Egy éjszaka ajándéka - 25. rész

Miután összeszedtük Ericet, hazamentünk. Nem akartam, hogy egy ilyen szép nap után Vitaly egy szállodai szobában töltse az utolsó valenciai éjszakáját, ezért felajánlottam neki, hogy aludjon nálunk. Később én is meglepődtem magamon, de egyáltalán nem bántam a dolgot.

Az este nyugisan telt. Eric a nagy játszadozás után hamar elaludt, így kettesben tudtunk maradni Vitalyjal.

- Jól érezted magad? – kérdezte, miközben a kanapén ültünk, és borozgattunk.
- Nagyon. Rég voltam már randin, de ez a nap életem összes randiját együttvéve túlszárnyalta. – válaszoltam.
- Még az Eric apjával közöseket is? – kérdezte Vitaly kicsit értetlenkedve.

Ledermedtem, hiszen könnyen kiderülhet, hogy hazudtam a fiam apját illetően. Tudom, hogy ha egészséges, boldog kapcsolatot akarok Vitalyjal, minden téren őszintének kell lennem vele, de erről a témáról nem szívesen beszélek, ráadásul akárhogy alakulhat ez az egész, és nem szeretném a későbbiekben megbánni, hogy ennyire megnyíltam valakinek, és ezzel talán ártottam a fiamnak.

- Hagyjuk inkább ezt. Nem szívesek beszélek róla. – próbáltam terelni a témát végül.
- Rossz volt a kapcsolatotok? – kérdezte Vitaly, de észrevette, hogy tényleg nem akarok erről beszélni – Rendben. Majd elmondod, ha szeretnéd. – mosolygott rám végül.
- Kérsz sütit? – kérdeztem nem sokkal később – Tudom, hogy az autóversenyzőknek szigorú diétát kell követniük, de néha biztos tehetnek kivételt.
- Persze. Ráadásul imádom a sütit. – nevetett.
- Akkor hozom is. Anyukám receptje. A legfinomabb süti a világon. – mentem ki a konyhába, majd alig egy perc múlva vissza is tértem az ínycsiklandó desszerttel.

Visszaültem a kanapéra, majd elvettem egy kis darab sütit a tányérról, és Vitaly szája felé nyújtottam.

- Tessék! – mondtam.
- Ez nagyon finom. – jegyezte meg.

Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Elkezdte simogatni az arcom, majd a nyakamat csókolgatta. Nem tudtam neki ellenállni. Felálltam a kanapéról, majd magam után húzva felmentünk az emeletre. Hamar a szobámban kötöttünk ki, majd Vitaly lassan elkezdett megszabadítani a ruháimtól, mialatt én is ezt tettem vele. Leírhatatlan, hogy milyen jól esett minden egyes érintése.

Eric éppen a másik szobában aludt, ezért nem lehettünk túl hangosak, de nem is vad sexre vágytunk, inkább csak meg akartuk ismerni egymást minden oldalról.

- Örülök, hogy végül nem szállodába mentem. – jegyezte meg később Vitaly, mikor már egymás ölelésében feküdtünk.
- Az biztos, hogy nagy hálával tartozom a légitársaságnak, amiért törölték a járatodat. – nevettem.
- De holnap sajnos vissza kell mennem Angliába. – szomorodott el a hangja.
- Tudom. – sóhajtottam – De remélem, hamar megejthetjük azt a közös hétvégét. – könyököltem fel, és néztem a szemébe.
- Amikor csak szeretnéd. – csókolt meg.

Egymás karjaiban - és a kimerültség miatt - hamar sikerült elaludnunk.

Másnap reggel kipihentem ébredtem. Mikor azonban ránéztem az órára, kicsit meglepődtem, hiszen már elmúlt 10 óra. Eric ekkor már rég fenn szokott lenni, azonban egyszer sem hallottam, hogy ébredezni.

Magamra kaptam a köntösömet, majd lementem a földszintre. Eric éppen a TV-t nézte a nappaliban, miközben zabpelyhet evett. Vitaly a konyhában ült, kávét ivott, és újságot olvasott.

- Jó reggelt! – köszöntem neki.
- Neked is. – állt fel, és adott egy csókot – Sikerült kialudnod magad?
- Nehezen, de igen. – nevettem – Eric mikor kelt?
- Úgy fél órája. Én már fenn voltam, így adtam neki reggelit. Nem akartalak felkelteni, olyan édesen aludtál.
- Köszönöm. – öleltem meg – Rám fért már, hogy kialudjam magam.

Összedobtam egy rántottát, majd reggeli után elmosogattam, mialatt Vitaly elment zuhanyozni. Éppen mikor végeztem, csöngettek. A barátnőm, Victoria jött át.

- Szia! – köszöntött vidáman – Gondoltam, átjövök kicsit dumcsizni.
- Szia! Lehet, hogy ez nem a legalkalmasabb…
- Miért? – értetlenkedett Victoria.
- Hát…tudod…itt van Vitaly. – nyögtem ki végül.
- Úgy érted, hogy itt aludt, és…úristen Lina! – nevette el magát a barátnőm – Hamar elcsábítottad.
- Ez nem igaz. – ellenkeztem – Na mindegy, gyere be egy kávéra. Vitaly úgyis éppen zuhanyzik.
- Amúgy hogy reagált Ericre? – kérdezte, miközben helyet foglaltunk az ebédlőasztalnál.
- Nagyon jól. Annyira örülök, hogy teljes mértékben elfogadja, hogy van egy fiam. – meséltem boldogan, miközben töltöttem mindkettőnknek egy kis kávét.
- Ezt jó hallani. Örülnék, ha összejönne a dolog Vitalyjal. Eric születése óta nem is volt komoly kapcsolatod, pedig ha valaki, akkor te megérdemled, hogy boldog legyél.
- Tudom, és remélem, hogy ezt Vitaly mellett el is érhetem.
- Ericnek is bejön Vitaly?
- Igen. – mosolyogtam – Habár szükségük van rám, hogy fordítsak nekik, nagyon jól kijönnek.
- És Vitaly tudja, hogy Eric apja valójában Nico Rosberg?
- Hogy mi van? – hallottam meg egy angolul beszélő férfihangot mögülünk.

Kár, hogy Vitaly pár évig Valenciában élt, és megért annyit spanyolul, hogy kiderüljön a féltve őrzött titkom.