Elkerülhetetlen szerelem - 22. rész

Sziasztok! Itt az új rész. :) Ezen kívül a blog a múlt héten ünnepelte az első szülinapját, és nagyon boldog vagyok, amiért ennyien látogatjátok. Lehet, hogy vannak blogok, amin nagyobb a látogatottság és több a rendszeres olvasó, de én nem vagyok telhetetlen, és ezzel az eredménnyel is nagyon elégedett vagyok. Remélem a jövőben is olvassátok a történeteimet. Puszi! <3 

Helyszíni szemle

Az igazgatónő bevezetett minket az irodájába, ahol rögtön helyet is foglaltunk.

- Először is szeretném megköszönni, hogy elvállalták az ügyet. Mindenki számára fontos, hogy elkapják Steve gyilkosát. – kezdett bele a nő.
- Mindenhol szívesen segítünk. – feleltem – Mesélne Steveről?
- Persze. Steve Amberson az utolsó évét járta az iskolában. Ő volt a focicsapat kapitánya, így nem meglepő, hogy egyben az iskola legnépszerűbb diákja is. Úgy gondolta, hogy amiért tehetséges a sportban, nincs szüksége arra, hogy a tanulásban is jó eredményeket érjen el. Nemrég derült ki, hogy sportösztöndíjat kapott az egyik legjobb Los Angelesi egyetemre. Ha a gyilkosa az iskolába jár, biztos, hogy azért ölte meg, mert féltékeny volt rá, vagy Steve valami rosszat tett ellene. Steve a népszerűsége miatt nem bánt túl jól a többi diákkal.
- Ez egy fontos dolog. – jegyezte meg Spencer.
- Maguk szerint ez lehet indíték? – kérdezte az igazgatónő.
- Igen, mert a tinédzserek nehezen viselik, ha valaki rosszul bánik velük. Nem tudnak olyan gyorsan túllépni bizonyos dolgokon, mint a felnőttek. Méltóképpen akarnak bosszút állni a középiskolai évek alatt ért sérelmeikért. Sokan felnőttkorukban sem tudnak túllépni ezeken a dolgokon, ami nagy hatással lehet a későbbi életükre. – mondta Spencer.
- Sajnos a gimnáziumban mindenkinek megvan a helye. Vannak népszerűek, és kevésbé népszerűek. – mondtam.
- Ki gondolná, hogy egy megbántott diák képes lenne gyilkossággal bosszút állni. – rázta a fejét az igazgatónő.
- Nem biztos, hogy egy ilyen diák ölte meg Steve-t. – mondta Spencer – Ezek egyelőre csak találgatások.
- Remélem, minél hamarabb elkapják a gyilkost. Ha az iskola tagja, nem szeretném, hogy egy ilyen személy legyen köztünk.
- Ez természetes. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél hamarabb fényt derítsünk a gyilkosságra. – mondtam – Köszönjük a segítséget Miss Thomson.
- Örülök, hogy tudtam segíteni. Odaadom az évkönyvet, és az iskolaújságot, hátha találnak benne valami érdekeset.
- Köszönjük. – mondtuk.

A beszélgetés után úgy döntöttünk Spencerrel, hogy megnézzük a tetthelyet. Helyszínelőként fontos nyomokat találhatok ott.

- Gondolom a gimiben te is a Steve-félék körébe tartoztál. – szólalt meg Spencer az odavezető úton.
- Szerencsére nem valami lúzer voltam. – mosolyogtam.
- Lúzer? – nézett rám értetlenül.
- Igen. Azok, akik állandóan a könyveket bújják, nem járnak bulizni, és mindenki különcnek tartja őket. – mondtam, majd mikor megláttam Spencer arckifejezését, rögtön elkezdtem magyarázkodni – Öhm…úgy értem, hogy tisztelem őket, mert nagyon okosak…nem is lúzerek…bocsi. – szegeztem le a tekintetem.
- Semmi baj. Megszoktam már, hogy mindenki különcnek tart. – sóhajtott.

Szerencsére megérkeztünk a bűntett helyszínére, így nem kellett tovább magyarázkodnom.

- Sok a vér. – állapította meg Spencer.
- Igen. A gyilkos dühös lehetett. Vagy ez a védjegye, vagy így állt bosszút. – néztem szét.
- Mivel gyilkolhatott? – kérdezte, majd kicsit arrébb ment.
- Szerintem késsel. – válaszoltam.
- Vagy ezzel. – jött vissza egy véres baltával a kezében – Az egyik bokorban volt.
- Ezt az embert talán nem is érdekli, ha elkapják.
- Vagy még amatőr.
- Lehet. – feleltem – Amúgy elvitte az áldozat ujját?
- Igen. Talán trófeaként gyűjti.
- Akkor viszont az is elképzelhető, hogy nem először gyilkol. – húztam el a számat.
- Akár. Szerintem menjünk vissza az őrsre, hogy beszámoljunk a többieknek a fejleményekről. – javasolta Spencer.
- Oké. – egyeztem bele.

Mire visszaértünk, már mindenki jelen volt. Nekiláttunk összeszedni az eddig megtudott dolgokat.

- Emily, mit mondtak a hullaházban? – kérdezte Hotch.
- Steve testén védekezésre utaló sérülések vannak. Úgy tűnik, hogy meglepte a gyilkosa. A halál oka a belső szervek megsérülése, és az ebből fakadó elvérzés. – számolt be Emily.
- Alyssa, mit találtatok a helyszínen? – fordult felém Hotch.
- Beszéltünk az iskola igazgatójával. Steve az egyik legnépszerűbb diák volt, és mivel nem bánt jól a többiekkel lehet, hogy valaki bosszúból ölte meg. Megtaláltuk a tetthelyen a gyilkos fegyvert. Egy balta az, amit a gyilkos az egyik bokorba dobott, miután végzett az áldozattal. – mondtam.
- Beszéltél a sajtóval JJ? – kérdezte a főnök.
- Igen. Mondtam, hogy ha bárki tud valamit az üggyel kapcsolatban, jelentkezzen a rendőrségen. – válaszolt JJ.
- Nem volt korai beszélni a sajtóval? Talán rosszul reagál rá a gyilkos. – jegyezte meg Morgan.
- Reméljük nem. Az viszont az fontos, hogy esetleges tanukat találjunk. Ha a meccs után ölték meg Steve-et, talán valaki látta a gyilkosságot. – felelt Hotch.

Az elkövetkezendő másfél órában mindannyian a feljegyzéseket bújtuk, hogy előrébb jussunk – egyelőre kevés sikerrel. Ezért Hotch azt mondta, hogy mindannyian menjünk a hotelbe, és aludjuk ki magunkat. Mindenki eleget tett a főnök parancsának, én azonban nem a hotelbe, hanem a szüleim házába mentem. Legalább el tudok tölteni a családommal egy kis időt. Valószínűleg holnap beindulnak a történések, és akkor már nem lesz időm ilyesmikre.

A szolgálati kocsival az említett helyre mentem, ahol miután csöngettem, a boldog anyukám nyitott ajtót.

- Alyssa, kicsim! Annyira örülök, hogy látlak! Már nagyon hiányoztál. – ölelt meg rögtön szorosan.
- Szia anya! – próbáltam kinyögni pár szót, ugyanis azt hittem, hogy anyukám mindjárt agyonnyom.
- Gyere be gyorsan! A nővéred is nagyon várt már. – lelkendezett anya.

Mosolyogva mentem be abba a házba, ahol felnőttem.