Elkerülhetetlen szerelem - 21. rész

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni azoknak, akik írtak komit az elmúlt részekhez. Tartsátok meg a jó szokásotokat! ;D  Másodszor, nem tudom, hogy az elkövetkezendő napokban tudok-e új részt feltenni, mert elég elfoglalt leszek. De most még alkottam egyet, amihez jó szórakozást kívánok. :) Puszi! <3

Újabb ügy

Izgatott lettem a Los Angelesi munka hallatán. Persze nem annak örültem, hogy egy őrült gyilkos éppen ott csapott lett, és megölt valószínűleg több embert is. Viszont jó lesz visszamenni abba a városba, ahol felnőttem. Reménykedtem benne, hogy a munka végeztével tudok találkozni a szeretteimmel, és esetleg ott tudok tölteni még egy kis időt.

Rögtön azután, hogy szólt JJ, a tárgyalóba mentünk. Pár perccel később a megbeszélés kezdetét is vette.

- Az áldozat neve Steve Amberson. 18 éves, középiskolás. A holttestét az iskolája focipályáján találták meg ma reggel. Valószínűleg a tegnap esti meccs után ölték meg. – mondta JJ.
- Valami sajátosság? – kérdezte Emily.
- Levágták a középsőujját. – felelte JJ.
- Aranyos. – húztam el a számat.
- Itt vannak a fotók. – osztotta ki a fényképeket, és a feljegyzéseket JJ.
- Feltűnik valami Alyssa? – kérdezte Hotch.
- Helyszínelőként? Úgy tűnik, hogy elvitte a gyilkos fegyvert. Mivel nyilvános helyen hagyta a holttestet, az sem érdekli, ha rábukkannak. A levágott ujj miatt is biztos vagyok benne, hogy nem egy egyszerű bűnözőről van szó, aki talán a pillanat hevében gyilkolt. Ezt egy igazi pszichopata tette. – állapítottam meg.
- Szerintem is. – felelte Hotch – A repülőn még átnézzük a dokumentumokat. Most viszont mindenki szedje össze a cuccait. Fél óra múlva indulunk Los Angelesbe. – adta ki az utasítást, aminek eleget téve én is hazaindultam.

Otthon – vagyis abban a házban, ahol az itteni munka alatt lakom – bepakoltam néhány napra elegendő ruhát, majd összeszedtem az irataimat, és rendeltem egy taxit. Nem akartam a reptéren hagyni a szolgálati kocsit, ezért döntöttem úgy, hogy taxival megyek ki oda. Míg vártam rá, megpillantottam az egyik szekrényen lévő fényképet. Mikor beköltöztem, otthonosabbá akartam tenni a helyet, ezért tettem ki néhány, rám jellemző dolgot. A fényképen az anyukámmal, és a nővéremmel, Kristinnel voltam. A régi életemből leginkább ők hiányoznak. Persze sokszor beszélek velük telefonon, de az nem olyan, mintha mindennap látnám őket. Kár, hogy Los Angeles messze van Miamiból. És hát a helyzet itt, Quanticoban sem jobb, sőt…

A taxi hamarosan meg is érkezett, így időben kiértem a reptérre. Ott felszálltam az FBI magángépére, ami kb. 10 perc múlva el is indult LA felé.

- Milyen érzés hazamenni Alyssa? – kérdezte Morgan a gépen – Los Angelesben laktál régebben, ugye?
- Igen, ott nőttem fel. Akkor költöztem Miamiba, mikor megkaptam a helyszínelői állást. – válaszoltam – Jó lesz már hazamenni, mert már több, mint egy éve nem jártam ott.

Az út hátralévő részében szinte csak az ügyről esett szó. Próbáltunk felvetni minden lehetséges indítékot, de egyelőre nem sokra jöhettünk rá, mivel nem sokat tudunk a körülményekről. Amint megérkezünk, beszélnünk kell a patológussal és az áldozat családjával, barátaival, és minden olyan emberrel, aki tudhat valami fontos dolgot.

Kb. 2 órával később meg is érkeztünk LA-be, és a reptérről az itteni rendőrkapitányságra vezetett az utunk.

- Jó napot! Maguk jöttek az FBI-tól, ugye? – köszöntött minket egy férfi – A nevem Peter Hammer. Köszönjük, hogy ilyen gyorsan idejöttek.
- Szívesen segítünk. – mondta Hotch – Kimehetnénk esetleg a helyszínre bizonyítékot gyűjteni?
- Persze. Itt van ez az akta; ebben minden szükséges információt megtalálnak. De ha esetleg még szükségük
van valamire, nyugodtan szóljanak. – felelte a férfi.
- Köszönjük.
- Megmutatom az irodát, ahol dolgozhatnak. – mondta Hammer, majd bevezetett egy nagy terembe.
- Hát igen, ez Los Angeles. – jegyezte meg Rossi – Látszik, hogy nem valami kisvárosban vagyunk.
- Emily, Morgan! Menjetek el a boncterembe, és faggassátok ki a patológust az áldozat sérüléseivel kapcsolatban. Alyssa, Reid! Ti a helyszínre menjetek ki. Keressetek bizonyítékokat, és próbáljatok rájönni, hogy hol és hogyan történt a gyilkosság. JJ, te beszélj a médiával! Mi addig Rossival átnézzük az aktákat. – sorolta fel Hotch a dolgunkat.

Nem nagyon örültem annak, hogy megint Spencerrel kell együtt lennem, de az ügy érdekében félre kell tennünk a személyes gondjainkat. Most az a fontos, hogy minél hamarabb megtaláljuk az elkövetőt, a tegnap történtek várhatnak.

A rendőrségtől kapott kocsival kimentünk az iskolához, ahol a gyilkosság történt. Én vezettem, mivel én ismerem a várost. Semmit nem beszéltünk, így elég hamar beállt a kínos csend. Tíz perc után már elegem lett belőle, ezért inkább bekapcsoltam a rádiót.

- Ilyenkor is tudsz zenét hallgatni? – kérdezte Spencer.
- A zene ellazít. – válaszoltam – És jobb, mintha kussolnánk. – tettem hozzá halkan.
- Tessék? – kérdezett vissza Spencer.
- Semmi! – vágtam rá.

Hamarosan megérkeztünk az iskolához. Először úgy döntöttünk, hogy az igazgatóval beszélgetünk Steveről. Sokat segít, ha megtudjuk, hogy milyen is volt. Talán az is kiderül, hogy volt valakinek oka megölni őt.

- Jó napot! Én Alyssa Johnson vagyok, ő pedig a kollégám, Spencer Reid. Az FBI-tól jöttünk, és Steve Amberson meggyilkolásának ügyében nyomozunk. – mondtam az igazgatónak.
- Már vártunk önökre. A nevem Cyntia Thomson. – mutatkozott be – Jöjjenek velem. Van mit mesélnem Steveről!