Elkerülhetetlen szerelem - 58. rész

Kicsit közelebb

Húsz perccel később Kyle Robbins már a kihallható teremben ült. Hotch utasítására én és Spencer mentünk be hozzá.

- Mégis mivel vádolnak? – szegezte nekünk rögtön a kérdést a férfi, mikor beléptünk a szobába.
- Ismeri ön Helena Salast? – kérdezte Spencer.
- Igen, de mit számít ez most? Vagy talán történt valami Helenával? – jelent meg ijedtség Robbins arcán.
- Közelebbi kapcsolatban állt vele? – kérdeztem.
- Megígérik, hogy amit most elmondok, az köztünk marad?
- Persze. – feleltük mindketten Spencerrel.
- Helena a szerelmem volt. – kezdett bele a férfi – Úgy fél évvel ezelőtt ismerkedtünk meg az állatkertben. Én ott dolgozom, Helena pedig mindig oda ment, amikor kiakadt az apjára. Hamar egymásba szerettünk, de csak titokban találkozhattunk az apja miatt. Bele sem merek gondolni, hogy mit tett volna, ha rájön a dologra.
- Hova mentek aznap éjjel? – kérdezte Spencer.
- Hozzám. Helena el tudott szabadulni pár órára, mert az apja kártyázni volt a barátaival. Tudtuk, hogy legkésőbb 11-re haza kell mennie, és addigra én haza is vittem. – válaszolta Robbins.
- Tudott még valaki a kapcsolatukról? – kérdeztem.
- Csak 1-2 közeli barátunk. Ahogy mondtam, titokban kellett tartanunk a dolgot. De mi történt Helenával? – kérdezte Robbins – Miért faggatnak róla?
- Sajnáljuk Mr. Robbins, de Helenát tegnap holtak találták a sivatagban. – mondtam együtt érzően.
- Úristen! – sírta el magát a férfi – Most mi lesz? Én nem tudok élni nélküle.
- Köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre Mr. Robbins. – szólt közbe Spencer, majd mindketten kimentünk a szobából.
- Ennyit arról, hogy közelebb kerülünk a megoldáshoz. – sóhajtottam.
- Megjött a DNS-minta eredménye. – jelent meg JJ – A tulajdonosa Jeremy Cox.
- Morgan, Prentiss! Menjetek ki a házához. – adta ki Hotch az utasítást.

Reménykedtünk benne, hogy a DNS tulajdonosának köze van a gyilkosságokhoz, és lezárhatjuk végre ezt a szörnyű ügyet. Így is sok ártatlan ember halt már meg, de mi azért vagyunk itt, hogy a város többi lakója biztonságban legyen.

Bő fél órával később visszaértek Morganék. A jelenlegi kihallgatást ő, és Prentiss végezték, mi pedig az üvegfalon keresztül figyeltük őket.

- Mr. Cox, mit gondol ön a Latin-Amerikából bevándorolt emberekről? – próbálta rejtett vallomásra bírni Emily a férfit.
- Mit gondolnék? – kérdezett vissza Cox lazán – Nem foglalkozom én az olyan felesleges dolgokkal, mint a
faji megkülönböztetés.
- Nem gondolja úgy, hogy elveszik a munkahelyet az amerikaiaktól? – kérdezte Morgan.
- Az olyan alattomos munkát, mint a fűnyírást vagy a szemétszedést úgysem akarja senki elvégezni. Jó, hogy vannak emberek az ilyen munkákra is. – felelte Cox, de még mindig nem látszódott rajta egy cseppnyi félelem sem.
- Szóval úgy gondolja, hogy ők csak ezekre a munkákra jók? – kérdezte Emily.
- Mégis mi a fenét akarnak tőlem?
- Az igazat! – dühödött be kissé Morgan – Mit tett ezekkel a nőkkel? – mutatott néhány képet – Miért fáj magának, ha külföldiek is élnek ebben az országban?
- Hagyjon engem békén! – mondta halkan, és higgadtan Cox, majd hátradőlt a székében, mintha nem lenne mitől tartania.
- Biztos, hogy van köze a gyilkosságokhoz. – állapítottam meg.
- Miért hiszed ezt? – kérdezte Spencer.
- Mert ellenkező esetben nem lenne ilyen nyugodt. Gondolj bele! Ha téged gyanúsítanának azzal, hogy több nőt is megöltél, nem magyarázkodnál magadból kikelve?
- Igazad van. – válaszolta.

Az elkövetkezendő három óra alatt nem történt különösebb változás az üggyel kapcsolatban. Akárki, és akármeddig is próbálkozott, nem tudta szóra bírni Coxot, aki mindvégig hozta a magabiztos formáját, és semmit nem volt hallandó elismerni.

- Lassan éjfél van, és semmivel nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. – szólaltam meg az irodában ülve – Ennél rosszabb már nem is lehetne.
- Pár perccel ezelőtt jelentették be María Jornada eltűnését. – jött be a terembe JJ.
- Kár volt megszólalnom. – mondtam.
- Ha María még él, és Cox a tettes, nem eshet baja addig, amíg mi itt tartjuk. – jegyezte meg Rossi.
- Honnan hozták be Morganék Coxot? – kérdeztem.
- A házától. – felelte JJ – Miért?
- Rá kell jönnünk, hogy hova vihette a lányokat. A helyszínelés alapján nem ott ölték meg őket, ahova a holttestüket tették. – mondtam.
- Garcia! – szólt bele a telefonjába Hotch – Nézz utána, hogy hol ölhette meg Jeremy Cox az áldozatait.
- A hitelkártyája szerint a helyek, ahol rendszeresen költött a Seventh Bar, egy helyi szupermarket, és sokszor vásárolt virágot a temetőnél. De várjatok csak! Pár hónappal ezelőtt kibérelt egy raktárt.
- Mondd a címét gyorsan! – mondta Hotch.

Prentiss és Morgan benn maradtak Coxszal, hogy megpróbáljanak kiszedni belőle valamit, míg mi kimentünk az említett raktárhoz. Reménykedtünk benne, hogy Morganéknek nem lesz sok dolguk, hiszen rábukkanunk a helyre, ahol Cox a gyilkosságokat elkövette, és megmentjük Maríát, még mielőtt túl késő lenne.

Tíz perc múlva már az épületnél voltunk, majd behatoltunk, és szétváltunk, hogy minél előbb megtaláljuk Maríát.

Alig vártuk már, hogy rács mögé dughassuk Coxot, és ezzel megoldjuk az ügyet.