Nem kívánt álom - 76. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. :) Kb. 100 részesre tervezem ezt a törit, szóval már nincs sok hátra. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy írjon pár szót kommentárként, hogy tudjam, tetszik-e amit írok, és hogy esetleg milyen téren változatassak. Puszi <3

- Nem, ez nem lehet igaz! Itt valami nincs rendben! - esett ki a kezemből a teszt.
- Kimberly, nyugodj meg! - adott egy pohár vizet Amanda.
- De én nem lehetek terhes! Nicoval védekeztünk! - idegeskedtem.
- Igen, de mindig van rá egy kis esély, hogy teherbe esel.
- Úristen! Most mi lesz? - fogtam a fejem.
- Fogalmam sincs, hogy miért akadsz ki. Nicoval szeretitek egymást, hamarosan össze fogtok házasodni, és mindent meg tudtok adni a gyereketeknek. - akadt ki a nővérem.
- Tudom, hogy elég erős ehhez a kapcsolatunk, de még nem állunk készen egy gyerekre. Vagyis ÉN nem! - odamentem a mosdóhoz, és megmostam egy kicsit az arcom - De a terhesslégi teszt amúgy sem teljesen megbízható. Mi van, ha nem is vagyok terhes?
- Szerintem minél hamarabb jelentkezz be egy dokihoz, hogy biztos legyen az eredmény. Tényleg lehet, hogy csak vaklárma volt, de ha tényleg terhes vagy... - jegyezte meg Amanda.
- Ne is mondj ilyet! Felhívom Nataliát, hogy intézkedjen. - kezdtem el tárcsázni a menedzserem számát a telefonomon.
- Tipikus sztár vagy Kimberly Kyle! Semmit nem tudsz elintézni egyedül. - nevetett Amanda.
- Apáék hibája, hogy túlságosan elkényeztettek.

Beszéltem Nataliával, és megígérte, hogy elintézi, hogy minél hamarabb megvizsgáljon a város legjobb orvosa. Nagyon ideges voltam, de addig nem akartam szólni Niconak, amíg nem biztos, hogy terhes vagyok.

Nem sokkal később elmentem aludni, mert elfáradtam a forgatáson, majd az előbbi idegeskedésben.

Miután Amanda hazament, lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és befeküdtem az ágyba. Rossz volt egyedül feküdni a hatalmas ágyban. Nagyon hiányzott Nico, és alig vártam, hogy újra találkozhassunk. A hasamra tettem a kezem, és elkezdtem simogatni. Furcsa volt elképzelni, hogy talán növekszik bent valaki. Amandának végülis igaza volt abban, hogy egy masszív kapcsolatban élek, szóval nincs mitől félnem, de mégsem hittem azt, hogy már felkészültem egy gyerekre. Nicoval mindketten a karrierünkre szeretnénk jelenleg koncentrálni, és így is kevesebbet látjuk egymást, mint ahogy szeretnénk, szóval nem ez a megfelelő pillanat a gyerekvállalásra. Ezen gondolkodva aludtam el.

Másnap megint korán kellett kelnem a forgatás miatt. Miután elkészülődtem, lementem a konyhába enni valamit. Miközben melegedett a tej, bekapcsoltam a telefonom, és láttam, hogy Natalia írt:

"Szia Kim! Doctor Claire Hampton fogad téged ma délután 2-kor a California Kórházban. Megbeszéltem a rendezővel, hogy eljöhetsz a forgatásról a vizsgálat idejére.

Sok sikert! Nat"

Megint egyre idegesebb lettem!

Reggeli után elindultam a forgatásra. Ott előkészítettek, majd kezdetét vette a munka. 13:20 volt, mikor az órámra néztem. Szóltam a rendezőnek, hogy elmentem, majd a kocsihoz mentem.

- Hova mész Kimberly? - szólt hozzám a parkolóban egyik kollégám, Emily Procter, aki Calleight alakítja a sorozatban.
- Orvoshoz kell mennem. De nem sokára jövök. - mosolyogtam, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Terhességi vizsgálatra mész? - kérdezte Emily.
- Ezt honnan tudod? - döbbentem le.
- Mostanában gyakran voltál rosszul, és ma szinte egész nap a hasadat fogtad. Kim, nem rég szültem. Tudom, milyen az, ha terhes vagy.
- Szóval szerinted terhes vagyok?
- Nem tudom, de biztos nagyszerű anya lennél. És persze Nico is megállná a helyét apaként.
- Csak tudod annyira félek. Egy gyerek életre szóló felelőséget jelent. Mi van, ha elbukom, és rámegy erre a kapcsolatom is Nicoval? - estem kétségbe.
- Ne mondj ilyeneket! - ölelt át Emily - De ha szeretnéd, elmegyek veled az orvoshoz.
- Neked nem kell forgatnod?
- Ma már nem vesznek fel olyan jelenetet, amiben én is szerepelek. - kacsintott rám - Na de induljunk!
- Rendben. És köszönöm Emily. - mosolyogtam.
- Nincs mit Kimberly!

Ezzel elindultunk a kórház felé, és a gyomrom kezdett megint görcsbe rándulni.

Kimberly ruhái:





Emily Procter: