Elkerülhetetlen szerelem - 50. rész

Esély a kikapcsolódásra

Másnap reggel olyan állapotban voltam, mint akit részegen összevertek. Persze ennek külső jelei csak abban mutatkoztak meg, hogy a szemeim alatt lévő karikákat még a két kiló púder sem tudta teljesen elrejteni. Próbáltam normális állapotba hozni magam, de ez nem igazán sikerült. Keveset aludtam az éjszaka, és ennek kivételesen most Spencer volt az oka.

- Jó reggelt! – köszöntem a nővéremnek, mikor lementem a konyhába – Hogy hogy nem alszol még?
- Elég sokat pihentem az elmúlt napokban, így reggelente már korán fent vagyok. – nézett fel az újságból Kristin – Úristen Alyssa! Veled meg mi történt? – adott jelet annak, hogy ő is felfedezte a kevés alvás jeleit rajtam.
- Köszönöm, Kristin. Minden nő álma ezt hallani reggelente. – feleltem szarkasztikusan – Egyszerűen nem aludtam ki magam.
- A rémálmod miatt?
- Is. Meg a zuhany kiverte az álmot a szememből, és alig tudtam visszaaludni utána. Nem akartam tovább forgolódni az ágyban, így inkább felkeltem.
- Pedig Aiden bulija csak 2-kor kezdődik. Addig van még majdnem 6 óra.
- Jaj, tényleg…Aiden bulija! – kaptam a fejemhez – Nincs sok kedvem hozzá. – jegyeztem meg, miközben töltöttem magamnak egy jó nagy adag kávét.
- Nekem van. Nem sok izgalmas történt velem a napokban, leszámítva az Adammel való vitámat. – jegyezte meg Kristin, de észrevetette, hogy furcsán nézek rá – Jaj, Alyssa, nem úgy értettem. Nagyon jó társaság vagy, és hálás vagyok, amiért így a gondomat viseled, csak tudod napközben, míg te dolgozol nincs nagyon mit csinálnom.
- Nem kell magyarázkodnod, Kristin. De én szívesen cserélnék veled.
- Szerintem addig jó Amerikának, amíg nem én gondoskodom arról, hogy rács mögé kerüljenek a sorozatgyilkosok. – nevetett a nővérem.
- Ne mondj ilyeneket! Az ilyen szösziknek is biztos hasznukat vennék az FBI-nál…de talán tényleg nem abban a pozícióban, amiben én dolgozom. – tettem hozzá mosolyogva.
- Igazán köszönöm! – jegyezte meg Kristin, majd nevetve felém dobta a kezében lévő újságot.

Örültem neki, hogy legalább a reggelem jobbra sikeredett, mint az éjszakám, és kicsit el tudtam felejteni a gyötrő rémálmaimat.

A kávé szerencsére meghozta a hatását, így nem lettem délelőtt álmos. Ennek köszönhetően volt időm elvégezni az olyan egyszerű teendőket, mint a mosás, porszívózás vagy a ruháim rendberakása. Hétköznap erre egyáltalán nincs időm. Ha egy másik városba utazunk egy bűnügy megoldására, van, hogy napokig nem vagyok itthon, de egy átlag munkanap után sincs túl sok energiám arra, hogy a házimunkával foglalkozzak. Meg amúgy is, ki szeret például mosogatni?

Miután viszonylag rendbe tettem a házat, elmentem készülődni, és mire végeztem a külsőm rendberakásával is, megérkezett Spencer. Azt beszéltük meg tegnap, hogy fél 2-re átjön, és hárman megyünk Aidenhez kettőre.

Kristin kinyitotta neki az ajtót, és ezalatt én is leértem hozzájuk az emeletről.

- Szia szívem! – mentem oda hozzá, és adtam neki egy csókot.
- Szia! Már nagyon hiányoztál. – felelte Spencer, amit egy újabb csók követett.
- Jaj, ne csináljátok már! Nincs fél napja, hogy utoljára találkozatok. – jegyezte meg mögülünk Kristin.
- Csak irigykedsz! –nyújtottam ki a nyelvem.
- Szerintem inkább induljunk. – szólt közbe nevetve Spencer.
- Hozom a táskám. – mondtam, majd felsiettem az emeletre érte.

Spencer és Kristin közt egy kis időre beállt a kínos csend, amit végül a nővérem tört meg:

- Ahhoz képest, hogy nem sokat aludt éjszaka, szurkálódni tud.
- Nem sokat aludt? Mi történt? – értetlenkedett a barátom.
- Rosszat álmodott. Állítólag pókokról. Hallottam, hogy vagy reggel 7-ig nem tudott visszaaludni.
- Már korábban is voltak ilyen gondjai. – felelte Spencer.
- Tényleg? Alyssa nem is mondta. Remélem, minden rendben van.
- Igen, én is.
- Na itt is vagyok, szóval indulhatunk. – jöttem vissza, majd pár perccel később már a barátom kocsijában ülve úton voltunk Aiden háza felé.

Pontosan érkeztünk, de látszólag már így is rengetegen voltak. Miután Spencer leparkolt, a bejárathoz mentünk, és csöngettünk. Aiden hamar ki is nyitotta az ajtót.

- Oh, sziasztok! – köszöntött minket vidáman – Gyertek csak be!
- Szia! Tudom, hogy azt mondtad, hogy nem kell semmi, de sütöttem egy tortát. – nyújtotta át az édességgel a nővérem.
- Kristin, ugye tudod, hogy imádlak. – ölelte meg Aiden a nővéremet. Látszott rajta, hogy már megvolt az alapozás nála.
- Aiden, szeretném bemutatni a barátomat. Ő itt Spencer. – szólaltam meg.
- Spencer Reid. – mutatkozott be neki a barátom.
- Aiden Harison. Látásból már ismerlek, de nem gondoltam volna, hogy te vagy Alyssa barátja.
- Miért mondja mindenki ezt? – háborodtam fel.
- Mert így van, húgi. – nevetett Kristin.
- Inkább gyertek, és igyatok valamit. – mondta Aiden – A kaja már sül.

Nem terveztem, hogy lerészegedem, de egy ilyen éjszaka után hamar a whiskys üveg után nyúltam. Persze próbáltam türtőztetni magam, ugyanis nem akartam leégni ennyi ember előtt, vagy részegen ráhajtani valami srácra, aki nem a pasim.

- Azért csak módjával, szívem. – szólalt meg Spencer.
- Ki kell engednem a gőzt. – válaszoltam egyszerűen.
- Ha már rémálmok gyötörnek. – tette hozzá.
- Te erről honnan tudsz? – döbbentem le.
- Kristin mesélte, hogy alig aludtál miatta az éjszaka.
- Kristin! – emeltem fel a hangon, és gyors léptekkel a nővérem keresésére indultam.

Erről nem kellett volna beszélnie Spencernek!

Alyssa ruhái: