Elkerülhetetlen szerelem - 23. rész

Otthon, édes otthon!

A ház nem sokat változott, mióta elköltöztem. Ugyanazok a bútorok, a képek a falon, még az illat is a régi. Mindig éreztem a ház jellegzetes illatát; ahogy anyukám főztjének illata keveredik a nővérem parfümével, és a friss virágokéval. A ház mindig tele volt virággal, mivel anyukám nagyon szerette őket.

- Alyssa! – jött oda hozzám a nővérem, Kristin – Olyan rég láttalak! – ölelt meg szorosan – Hogy vagy?
- Minden rendben van. – válaszoltam tömören.
- Nem úszod ám meg ennyivel a mesélést kisasszony! – fenyegetetett meg viccesen anya – Mindent tudni akarunk rólad! Milyen az új munka? Akad valami helyes srác? Ugye nem szakítottad meg teljesen a kapcsolatot Ryannel?
- Anya! Ne akarj mindent egyszerre kiszedni belőlem! – nevettem – Majd mindent elmesélek.
- Jó, rendben. Bocsánat, csak rég láttalak, és nagyon hiányoztál. Mióta ilyen távol költöztél tőlünk, nem tudunk rólad sok mindent. Egyszerűen csak kiélvezem, hogy most itt vagy velünk.
- Tudom, és megértem. – öleltem át anyát – De éhen halok! Alig volt időm ma enni.
- Mindig mondtam neked, hogy a munka soha ne álljon annak útjába, hogy rendesen egyél. Nem csoda, hogy ilyen vékony vagy.
- Jaj, anya! Ne kezd már megint! – ellenkeztem mosolyogva.

Nem sokkal később asztalhoz ültünk, és nekiláttunk enni. Anya és Kristin már csak rám vártak, mert amúgy késő volt már a vacsorához. Jó volt újra velük lenni, és tudomást szerezni a legfrissebb fejleményekről.

- És mi van veled Kristin? – fordultam a nővéremhez.
- Van mit mesélnie. – szólt közbe anya.
- Az biztos. – nevetett Kristin.
- Na! Had halljam! – jöttem lázba.
- Férjhez megyek. Adam megkérte a kezem. – mosolygott.
- Úristen! Gratulálok! – mondtam – És mikor lesz az esküvő?
- Mivel csak két hete jegyeztük el egymást, még várunk az esküvővel. Majd talán a nyáron házasodunk össze. – válaszolta Kristin.

Még beszélgettünk egy kicsit, de nem sokkal később úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni, mert másnap korán kell kelnem a munka miatt. Örültem, hogy legalább a családom el tudta feledtetni velem egy kis időre az éppen aktuális ügyünket.

Felvittem a táskámat a régi szobámba, hiszen ott fogok aludni az ittlétem alatt. Beérve kicsit furcsa érzés kerített hatalmába. Visszaemlékeztem a régi időkre, mikor még ez a szoba volt az otthonom. Sok emlék kötött az egész házhoz. Jó volt megnézni a régi érmeimet, okleveleimet, de még a játékokat is.

Miután „végeztem a nosztalgiával”, lezuhanyoztam, és elkészülődtem a lefekvéshez. Már kapcsoltam volna le az éjjeli lámpát, amikor bejött a szobámba a nővérem.

- Ugye nem zavarok? – kérdezte.
- Nem, dehogyis. – feleltem – Valami baj van?
- Nem, csak gondoltam beszélgethetünk még egy kicsit. De ha esetleg szeretnél aludni…
- Nem, nyugodtan maradhatsz. – mosolyogtam – Legalább most van alkalmunk csacsogni.
- Igen. – válaszolta Kristin – És…hogy állsz a pasikkal? – tért a lényegre, miközben leült az ágyam szélére.
- Jelenleg nincs helyük az életemben.
- Miért? A szerelemre mindig szükség van.
- Ha a munkád nem hagyja, akkor nincs. – vágtam rá – Annyit kell utaznom az új munkám miatt, hogy nem lenne időm egy állandó barátra.
- De nem ismerkedtél még meg az utazások alatt egy aranyos sráccal sem? – kérdezte Kristin.
- Nem akarok megismerkedni semmilyen sráccal. – álltam fel az ágyról, és mentem az ablakhoz.
- Értem már Alyssa! Máris megismerkedtél egy sráccal, csak valami olyan történt köztetek, amit nem akarsz elmondani. – tapintott a lényegre.
- Igen. – vallottam be egy sóhaj kíséretében.
- Lefeküdtél vele részegen?
- Nem!
- Durván leégetted magad előtte?
- Nem!
- Szex közben más néven szólítottad?
- Dehogyis! Jaj Kristin! Nem feküdtem le vele. Egyszer randiztunk, és akkor…megcsókolt. – hajtottam le a fejem.
- Beléptél valami vallási közösségbe, ahol tilos a testi érintkezés, vagy mi? – értetlenkedett a nővérem.
- Nem, csak egyszerűen a Ryan-dolog után nem akarok megint munkatárssal járni. – ültem le mellé – Nem bírnám ki még egyszer azt, amit a szakítás után kellett átélnem.
- Megértem. De ha tetszik a srác, egy idő után már nem fogsz tudni ellenállni neki. Hidd el, én is így jöttem össze Adammel. – mondta Kristin, majd felállt, és az ajtó felé ment – Nem sokára te is rájössz, hogy kell neked a srác. Na de most hagylak aludni! Holnap biztos nehéz napod lesz. Jó éjszakát! – köszönt el, majd elhagyta a szobámat.

Én pedig bebújtam az ágyba, lekapcsoltam a villanyt, és próbáltam kiüríteni a fejem. Nem akartam arra gondolni, hogy Kristinnek valószínűleg igaza van. Amilyen gyorsan csak lehetett, el akartam aludni.

Szerencsére ez hamar sikerült, és másnap viszonylag kipihenten ébredtem. Vagyis azt nézve, hogy 7-kor kellett kelnem a munka miatt. De mivel egy pszichopata gyilkos garázdálkodik Los Angeles utcáin, nem bántam a koránkelést. Ráadásul Steve Amberson is megérdemli, hogy elkapjuk a gyilkosát.

Anya készített reggelit, de nem tudtam sokat enni, mert siettem dolgozni. Persze a drága anyukám csak úgy engedett el, hogy meggyőződött róla, hogy elraktam a kaját, amit nekem csomagolt, miközben elmondta megint néhányszor, hogy azért vagyok ilyen vékony, mert nincs időm enni a munka miatt, ami nagyon nem jó.

Még szerencse, hogy el kellett mennem, különben ezt hallgattam volna estig.