- A legtöbben azt mondanák, hogy nem, de én nagyon is örülök. - nevettem - Többet lehetek veled, és nem kell annyit aggódnom amiatt, hogy bajod esik. Tudod, milyen szörnyű a szeretteidnek az, hogy 300-zal száguldozol? - akadtam ki kicsit.
- Ez az életem szívem...meg te! - mosolygott rám. Ezen kicsit elpirultam.
Hamarosan meghozták az italunkat, majd kiválasztottuk a kaját, és azt is megrendeltük.
- Amúgy még együtt voltatok Jonnal, nem került szóba az, hogy esetleg összeházasodtok? - kérdezte Nico a vacsora vége felé.
- Ez miért érdekel? - értetlenkedtem.
- Csak úgy kérdeztem. Még nem tapasztaltad, hogy milyen menyasszonynak lenni?
- Nem, de ezzel hova szeretnél kilyukadni baby? - néztem rá még mindig értetlenül.
- Sehova. De inkább hagyjuk! Hogy van a nővéred? - terelte a témát.
- Mióta itt vagyok, nem beszéltem vele. De kicsit nehezen viseli a terhességet. De azért nagyon boldog! Alig várja, hogy megszülessen a kicsi.
- Lewis mondta, hogy kezd köztük kialakulni valami. - mondta a párom.
- Tessék? - döbbentem le - Nekem Amanda erről nem mesélt.
- Tényleg? Ez furcsa. Pedig Lewis szerint esélyes, hogy párként köszöntik a közös gyereküket.
- Jó, hogy erről sem Amandától szerzek tudomást. - sóhajtottam - Szerintem ő még mindig nem fogadta el, hogy apáékkal a családja vagyunk...és talán soha nem is fogja teljesen.
- Ezen ne emészd magad! - fogta meg a kezem - Te mindent megteszel annak érdekében, hogy jól érezze magát veletek, a többi már csak rajta múlik.
- Igazad van! - próbáltam mosolyogni.
A vacsora után Nicoval sétálni indultunk. Mondtam neki, hogy időben oda kéne érnünk a buliba, de azt mondta, hogy nem baj, ha kicsit késünk.
Éppen a nyüzsgő belvárostól kicsit távolabb sétáltunk, mikor a szerelmem megszólalt:
- Ha belegondolunk, filmbe illik az, ahogy összejöttünk.
- Tényleg. Én egy másik pasi barátnőjeként érkeztem meg az Angol Nagydíjra, te meg nem akartál összejönni senkivel, csak végezted a munkádat. - válaszoltam.
- De olyan jó visszagondolni erre. Életem legszebb pillanata, amikor megláttalak a szálloda kertjében felém futni, és a tudomásomra adtad, hogy te is érzel irántam valamit.
- Lelkiismeret-furdalásom volt, amikor veled csókolóztam, miközben Jon barátnője voltam, de most már visszagondolva, nem bántam meg. - mosolyogtam.
A helyről, ahol álltunk nagyszerű látvány nyílt az élettel teli, varázslatos Abu Dhabira. Nico gyengéden átölelt, fejemet a vállára hajtottam. Visszagondoltam az együtt töltött gyönyörű percekre, és arra, hogy milyen boldog vagyok mellette minden nap. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.
- Szeretnél tőled kérdezni valamit. - szakította meg végül a csendet a párom.
- Csak nyugodtan. - feleltem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után képes leszek ilyenre, de annyira szeretlek, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Veled akarom leérni az életemet, és azt szeretném, ha tőled születnének gyerekeim, akik majd megajándékoznak unokákkal, akikkel majd együtt játszadozunk idős korunkban a vidéki házunkban. Kimberly! Hozzám jössz feleségül? - térdelt le elém Nico úgy, ahogy azt a filmekben szokták.
Egy pillanatra ledermedtem, mert nem tudtam elhinni, hogy ilyet kérdezett tőlem. De persze tudtam, hogy mi a válaszom a kérdésére.
- Igen! - kiabáltam, és a nyakába vetettem magam. - Szeretlek! - súgtam a fülébe.
- Én is szeretlek! És alig várom, hogy Mrs. Rosberg legyél. - válaszolta Nico hatalmas mosollyal az arcán.
- Akárcsak én! - válaszoltam, majd megcsókoltam.
Nico felhúzta a gyűrűt az ujjamra, amit egy kis dobozban rejtegetett eddig a zsebében. Kézen fogva, a boldogságtól repdesve indultunk el a buliba.
Mikor megékeztünk, Nico elment innivalóért, én pedig rögtön elkezdtem keresni a barátnőmet, Roxanne-t. Tudnia kellett a nagy hírről!
- Szia Kim! - ölelt meg, mikor megtaláltam - Milyen volt a vacsora?
- Nico megkérte a kezem! - mondtam rögtön.
- Úristen! - borult a nyakamba ismét - Tudtam én, hogy ez lesz! Annyira éreztem! Mutasd a gyűrűt! - mondta izgatottan, én pedig odanyújtottam a kezem - Ez gyönyörű! Gratulálok szívem!
- Annyira boldog vagyok! Nem gondoltam volna, hogy Nico máris meg akarja kérni a kezem, de ha kell, már holnap hozzámegyek!
- El is hiszem. Nico hol van? - kérdezte Roxie, de ekkor pont megjelent a párom.
- Szia! - köszönt Roxanne-nek, nekem pedig átgyújtott egy pohát pezsgőt, miközben átölelt.
- Szia Nico! Hallottam a nagy hírt. Gratulálok! Tudom, hogy nagyon boldogok lesztek együtt. - mosolygott a barátnőm.
- Köszönjük. - felelte - Lucas merre van?
- Éppen egy barátjával beszélget.
Ekkor észrevettem Lewist az egyik közeli asztalnál ülve.
- Mindjárt jövök! - mondtam, majd elindultam a srác felé.
- Szia Kim! Hogy vagy? - kérdezte vidáman, mikor meglátott.
- Szia Lewis! Köszi, jól. Hallottam, hogy Amandával kezd kialakulni köztetek valami. Ez igaz? - tértem rögtön a tárgyra.
- Igen, de talán baj?
- Nem, dehogyis. Örülök, ha boldoggá teszed a nővéremet...ha persze boldog lesz.
- Az lesz, biztos vagyok benne. Nem megyünk táncolni? - kérdezte.
- Most inkább visszamegyek Nicohoz, de megígérem, hogy táncolok veled még ma este.
- Rendben, de behajtom rajtad. - fenyegetett a srác.
- Oké. - nevettem, majd visszamentem a barátomhoz...
...vagyis a vőlegényemhez.
Az eljegyzési gyűrű:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése