- Na megyek, megkeresem Lucast. Jó szórakozást és mégegyszer gratulálok! - mondta a barátnőm.
- Köszönjük. - válaszoltuk, majd Roxie el is tűnt.
- Tudod, ez a buli most egyáltalán nem hiányzott. - fordult felém Nico - Legszívesebben a menyasszonyommal ünnepelnék...kettesben.
- Tudom szívem, de meg kellett itt jelennünk. De nem sokára leléphetünk. - csókoltam meg.
- Szeretlek Kim!
- Én is Nico! - feleltem, majd kapott még egy csókot.
Végül tényleg nem maradtunk sokáig. Éjfél körül elbúcsúztunk a barátainktól és ismerőseinktől, és visszamentünk a hotelbe.
Felmentünk a szobánkba, majd egy közös zuhany után fáradtan dőltünk be az ágyba.
- Senkinek nem szóltál arról, hogy meg akarod kérni a kezem? - kérdeztem, miközben a mellkasán pihentettem a fejem.
- De, anyának. - válaszolta Nico.
- És mit szült ahhoz, hogy elveszel feleségül?
- Örült neki.
- Komolyan? - mosolyogtam - Örülök annak, hogy elfogadnak minket egymás szülei.
- Én is. Te vagy az a barátnőm, akit eddig a legjobban kedvelnek. - mondta Nico.
- Apukád is?
- Igen. Miért ne kedvelne? - csodálkozott a szerelmem.
- Mert mikor bemutattál nekik, kicsit rideg volt. Anyukád szerint csak fél attól, hogy elvonom a figyelmed a versenyzésről.
- Lehet, hogy emiatt aggódik, de attól még kedvel téged. Ő mondta nekem.
- Tényleg? Ez tök jó! - mosolyogtam - Amúgy fáradt vagy?
- Egy kicsit. Miért?
- Ezért. - feleltem, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát.
Méltóképpen ünnepeltük meg azt, hogy hamarosan összeházasodunk.
Másnap viszonylag korán kellett kelnem, mert indult a gépem Los Angelesbe. Nico Abu Dhabiban maradt, mert nem sokára lesz egy tesztelés, és csak azután utazik hozzám LA-be. De persze ő is felkelt velem, hogy kikísérjen a reptérre.
Gyorsan összepakoltam, majd lezuhanyoztam, összefogtam a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem.
Szomorúan indultunk el a reptérre. Nem akartam itthagyni Nicot, főleg nem egy nappal az eljegyzésünk után. Az elmúlt közel fél évben megtanultam azt, hogyan kezeljem, hogy nem láthatom a barátomat akkor, amikor csak szeretném. De persze mindig szörnyű volt, amikor elment.
Kiérve a reptérre, becsekkoltam, feladtam a csomagjaimat, majd elbúcsúztam Nicotól.
- Nagyon fogsz hiányozni. - öleltem át szorosan, és éreztem, hogy könnycseppek gördülnek le az arcomon.
- Te is nekem szívem! De csak pár napról van szó. Sokszor volt már ilyen. - próbált vigasztalni.
- Tudom, de mindig nagyon rossz volt.
- Megígérem, hogy amint itt végeztem, sietek hozzád Los Angelesbe, és hivatalosan is bejelentjük, hogy összeházasodunk.
- Rendben. Szeretlek! - adtam neki egy utolsó csókot.
- Én is nagyon szeretlek Kimberly! - mondta, majd elindultam a terminál felé.
Nem sokkal később a magángépemen ülve, elkezdtem nézegetni a telefonomon lévő közös képeket. Rengeteg volt, hiszen szerettem volna minden egyes boldog pillanatot megörökíteni. Egyszer csak elkapott a hányinger. Eldobtam a telefont, és kirohantam a wc-be. Nagyon rosszul éreztem magam. Eszembe jutottak Nico szavai, és kezdtem félni attól, hogy talán tényleg terhes vagyok. Persze nem lenne baj, ha gyerekünk születne, hiszen szeretjük egymást, és együtt akarjuk leélni az életünket, de talán ez a baba túl korai lenne.
Kb. 20 perc múlva visszaültem a helyemre, és lekezdtem zenét hallgatni. Valószínűleg elaludtam, mert arra ébredtem, hogy a pilóta bemondja, hogy megkezdjük a leszállást. Lehet, hogy nem aludtam volna végig a hosszú utat, ha előző éjszaka nem az eljegyzésemet "ünneplem" a vőlegényemmel.
Mikor a gép leszállt, túlestem a szokásos biztonsági ellenőrzéseken, majd taxival hazamentem. Rég jártam itthon. Nicot az összes versenyre elkísértem azóta, hogy együtt vagyunk. A bőröndöket a bejáratnál hagytam, elővettem a telefonom, a táskámat ledobtam a kanapéra, és leültem a konyhaasztalhoz. Nicot számát kezdtem el tárcsázni.
- Igen? - vette fel a telefont a párom.
- Szia szívem! Csak azért hívlak, mert szerencsésen hazaértem.
- Ennek örülök. Milyen volt az út?
- Hosszú, de a nagy részét végigaludtam. - feleltem - De megint rám jött a hányinger.
- Szívem, jobb lenne, ha elmennél dokihoz.
- Tudom. - sóhajtottam - De dolgoznom kell a héten, szóval majd ha ráérek.
- Rendben. De ne legyen túl késő!
- Oké.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd letettük a telefont. Fogtam a táskámat, és a kocsikulcsot, és elmentem terhességi-tesztet venni.
Kimberly ruhái:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése