

Újabb információ

Tíz percen belül megérkeztünk Bill anyjának a házához. Csöngettünk, majd kinyitotta az ajtót egy kedves idős nő.

- Jó napot! Az FBI-tól jöttünk. A nevem Dr. Spencer Reid, ő pedig a társam Alyssa Johnson. Szeretnénk feltenni pár kérdést a fiával kapcsolatban. - kezdett bele Spencer - Szükségünk lenne a segítségére.
- Persze, jöjjenek csak be. - tárta ki az ajtót a nő.

Beléptünk a házba, ami elég egyszerűen nézett ki. A nappaliban volt egy öreg kanapé, amivel szemben egy szekrényt állt rajta egy TV-vel. A többi szekrényen fényképek voltak, főként Billről és Patrickről.

- Miben segíthetek? - kérdezte Mrs. Hampton - Esetleg kérnek valamit inni?
- Nem, köszönjük. - mondtam - A fia után nyomozunk.
- Mit tett Bill? - ült le Mrs. Hampton. Mi is így tettünk.
- Úgy gondoljuk, hogy elrabolta a fiát. - felelte Spencer.
- Nem! - vágta rá a nő - Ő nem tenne ilyet! Ismerem a fiam.
- Mrs. Hampton, tudjuk, hogy a fián már viszonylag hamar észrevették a túlzott agresszió jeleit. Miben nyilvánult ez meg? - tettem fel a kérdést.
- Bill olyan volt, mint az átlag kisfiúk. Szerette érzékeltetni, hogy ő a hím, de soha nem lépett túl egy bizonyos határt. Persze, ott volt az a macskás ügy, de Bill csak játszott.
- A szülők sokszor túl elfogultak a gyerekeikkel szemben. - szólalt meg Spencer - Tudjuk, hogy magának a fia a legfontosabb, de segítenie kell. Bill megölt egy lányt, és ha csak ölbetett kézzel ülünk, az unokája is komoly veszélybe kerülhet.
- Úristen! - kerekedtek ki a szemei - Rendben. Segítek, amiben csak tudok. - egyezett be Mrs. Hampton.
- Remek. Nincs valami ötlete azzal kapcsoltban, hogy hova vihette a fia Patricket? - kérdeztem.
- Bill nem éppen az az eljárós. - kezdett bele - Ha Patrick nála volt, általában elmentek piknikezni, vagy a vidámparkba, állatkertbe. Úgy bánt Patrickkel, mint egy normális, gondoskodó apa. A fia volt számára a legfontosabb.
- Valószínűleg még most is az, de úgy tűnik, hogy Bill zavarodott, így veszélyes Patrickre. - állapítottam meg.
- Nincs esetleg olyan hely, ahova Bill gyakran járt, ha ideges vagy feszült volt? - foldult Spencer Mrs. Hampton felé.
- Volt egy bár, ahova sokszor járt. - gondolkodott el - De néhány éve bezárták. Bár lehet, hogy újra megnyitották, mert a múlt hónapban is mondta nekem Bill, hogy odamegy. Kicsit furcsa!
- Hogy hívják ezt a helyet? - kérdeztem.
- April Bar. Itt van a közelben. - válaszolta Mrs. Hampton.

Felálltam a kanapéról, és kimentem a nappaliból. Elővettem a telefonom, és felhívtam Hotchot. Hamar felvette.

- Igen? - kérdezte.
- Szia! Alyssa vagyok. Bill anyja azt mondta, hogy a fia gyakran járt egy April Bar nevű helyre. Szerintem jobb, ha megnézzük.
- Rendben. Máris indulunk. Ott találkozunk. - felelte a főnök.
- Oké, mi is megyünk. - mondtam, majd bontottam a vonalat.

Visszamentem Spencerhez, és Mrs. Hamptonhoz.

- Segítettem valamit? - kérdezte a nő.
- Reméljük. Talán a fia ott van. - válaszoltam - Ideje mennünk Spencer!
- Rendben. Köszönjük a segítségét. - mondta Spencer.
- Nincs mit. Lehet, hogy elfogult voltam Billel kapcsolatban, de azt nem hagyhatom, hogy baja essen Patricknek. - válaszolta Mrs. Hampton.
- Az unokája azért fog megmenekülni, mert ilyen nagymamája van. - mondtam.

Pár perc múlva elhagytuk a házat, majd a bárhoz mentünk. Mire megérkeztünk, már nagy volt a felhajtás. Az utca le volt zárva, a bár előtt pedig kommandósok álltak. Spencer leparkolt, majd megkerestük a többieket.

- Tudtok valamit? - kérdeztem.
- Bill tényleg itt van. - válaszolta Hotch - Azonban elment az esze, és fogva tartja Patricket.
- Sikerült már beszélni vele? - kérdezte Spencer.
- Próbáltunk, de mindent visszautasított. Nem lesz könnyű kihozni onnan a gyereket. - felelte a főnök.
- Alyssa! Mi történt? Itt van Bill és Patrick? - jött oda hozzám Hilary idegesen.
- Igen, itt vannak, de egyelőre nem sikerült sokat beszélni Billel. - válaszoltam.
- Ha bármit csinál Patrickkel, esküszöm, hogy a saját kezemmel fojtom meg!
- Nyugodj meg Hilary! Kihozzuk onnan a fiadat! - nyugtattam.

Az elkövetkezendő néhány óra azzal telt, hogy próbáltunk kapcsolatba lépni Billel, ő azonban ezt mindig megtagadta. Látszott, hogy egyre idegesebb, és nehezen lehetett megjósolni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor elpattan a húr, és "felrobban". Reméltük, hogy erre nem kerül sor, és esetleg kompromisszumot tudunk kötni vele, de attól tartottunk, hogy az előbbi fog bekövetkezni.

Hajnali kettő körül végül úgy döntöttem, hogy cselekednem kell. Megkerestem hát Hotchot.

- Beszélnünk kell! - mondtam határozottan.
- Az ügyre kell koncentrálnunk, szóval nem várhat a dolog?
- Pont ezzel kapcsolatban akarok valamit mondani. Úgy érzem, hogy ez az egész miattam van, szóval bemegyek és beszélek Billel. Tudom, hogy ezzel az életemet kockáztatom, de meg kell tennem ezt Patrickért. Meg amúgy is, megszoktam már, hogy meghalhatok a munkám során.
- Sajnálom Alyssa, de ezt nem engedhetem! - válaszolta Hotch.

Pedig én akkor is meg fogom tenni!