Elkerülhetetlen szerelem - 57. rész

Sziasztok! Próbáltam sietni az új résszel, de több okból kifolyólag ez nem sikerült teljesen. Jelenleg gőzerővel készülők az előrehozott érettségimre, így kevesebb időm van az írásra. Remélem, ettől függetlenül olvassátok még a történeteimet, és nem bánjátok, ha kicsivel többet kell várni a frissre. :) Jó olvasást a részhez! :) Puszi! <3

Talán van valami

A Spencerrel való kis közjáték után a többiekkel közösen a holttesthez mentünk. Szörnyű volt látni, hogy még mi rengeteget törtük a fejünket, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, a gyilkos újra lecsapott.

- Ezt az áldozatot is leszúrták. – állapította meg Rossi.
- Akkor Helena Salast miért lőtte le? – kérdezte Prentiss.
- Mi van, ha az ő gyilkosa nem ugyanaz, mint a többieké? – osztottam meg az ötletemet a többiekkel – Attól még, hogy ő is latin, az ő holttestét is a sivatagban találták meg, és tőle is hiányzik egy személyes tárgy, lehet, hogy más végzett vele. Egy pszichopata sorozatgyilkos nem változat a módszerén egy áldozat kedvéért.
- Ez igaz. De ha nem ugyanaz a gyilkos, akkor ki végezhetett Helenával? – kérdezett vissza Prentiss.
- Nem tudom. De azért vagyunk itt, hogy kiderítsük. – válaszoltam.
- Mi hiányzik a holttesttől? – kérdezte eközben Hotch.
- Az egyik fülbevalója. – felelte Spencer a holttestet vizsgálva.
- Az áldozat Luna Fernandes. – szólalt meg JJ – Mexikói származású és 32 éves. Tegnap este az egyik barátnőjével vacsorázott, de utána nem ment haza. A vőlegénye jelentette az eltűnését nem sokkal ezelőtt.
- Várjatok egy kicsit! – szólaltam meg, mikor közelebb mentem a holttesthez – Bőrszövet van a körme alatt. Talán a támadójától származik.
- JJ, hívd ide a helyszínelőket, és küldesd be velük a mintát DNS-vizsgálatra! – mondta Hotch.

JJ teljesítette a parancsot, mi pedig tovább kezdtük vizsgálni a helyszínt.

- Szerinted tényleg más lehet a tettes Helenánál? – kérdezte tőlem Spencer.
- Nekem úgy tűnik. Te mit gondolsz? – kérdeztem vissza.
- Van benne valami. Rá kéne jönnünk, hogy volt-e oka a tettesnek másképp végeznie Helenával. – felelte Spencer.
- És ha nem találunk semmit, tudjuk a választ.

Jó volt, hogy a kettőnk között lévő feszültség ellenére is tudtunk a munkánkra összpontosítani, de nem sok időm akadt ezen gondolkodni, ugyanis visszaindultunk a rendőrőrsre.

Éppen a konferenciaterem felé tartottunk, mikor egy ismerős nőt fedeztem fel a váróban ülve. Láthatóan feszült volt, de ez az ő helyzetében teljesen normális.

- Jó napot Ariana! Miben segíthetek? – mentem oda Helena anyukájához.
- Oh, Miss Johnson! Már egy jó ideje várok önökre. Mondták, hogy menjek haza, mert éppen nincsenek itt, de inkább megvártam magukat. – felelte a nő.
- Igen, éppen egy helyszínen voltunk.
- Megint meghalt valaki? – kérdezte rögtön Ariana.
- Sajnos igen. – válaszoltam – De miért jött ide?
- Csak kíváncsi voltam, hogy állnak a nyomozással. Szeretném minél előbb rács mögött látni a kis Helenám gyilkosát.
- Megértem asszonyom, de menjen haza nyugodtan. – mondtam neki bíztatóan – Mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél hamarabb elkapjuk a tettest.
- De szeretnék segíteni. Mondja meg, ha bármiben tudok!
- Az az igazság, hogy van valami. – gondolkodtam el hirtelen – Pedro említette, hogy a férje nagyon szigorú volt a gyerekeivel.
- Igen, úgy gondolta, hogy csak akkor lesz belőlük felelősség teljes felnőtt, ha kis korukban megtanulják, hogy mi a szigor. Sokszor nem értettem vele egyet, de végül is ő a férfi a családban, és én tiszteletben tartom a szerepét.
- És a lánya ezt hogy viselte?
- Sokszor hibáztatott, amiért nem próbáltam meg leállítani az apját. Nagyon rosszul jöttek ki. Helena többször el is szökött, de a férjem mindig utána ment, és visszahozta…az sem érdekelte, hogy már bőven elég idős volt ahhoz, hogy ne tehessen vele ilyet. – Ariana hirtelen lehajtotta a fejét – Talán az én hibám. Ha közbeléptem volna, nem ment volna el azzal az emberrel aznap este, aki valószínűleg a gyilkosa.
- Ne okolja magát, asszonyom! Ezzel nem lesz könnyebb feldolgoznia a veszteséget. – bíztattam.
- De nem tudok mást tenni.
- Helena sokszor szegült ellen az apjának?
- Igen. Többször is a fejéhez vágta, hogy biztos nem érdekelné, ha eltűnne, vagy meghalna…és ez most tényleg megtörtént… el sem hiszem. – gördült le néhány könnycsepp a nő arcán.

Miután megpróbáltam megnyugtatni Arianát, meggyőztem, hogy inkább menjen haza, és megígértem neki, hogy ha bármi fejlemény lesz, megosztom vele azt.

- Gyere gyorsan Alyssa, ezt hallanod kell. – szólt oda nekem JJ, mikor meglátott a folyosón a konferenciaterem felé tartva.
- Mondhatod Garcia! – szólalt meg Hotch, mikor mindannyian beértünk.
- Rendben. Szóval nemrég beszéltem Salasék közvetlen szomszédjával, aki egy fantasztikus hírrel szolgált nekem. Elmondta, hogy pár héttel ezelőtt felszereltetett néhány rejtett kamerát a házára, mivel valaki rendszeresen lopkodott az udvarából. A pasi volt olyan kedves, és átküldte a felvételeket. – osztotta meg velünk a helyzetet Garcia.
- Láttad, hogy milyen kocsival ment el Helena? – kérdeztem rögtön.
- Persze, szívem csücske. Habár a felvétel nem volt a legjobb minőségű, vagyok akkor a zseni, hogy így is le tudtam olvasni a rendszámot, és már meg is kerestem a jármű tulajdonosát. A neve Kyle Robbins. Kell a címe?
- Persze. –vágta rá Morgan – Behozzuk a pasast.

Garcia lediktálta a férfi címét, Morgan és Rossi pedig elmentek hozzá, hogy behozzák.

Reméltük, hogy végre jó nyomon járunk, és megoldjuk az ügyet, még mielőtt újabb ártatlan áldozat halna meg.