Nem kívánt álom - 97. rész

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt komit, akár ehez a történethez, akár a másikhoz. Nagyon jó érzéssel tölt ez el. :) Íme az új rész. Most már tényleg csak néhány rész van hátra, szóval tartsátok meg az előbb említett jó szokásotokat. :D Jó olvasást! Puszi! <3

Nagyon ideges voltam, amiért Nico nem mondta el, hogy ennyire komoly volt a dolog közte és Vivian közt. Belegondolni is szörnyű, hogy abban az ágyban alszom, ahol korábban az a lotyó is tette, és csinált egyéb dolgokat a férjemmel.

- Baby, beszéljük meg dolgot. – ajánlotta fel Nico – Ne kapd fel a vizet egy ilyen apróság miatt.
- Beszéljük meg? – kezdtem kiakadni – Majd ha nem érzem úgy, hogy fejbe vágnálak egy vázával. Te pedig… - fordultam Vivianhez – …gyorsan húzz el innen, mert lehet, hogy az a váza először a te fejeden végzi.
- Jaj, de megijedtem. – nevetett fel az említett.
- Van is okod félni! – indultam felé, de Nico sajnos megint megállított.
- Nyugi! – suttogta – Azt hiszem, jobb lenne, ha most elmennél. – mondta Viviannek.
- De az ablakon is kiugorhatsz. Az se zavarjon, hogy a másodikon vagyunk. – mondtam.
- Bocsi, de én nem vagyok olyan hülye, mint a hollywoodi színésznők. – vágott vissza.
- Most már aztán kurvára elegem van belőled! – mondtam, majd behúztam neki egyet.

Vivian az ütéstől elvesztette az egyensúlyát, a mögötte lévő asztalnak esett. Arról lerepült egy képkeret, és a földön végezte, persze darabokban.

- Ezt még megbánod! – indult felém, majd a nagy lendülettől mindketten elestünk.

Ő rajtam kötött ki, és próbált ütögetni, de persze én sem tétlenkedtem.

- Fejezzétek már be! – kiabálta Nico, majd nagy nehezen leszedte rólam a volt barátnőjét – Idióták vagytok!
- Inkább csak a kis feleséged! – szólalt meg Vivian, miközben a képébe lógó hajtincseit igazgatta – Ő kezdte ezt az egészet!
- Ha nem akarnád visszakapni Nicot, miközben nyilvánvalóan engem szeret, nem kellett volna, hogy megüsselek. – válaszoltam.
- Jaj, maradj már a hülyeségeiddel. – mondta gúnyosan.
- Nem, Vivian, ez nem hülyeség. – szólt közbe Nico – Szeretem Kimberlyt, és köztünk már rég vége mindennek. Őt vettem feleségül, mert ő az igazi, és irántad már semmit nem érzek. Ott vannak a cuccaid a hálóban, menj érte, aztán tűnj el az életünkből!

Kicsit meglepődtem Nicon. Persze tudtam, hogy mit érez irántam, de a múltkori Vivianes affér után nem gondoltam, hogy így fog viselkedni vele. Nagyszerű érzéssel töltött el, hogy így kiáll mellettem.

- Idióta vagy, ha ezzel a ribanccal maradsz. – vágta a csaj Nico képébe, majd bement a hálószobába a cuccaiért.
- Köszönöm. – mondtam Niconak mosolyogva.
- Nem kell megköszönnöd semmit. – ölelte át a derekamat – A feleségem vagy, természetes, hogy megvédelek.
- Ezért is szeretlek annyira! – bújtam hozzá, majd hozzátettem – Azért ne hidd, hogy megúszod a hazugságot.
- Én nem hazudtam! – háborodott fel – Csak nem mondtam el. De mit számít ez egyáltalán?
- Abban az ágyban alszom, ahol az a cafka is. – akadtam ki.
- Meg mást is csinálunk ott. – kacérkodott Nico.
- Ja…valami olyat, amit vele is csináltál ott.
- Nem mindegy? Nem leprás vagy valami hasonló.
- Ez büszkeség, Nico. Nem érintkezem olyannal, amihez ő korábban hozzáért.
- Akkor miért öleltél meg az előbb? – nevetett.
- Menj a fenébe! – mentem a konyhába.
- Összeszedtem a cuccaimat, szóval megszabadulhattok tőlem. – jelent meg ismét Vivian – Hagyom, hogy elrontsátok egymás életét.
- Te vagy az egyetlen a lakásban, aki bármit is elronthat, szóval húzz el végre innen. – szóltam ki neki.
- Hát persze…amúgy Nico, abba belegondoltál már, hogy ha a te drága Kimberlyd megcsalta az előző pasiját veled, akkor hozzád is bármikor hűtlen lehet. – mondta Vivain.
- Tudom, hogy Kim soha nem csalna meg, szóval ne is próbálj feszültséget szítani köztünk. És szerintem minden cuccod megvan, szóval mehetsz is. – vágott vissza a férjem.

Vivian bosszúsan megfogta a holmiját, kiment a lakásból, majd becsapta maga mögött az ajtót. Mindketten reménykedtünk benne, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk őt.

Az este igen rideg hangulatban telt. Nicoval alig szóltunk egymáshoz. Próbáltunk nem egy helyen tartózkodni egyszerre. Fél 10-kor aztán elvonultam a hálóba. Ki akartam pihenni ezt a napot, és aludni egy jót, de ez sajnos nem ment. Órákig csak feküdtem, bámultam a plafont, és azon gondolkodtam, hogy hogyan jutottunk el idáig.

Bántott, hogy Nico nem mondta el, hogy Vivian itt lakott korábban. Ha tudom, talán nem is költözöm be ide. Lehet, hogy mást nem izgatnak az ilyen dolgok, de engem igenis zavart a dolog. Attól tartottam, hogy akárhányszor valami jó dolgot élünk át ezután ebben a lakásban, arra fogok gondolni, hogy pont ott mit csinált Nico korábban Viviannel.

Hajnali 1 óra lehetett, mire végre el tudtam aludni. Másnap mikor felkeltem, Nico nem feküdt mellettem. Látszott, hogy nem is aludt itt az éjszaka. Erőt vettem magamon, és kimentem a nappaliba. Nico a kanapén aludt.

Nem akartam felkelteni, ezért inkább elmentem zuhanyozni. Miután végeztem a szokásos reggeli készülődésemmel, úgy döntöttem, kimegyek a konyhába enni valamit. Nico éppen reggelit készített.

- Jó reggelt! – köszönt, mikor meglátott.
- Jó reggelt! – feleltem halkan – Miért aludtál a kanapén? A vendégszobában kényelmesebb lett volna.
- Melletted még inkább. – válaszolta érzelemmentesen.
- Figyelj! Én is rosszul érzem magam a tegnap történtek miatt, de meg kell értened, hogy miért bánt ez a dolog.
- Tudom. – jött közelebb, majd átölelt – Sajnálom Kim! Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni! Bármit megtennék érted!

Próbáltam türtőztetni magam, de nehezen ment. Jó volt újra átölelni. Niconak valahogy sose tudtam ellenállni!

Kimberly ruhái: