Egy éjszaka ajándéka - 19. rész

Sziasztok! Nem is tudom, hogy hol kezdjem a magyarázkodást. :$ Tudom, hogy a múltkor azt ígértem, hogy megint gyakrabban teszek fel új részt, de a héten még rosszabb volt a helyzet, ráadásul most is 2 órányi töri és 10 oldalnyi spanyol szó tanulásán vagyok túl, szóval nem vagyok a legjobb állapotban. Többet tanultam mostanában, mint az egész félév alatt. Remélem, azért tetszeni fog az új rész, és nem pártoltatok el nagyon tőlem. :) Jó olvasást! Puszi! <3

Másnap kómásan nyomtam le az ébresztőmet, de amint tudatosult bennem, hogy milyen nap van, egyszerre fogott el az izgatottság és az idegesség.

Kipattantam az ágyból, és Eric szobájába mentem, hogy felébresszem őt. Nagy nehézségek árán, de sikerült, majd miután felöltöztettem, és elküldtem mosakodni és fogat mosni, én is nekiálltam a készülődésnek, majd a reggeli elkészítésének.

Szokás szerint kiraktam Ericet az ovinál, majd a munkahelyemre mentem. Dona Imelda valószínűleg észrevette, hogy a mai nap nem lesz számomra szokványos, hiszen hamar faggatózni kezdett.

- Ki a szerencsés? – kérdezte sejtelmesen.
- Tessék? – értetlenkedtem.
- Kivel randizol ma?
- Honnan veszi, hogy randizom? – kerültem a szemkontaktusát.
- Lina, ne próbálj meg titkolózni! Észreveszem én az ilyet! Na de ki vele!
- A srác neve Vitaly. – feleltem végül.
- Mégis milyen név ez? – kérdezte Dona Imelda.
- Orosz.
- Jól nyomod, Lina. – nevetett – Hol ismerted meg?

Nem akartam, hogy Dona Imelda elítéljen, amiért ismét Forma-1-es versenyzővel kerülök közelebbi kapcsolatba, de ennek ellenére őszinte akartam lenni vele. Ő számomra olyan, mint egy második anyuka, akire mindig számíthatok, akinek kikérem a véleményét, és akivel megosztom szinte az egész életemet.

- A Forma-1-es versenyen. – vallottam be végül.
- A Forma-1-ben dolgozik? – kérdezte.
- Mondjuk úgy. – sütöttem le a szemem.
- Ne, Lina! Ne mond, hogy ő is versenyző! – kapott a fejéhez Dona Imelda – Azt hittem, a Nicos dologból tanultál.
- Igen, tanultam, de nem tehetek róla, hogy egy ilyen srác tetszett meg. – védekeztem – Mindenki azt mondja, hogy annak ellenére is, hogy egyedülálló anya vagyok, randiznom kéne, de most, hogy ezt meg is teszem, elítélnek.
- Nem ítél el senki, szívem! – simogatta meg a karom Dona Imelda – Csak talán valaki mást kellett volna választanod.
- De nem találtam mást több év alatt sem.
- Akkor meg ne érdekeljen, hogy mit gondolnak mások! Ha képes vagy áldozatot hozni egy pasiért, akkor nagyon fontos lehet a számodra.
- Azért ennyire ne siessünk előre! – tiltakoztam – Még csak egyszer találkoztunk, és nem is ismerem igazán.
- De az, hogy ahogy elnézem, állandóan rajta jár az agyad, sokat jelent – mosolygott Dona Imelda – Úgy tűnik, hogy nem fogsz csalódni benne.
- Az majd kiderül ma este, amikor találkozunk. – válaszoltam.
- Akkor sok szerencsét a randihoz! – bíztatott – De egyet ne feledj! Ne hagyd, hogy bármilyen pasi is közéd és a fiad közé álljon!
- Tudom, és ezt mindig be is fogom tartani!

Az elkövetkezendő pár óra viszonylag nyugodtan telt. Persze sok vevő volt, de nem annyi, hogy ne tudjam ellátni kellőképpen a feladatom.

Fél 2 körül aztán megjelent Carlos. Nem igazán szokott bejárni hozzám, és biztos voltam benne, hogy most sem antikkönyvet, vagy valami hasonlót szeretne vásárolni.

- Szia Carlos! Mi járatban vagy erre? – köszöntöttem.
- Szia Lina! Beszélni szeretnék veled, és most érek rá, mert éppen ebédszünetem van. – felelte a bátyám.
- És ahelyett, hogy ennél, inkább bejöttél hozzám? – mosolyogtam – Fontos dologról lehet szó.
- Végül is igen. Victoriáról szeretnék beszélni veled.
- Csak rájöttél, hogy mennyire összeillenétek? – faggattam.
- A holnapi gáláról beszélsz, amire elhívtam? Biztos voltam benne, hogy amint felhívom, rohanni fog hozzád, hogy elújságolja a nagy hírt. – felelte Carlos, de nem úgy tűnt, mint aki annyira lelkes lenne a barátnőm neve hallatán.
- Mi, nő már csak ilyenek vagyunk. De nem azért hívtad el, mert tetszik? – kérdeztem.
- Valójában nem. Csak szükségem volt egy kísérőre, és nem akartam valami üresfejű titkárnővel megjelenni a cég vezetői előtt. Victoria pedig egy csinos, művelt nő, aki talán még élvezné is az ilyet. Gondoltam, hogy elhívlak téged, de kicsit gáz lenne a húgommal menni, ugye? – vallotta be a bátyám.
- Te olyan hülye vagy! – förmedtem rá, és igen közel álltam ahhoz, hogy neki is essek – Victoria most azt hiszi, hogy végre lesz köztetek valami! Fogalma sincs róla, hogy csak egy szexy kísérő kell neked.
- Szexy és okos! – javított ki Carlos.
- Nem érdekel! – akadtam ki – Most azonnal felhívod azt a szegény csajt, és közlöd vele, hogy még mindig nem érzel semmit iránta, vagy lemondod az estét! Nem fogom hagyni, hogy játssz a barátnőm érzéseivel.
- Lina, nyugi! Egy este még nem jelent semmit. Majd utána, ha esetleg mást is szeretne, tisztázom a helyzetet.
- Hogy azt higgye, hogy egész este csak álltattad? – húztam fel magam még jobban – Nem teheted ezt vele!
- Jól érezhetjük magunkat anélkül is, hogy a köztünk lévő érzelmeken filóznánk. Nem kell a fölösleges stressz! – felelte Carlos teljesen nyugodtan – De látom, veled nem tudok erről normálisan beszélni, szóval jobb lesz, ha megyek is vissza dolgozni.
- Nem, Carlos, nem fogod eljátszani velem azt, amit már gyerekkorunk óta csinálsz! Nem fogsz bennem lelkiismeret-furdalást kelteni, hogy a vita végén még én érezzem rosszul magam, és aztán én kérjek bocsánatot. Ha van benned egy kis együttérzés, akkor nem fogsz Victoria érzéseivel játszani. – olvastam be neki.
- Oké, igazad van. – sóhajtott Carlos – Még ma felhívom.
- Ez a beszéd. – mosolyogtam győzedelmesen – Okos fiú vagy!
- De ha már így letörted a büszkeségemet, jobb is, ha megyek. Szia Lina! – ölelt meg.
- Szia! És ne szúrj el semmi! – szóltam utána.

Örültem, hogy Carlos rájött, hogy nem szabad ilyet tennie, és nem fog játszadozni Victoria érzéseivel.

Catalina ruhái: