Elkerülhetetlen szerelem - 51. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, amiért több, mint egy hétig nem volt rész. Sok dolgom volt, ráadásul az ihlet sem jött, így képtelen voltam írni. De most visszatértem, és remélhetőleg ezután gyakrabban jönnek az új részek. Jó olvasást! Puszi! <3

Ismét a padlón

Iszonyú ideges voltam. Nem akartam, hogy Kristin kifecsegje a tegnap éjszakámat, mert tudtam, hogy Spencer aggódni kezdene, pedig nincs rá oka.

Mikor megláttam a nővéremet, éppen egy fekete hajú lánnyal beszélgetett lelkesen. Mit sem törődve a másik személlyel, szinte nekirontottam Kristinnek.

- Miért kell mindent kikotyognod? – kérdeztem feldúltan.
- Miről beszélsz, Alyssa? – értetlenkedett Kristin.
- Az álmomról. Nem kellett volna elmondanod Spencernek.
- Nem tudtam, hogy nem akarod, hogy tudjon róla. De amúgy miért baj ez?
- Azért, mert ez az én dolgom, és nem akarom, hogy Spencer aggódni kezdjen miattam. – vágtam rá.
- Talán van oka az aggodalomra? – kérdezte Kristin.
- Nincs, és pont ezért nem kellett volna elmondanod neki.
- Nyugi, Alyssa! Sajnálom, de nem gondoltam, hogy ebből gond lehet. Megígérem, hogy legközelebb meg sem szólalok, ha Spencer is jelen van.
- Szörnyű vagy, Kristin! – feleltem, majd inkább otthagytam.

A konyhába mentem, és töltöttem magamnak még egy adag whiskyt. Le kell higgadnom, és habár tudom, hogy ennek nem az alkohol a legmegfelelőbb módja, újra és újra teletöltöttem a poharamat.

- Na hogy érzed magad? – jelent meg egyszer csak Aiden – Ugye jó a buli?
- Aha. – feleltem egykedvűen, majd beleittam az italomba.
- Minden oké, Alyssa? Nem úgy tűnik, mintha annyira jól szórakoznál.
- Csak kicsit összekaptunk Kristinnel. – válaszoltam.
- De ugye nem olyan nagy a baj?
- Nem. Végül is lehet, hogy én reagálom túl a dolgot.
- Figyelj! – ült le mellém a pulthoz – Szerintem minél hamarabb beszéljétek ezt meg Kristinnel. Nem jó, ha a testvérek nem jönnek ki egymással. Ti mindig is nagyon jóban voltatok. Még soha nem láttalak civakodni titeket. Köztünk Amyvel soha nem volt meg ez a kapocs. Persze jól meg voltunk, hiszen mégiscsak testvérek vagyunk, de amikor láttalak titeket Kristinnel, mindig azt gondoltam, hogy bárcsak nekem is ilyen lenne a kapcsolatom a testvéremmel.
- Ez igaz. Kristinnel nagyon jól kijövünk. – feleltem.
- Ez a beszéd! Ne hagyd, hogy egy apróság közétek álljon. – bíztatott Aiden.

Éppen indultam volna, hogy megkeressem a nővéremet, mikor megjelent előttem Spencer.

- Már vagy 20 perce kereslek. Gyorsan leléptél az előbb. – mondta nekem.
- Igen, volt egy kis megbeszélnivalóm Kristinnel. – feleltem.
- Veszekedtetek, ugye? – tapintott rá Spencer a lényegre.
- Igen, de rájöttem, hogy kicsit túlreagáltam a dolgot. Aiden ráébresztett, hogy nem kéne civakodnunk Kristinnel.
- Jó tanács volt egy olyan sráctól, akivel pár hónapja még szexeltél. – jegyezte meg Aiden nevetve.

Hirtelen ledermedtem, hiszen Aiden elárulta azt, amiről rettegtem, hogy egyszer kiderül. Még nem voltunk együtt Spencerrel, mikor Aiden kavartunk Los Angelesben, de mégsem akartam, hogy a barátom tudja, hogy mi történt nem sokkal azelőtt, hogy mi összejöttünk.

Láttam, hogy Aiden arcáról is lehervad a mosoly, ugyanis észrevette, hogy valami olyat mondott, amit nem kellett volna.

- Öhm…nem tudtad? – kérdezte Spencertől.
- Nem. – felelte a barátom, majd szó nélkül elindult a kert felé.
- Spencer! Kérlek, várj! – mentem utána.
- Most inkább hagyj magamra.
- El akartam mondani, de… - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- El akartad? Mégis mikor? Sok időt töltesz Aidennel, de én azt hittem, hogy csak jó barátok vagytok. Végül is együtt nőttetek fel…és én meg be is vettem ezt. – nevetett kínjában.
- Még az előtt történt, hogy mi összejöttünk. Mikor volt az az ügyünk Los Angelesben, tudod, hogy ott maradtam néhány napig, hogy a családommal lehessek egy kicsit. Akkor összefutottunk Aiden családjával, és mivel rég láttuk egymást, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt vacsorázni. Sokat ittunk, és az lett a vége, hogy az ágyában kötöttem ki. De mindketten tudtuk, hogy hiba volt, és azóta semmi nem történt köztünk. Megbeszéltük a dolgot, és mára már jó barátok vagyunk.
- Jó barátok? – nézett rám gyanakodva Spencer – Hogy lehetsz jóban egy olyan sráccal, akivel korábban kavartál?
- Úgy, hogy nem jelentett semmit nekünk az az éjszaka. – feleltem.
- Ha ennyire fontos volt neked egy régi ismerősöd, akkor milyen fontos lehetek én? Ráadásul közvetlenül azelőtt szexeltetek, hogy mi összejöttünk.
- Spencer, ne mondj hülyeségeket. Tudod, hogy az egyik legfontosabb személy vagy az életemben. – vágtam rá.
- Alyssa! Te mit szóltál, ha jóban lennék egy olyan csajjal, akivel korábban lefeküdtem?
- Valószínűleg nem tetszene. – ismertem be.
- Na látod? Azt hiszem, jobb lesz, ha én most hazamegyek. Fel kell dolgoznom ezt a dolgot. Hétfőn úgyis találkozunk. – indult el Spencer az ajtó felé.
- Sajnálom. Fogalmam sem volt arról, hogy nem tud róla. – jött oda hozzám Aiden.
- Semmi baj. Az én hibám! Minden az én hibám! – kezdett könnybe lábadni a szemem – Szólj, kérlek Kristinnek, hogy én elmentem. Majd jöjjön haza taxival. Én most egyedül akarok lenni.
- Persze. – felelte Aiden – És még egyszer sajnálom.

Szó nélkül elindultam az ajtó felé. Nem akartam senkivel sem beszélni. Nem teljesen értettem, hogy Spencer miért akadt ki, hiszen csak egyszer feküdtem le Aidennel, ráadásul részegek voltunk, és még nem jártam Spencerrel. Ezt azonban nem akartam Spencer fejéhez vágni, hiszen csak rontott volna az amúgy is szörnyű helyzeten.

Hívtam egy taxit, és rögtön hazamentem. Egyetlen dologra volt most szükségem…arra, hogy megnyugodjak.