Egy éjszaka ajándéka - 26. rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy megint későn jött az új rész, de nyakamon az angol érettségi, és kezdek parázni. Viszont, ahogy láthatjátok, az oldal új designt kapott, és a fejlécért szeretnék hatalmas köszönetet mondani Alofunnak. :) Mindig gyönyörű fejléceket készít nekem, és ez alól a mostani sem kivétel. A részhez jó olvasását! :) Puszi! <3

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Vitaly komolyan megtudta az igazságot? Azon a pár emberen kívül még valaki tudomást szerzett Eric apjáról? Mi lesz így a fiammal?

- Catalina…igaz, amit mondtál? – értetlenkedett Vitaly – Eric apja Nico Rosberg?
- Magatokra hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek. – szólalt meg Victoria, majd kiment a szobából.
- Igen. Ez az igazság. – feleltem végül – Kiderült, így már nincs értelme titkolózni.
- De miért hazudtál? Elmondhattad volna nekem. – erősködött Vitaly.
- De hiszen alig ismerlek még. Egy ilyen nagy dolgot nem osztok meg akárkivel. Csak néhány ember tudja, és biztos akartam lenni, hogy komolyra fordulnak a dolgok közöttünk, mire elmondom. Remélem, megérted, hogy miért titkoltam el.
- Igen. – sóhajtott – Ezt tényleg nem osztja meg az ember akárkivel. De hogy történt? Vagy nem akarsz róla beszélni? – ült le velem szemben.
- Most már akár el is mesélhetem az egészet. Szóval a 2006-os Spanyol Nagydíjra a barátnőimmel Barcelonába utaztunk, ahol bejutottunk a verseny utáni afterpartyra, ott pedig megismerkedtem Nicoval. Ő volt a kedvenc pilótám, a tökéletes pasi a szememben. Aztán a bulin rájöttem, hogy a való életben egy egyszerű, aranyos és kedves srác. Piálgattunk, majd Nico szállodai szobájában kötöttünk ki. Tudtam, hogy nem lesz folytatása a dolognak, és meg akartam kímélni magunkat a kínos magyarázkodástól, ezért leléptem, mielőtt Nico felébredt volna. Csak, hogy pár héttel azután, hogy visszajöttünk Valenciába, kiderült, hogy terhes vagyok. Tudod, jöttek a reggeli rosszullétek, meg késett, így elmentem a dokihoz, aki mosolyogva gratulált a babához. Azt hittem, hogy ott helyben meghalok. Gáz, ha teherbe esel egy egyéjszakás kaland során, főleg ha a gyerek apja egy híres Forma-1-es versenyző. – meséltem.
- És gondolom nem szóltál Niconak…
- Dehogyis. Először is nehéz lett volna összehozni a találkozást, hiszen a száma sem volt meg, de ha mégis meglett volna rá a lehetőségem, nem hiszem, hogy éltem volna vele. Nem állhattam volna ki elé azzal a szöveggel, hogy „Bocsi, de felcsináltál.”. Ráadásul nem akartam, hogy azt higgye, hogy ezzel próbálom lenyúlni a pénzét vagy magam mellé láncolni egy életre. – magyaráztam.
- Ez igaz, de Niconak joga van tudni Ericről.
- És megint kezdődik! – kaptam fel kissé a vizet – A bátyám és a barátnőm egy jó ideje ezzel piszkál már, de kérlek, te ne tedd! Tudom, hogy mindkettőjük érdekében szólnom kéne Niconak, de egyelőre nem akarok…majd talán egyszer, de nem most.
- Rendben. – simogatta meg a karom Vitaly – Ez a te döntésed.
- És nem bánt a dolog? Úgy értem, nem hiszem, hogy bármelyik volt barátnődnek lett volna gyereke az egyik ellenfeledtől. Ha emiatt meggondolnád, hogy…
- Nem Catalina! – szólt közbe – Persze kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozzam, de menni fog. Kezdelek egyre jobban megkedvelni, és nem hagyom, hogy ez a boldogságunk útjába álljon. Erickel eddig sem volt baj, és az apja személye miatt sem lesz.
- Köszönöm. – csókoltam meg – Nem sok pasi ilyen megértő.
- Csak mert nem tudják, hogy milyen nagyszerű csajt kapnak cserébe.

Örültem, hogy sikerült tisztáznunk ezt a dolgot, és habár szerettem volna, ha egy ideig még titokban marad, nem bántam annyira, hogy mégis kiderült, hiszen legalább nem kellett többé titkolóznom, és már nem volt meg bennem az az állandó félelem, hogy egyszer fény derül a titkomra. Ráadásul az, hogy Vitaly ilyen jól fogadta a dolgot, csak még jobbá tette az egészet. Kezdem azt hinni, hogy létezik a tökéletes pasi, aki ráadásul úgy tűnik, hogy engem választott.

Sajnos nem örülhettem sokáig ennek a nagyszerű pasinak a jelenlétében, mert Vitalynak indulnia kellett a reptérre, ugyanis Valenciából Angliába ment, hogy pár napot eltöltsön a csapata gyárában, és segédkezzen az autó fejlesztésében.

- Hívj, ha odaértél! – mondtam neki az ajtóban állva.
- Nyugi, nem felejtem el. – mosolygott.
- Úristen! Olyan vagyok, mintha már nejed lennék. – döbbentem le magamon.
- Azért azzal még várj. – nevetett Vitaly.
- De ez csak azért van, mert hiányozni fogsz. – öleltem át.
- Te is nekem. – csókolt meg – De amint lesz egy szabad hétvégém, újra találkozunk.
- Szavadon foglak. – mosolyogtam – Jó utat!
- Köszi. Majd hívlak. Szia! – adott egy búcsúcsókot.
- Szia! – integettem neki, míg beszállt a taxiba, és eltűnt a szemem elől.

Victoria még nálam volt, és éppen Erickel beszélgetett, mikor visszamentem a házba.

- Vitaly elment? – kérdezte a barátnőm.
- Igen. – sóhajtottam, majd leültem melléjük az ebédlőasztalhoz – Hiányozni fog.
- Megértem, de gondolj arra, hogy még alig ismered. – felelte Victoria.
- Ez miért segít abban, hogy kevesebbet szenvedjek? – értetlenkedtem.
- Nem segít kifejezetten, de azért ezt tarts a fejedben.
- Szerinted túl gyorsan haladunk?
- Nem, de Lina…van egy fiad!
- Igen, tudok róla. – feleltem kissé gúnyosan.
- Minden rendben van, anya? – szólt közbe Eric – Victoria néni nem szereti Vitalyt?
- Nincs nekem semmi bajom Vitayljal, kicsim. – mondta Victoria – Csak nem szeretném, ha anyukád csalódna.
- Nagylány vagyok! Tudok vigyázni magamra. – válaszoltam.
- Remélem is. – felelte a barátnőm – Tudod, hogy mennyire szeretném, hogy boldog legyél egy pasi oldalán.
- Tudom, és úgy gondolom, hogy ezt Vitaly mellett el is érhetem.
- Szurkolok nektek. – mosolygott Victoria.

A barátnőm nem sokkal később hazament, de megígérte, hogy ma még felhív, hiszen este mennek Carlosszal arra a flancos bálra. Remélem, hogy a bátyám nem fog semmit elszúrni, és anélkül fejeződik be az este, hogy bárki is megbántódna.

Hosszú idő után először kellett azonban nem csak az ismerőseim randizásaival foglalkoznom, hanem a sajátommal is.