Egy éjszaka ajándéka - 24. rész

Vitalyjal úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük a napot, de kissé féltem attól, hogy zavarni fogja Eric jelenléte. Úgy tűnt, hogy nem fogadta rosszul a hírt, hogy van egy fiam, de még együtt sem vagyunk hivatalosan, így attól tartottam, hogy nem fognak jól alakulni a dolgok, ha már az elején komolynak kell lenniük Eric miatt, és ami még fontosabb volt; nem akartam összezavarni a fiamat.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ebédelni valahova. – szólalt meg egyszer csak Vitaly.
- Benne vagyok. – feleltem.
- Akkor hozd Ericet, és indulhatunk is. – adott egy rövid csókot, majd felállt az asztaltól, ahol ültünk.
- Tényleg nem zavar, hogy gyerekem van? – tettem fel neki a kérdést, amit egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.
- Catalina, ezt már megbeszéltük. – jött egész közel hozzám – Egyáltalán nem. Eric aranyos srác, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni.
- Olyan jó ezt hallani. – bújtam hozzá.

Pár perccel később teljesítettem is az „utasítást”, és felmentem a fiam szobájába, hogy közöljem vele, hogy házon kívül töltjük a délutánt. Miután átöltöztettem, és összepakoltam néhány dolgot, amire szükségünk lehet, indulhattunk is.

A kommunikáció kissé nehézkes volt Eric és Vitaly között, ugyanis Vitaly nem beszélt spanyolul, Eric pedig sem oroszul, sem angolul, ami persze nem meglepő egy ötévesnél, így kénytelen voltam fordítani, ha akartak mondani valamit egymásnak. Kicsit aggódtam amiatt, hogy ebből később gondok lehetnek, de egyelőre nem akartam ezzel foglalkozni, csak élvezni a jelen minden egyes pillanatát.

Miután beültünk egy számunkra szimpatikus helyre, és megrendeltük az italokat, Eric úgy döntött, hogy megnézi a pár méterre található kis tavacskát, így Vitalyjal kettesben maradtunk.

- Mikor tudnánk megejteni azt a közös hétvégét, amiről már beszéltünk nálad? – kérdezte.
- Nem tudom. Amikor neked jó. Szerintem kettőnk közül te vagy az elfoglaltabb. – feleltem mosolyogva.
- Mit szólnál, ha eljönnétek a következő versenyre?

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen ledöbbentem, és nem csak azért, mert még együtt sem vagyunk hivatalosan, és Vitaly már ilyeneket tervezget, hanem a gondolattól is rettegtem, hogy újra be kell tennem a lábam egy Forma-1-es verseny helyszínére. Elég volt a pár héttel ezelőtti valenciai verseny, és nagyon nem akartam megkockáztatni, hogy újra találkozzak Nicoval.

- Jól vagy, Catalina? – hozott vissza Vitaly hangja a valóságba – Vagy ez neked még túl korai?
- Öhm…igen! Túl korai. – kaptam a lehetőségen – Talán várnunk kéne még 1-2 versenyt.
- Ahogy szeretnéd. – simogatta meg a kezem az asztalon.

Örültem, hogy egyelőre megúsztam a dolgot, de aktuálissá vált az a probléma, hogy ha Vitalyjal vagyok, Nicoval is találkozhatok, és fény derülhet a titkomra. Tudom, hogy Niconak joga van tudni Ericről, és nem szeretném eltitkolni őt egy életre, de azt akartam, hogy tőlem tudja meg, ne más módon.

Miután megérkeztek az italok, megrendeltük az ételt. Míg arra vártunk, sokat beszélgettünk, és még jobban megismerkedhettünk Vitalyjal.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a parton, azonban ebbe a drága kicsi fiam beleszólt, hiszen tökéletesen emlékezett arra, hogy reggel megígértem neki, hogy elviszem a játszóházba. Vitaly észrevette, hogy Eric nagyon akar valamit, így közbe szólt:

- Valami gond van?
- Csak mielőtt megjöttél, az volt a program, hogy elmegyünk a játszóházba. – válaszoltam, majd spanyolra váltottam, és Erichez fordultam – Majd holnap elviszlek. Ma mást csinálunk.
- De megígérted, anya! Játszóházba akarok menni. Már minden barátom járt abban az újban. – erősködött Eric.
- Ha így folytatod, sem ma, sem holnap, sem egy jó darabig nem viszlek oda. – szóltam rá.
- Látom, nagyon akaratos. – jegyezte meg Vitaly nevetve.
- Igen. Nehéz vele, ha valamit a fejébe vesz. – sóhajtottam.
- Miért nem visszük el a játszóházba, és amíg ő ott játszik, mi sétálunk egyet, vagy amit szeretnél. – vetette fel az ötletet.
- Nem rossz ötlet. De ha belemegyek, azt fogja hinni, hogy ő nyert. Anya vagyok, hoznom kell a gonosz főnök formámat. – feleltem, mire Vitaly elnevette magát.
- Akkor majd én viszem el, és akkor én leszek a szemében a hős.
- Ja, hogy aztán te arasd le a babérokat. - nevettem.
- Valahogy el kell érnem, hogy szeressen, és egyelőre a könnyebb utat választom.
- Szeretném, hogy jól kijöjjetek, szóval menjünk a játszóházba, és legyél nagy a fiam szemében. – egyeztem bele végül.

Az odavezető úton ismertettem Erickel a helyzetet, és ahogy láttam, nem maradt el a kívánt hatás; Eric tényleg megszerette Vitalyt.

Lehet, hogy egy boldogságra vágyó nő vagyok, de elsősorban anya, akinek a gyereke a legfontosabb, így jó volt látni, hogy ha csak egy apróság miatt is, de Eric kezdte megkedvelni Vitalyt. Ez mindenképp segített meghozni azt a döntésemet, hogy belevágjak-e ebbe a kapcsolatba.

A plázában beadtuk Ericet a játszóházba, mi pedig a moziba mentünk megnézni egy filmet. Hosszú ideig gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, de végül ez tűnt a legpraktikusabbnak. Mire vége a filmnek, Eric is kijátssza magát, és mehetünk haza.

Egyre jobban éreztem magam Vitalyjal, és kezdtem megfeledkezni a gondjaimról.