Elkerülhetetlen szerelem - 29. rész

Csak jól akartam érezni magam!

Kezdtem azt hinni, hogy ez a vacsora nem is olyan jó ötlet. Legszívesebben lefújtam volna az egészet, de nem tehettem meg. Nem akartam megbántani Aident és leégetni magam.

- Bocsi, fent hagytam a telefonom. – próbáltam húzni az időt – Segítesz megkeresni Kristin?
- Én úgy láttam, hogy eltetted a tás… - kezdett bele a nővérem, de a szúrós nézésemből vette a lapot – Oh, persze, megyek.

Gyorsan felmentünk az emeletre, majd a szobám felé vettük az irányt. Mikor beértünk, becsuktam az ajtót, és fel-alá kezdtem járkálni.

- Alyssa…minden oké? – nézett rám Kristin úgy, mint egy idegbetegre.
- Nem akarok Aidennel vacsorázni! – jelentettem ki határozottan.
- Akkor menj le, és mondd meg neki! – rántotta meg a vállát a nővérem.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? – fontam össze a karjaim magam előtt.
- Mindenen idegeskedsz, Alyssa! Megértem, hogy sok mindenen mentél keresztül az elmúlt években és, hogy megviselt a Ryannel való szakítás meg a munkahelyváltás, de próbáld meg élvezni az életet! – akadt ki kissé Kristin – Ha Aiden randizni akar veled, miért nem mész bele? Eltöltötök kettesben egy jó estét, és talán még komolyra is fordulhat a dolog. Soha nem tudhatod!
- Tudod Kristin, és gondolok a jövőre. Nem akarok összejönni egy olyan sráccal, aki több ezer kilométerre lakik tőlem, és alig láthatom.
- Akkor miért nem jössz össze azzal a munkatársaddal? Vele sokat lehetnél együtt.
- Na jó, Kristin, elég volt a hülyeségeidből mára. – nyitottam ki az ajtót – Elmegyek randizni Aidennel, és jól fogom érezni magam, ha már ennyire ezt akarod. – mondtam kissé gúnyosan, és lementem a földszintre.
- És még azt hiszi, hogy ezzel csak nekem tesz jót. – sóhajtott a nővérem.

Lent anyukám éppen Aidennel beszélgetett.

- Mehetünk Alyssa? – kérdezte a srác, mikor meglátott.
- Persze. – feleltem mosolyogva, majd magamhoz vettem egy blézert – Szia anya!
- Viszlát Mrs. Johnson! – köszönt el Aiden az anyukámtól, majd kimentünk a kocsijához – Megtaláltad a telefonod?
- Öhm…igen, persze. – dadogtam – És hova megyünk? – tereltem a témát, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Az egyik kedvenc helyemre. – válaszolta Aiden, majd beindította a kocsit – Szereted a mexikói kaját?
- Igen, nagyon.
- Akkor nagyon jól fogsz ma lakni. – nevetett.

Negyedórányi kocsikázás után megérkeztünk az említett étterembe. Nagyon hangulatos kis hely volt. A pincér az asztalunkhoz kísért minket, Aiden pedig kihúzta nekem a széket.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd helyet foglaltam.
- Mit hozhatok inni? – kérdezte a pincér.
- Én csak vizet kérek. – feleltem.
- Meg mellé egy kis bort. – vigyorgott Aiden.
- Le akarsz itatni? – nevettem.
- Nem, csak szeretném, ha jól éreznéd magad. – válaszolta – Hozzon egy üveg minőségi vörösbort. – fordult a pincérhez – Már ha az jó lesz a hölgynek.
- Tökéletes. – feleltem.

Néhány perc után a pincér meg is érkezett az italokkal, majd utána leadtuk az ételrendelésünket.

- És hogy állsz a szerelemmel? – törte meg a csendet Aiden, míg vártunk a vacsorára.
- Jelenleg sehogy. – válaszoltam.
- Azt hittem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te, biztos van barátja.
- Nem rég estem túl egy igen kemény szakításon. Ráadásul a srác a munkatársam volt, szóval nagyon nehéz volt úgy koncentrálni a munkámra utána, hogy napi 14-16 órát is láttam az ex-pasimat.
- Ezért váltottál munkahelyet?
- Részben. Vagyis ez pontosan úgy történt, hogy már a főnököm is észrevette, mennyire stresszes vagyok, és az FBI profilozói amúgy is kérték, hogy küldjön nekik egy helyszínelőt, aki segítheti a munkájukat, így én lettem az a „szerencsés”, aki megkapta az állást. – húztam el kicsit a számat.
- Nem örülsz neki?
- Őszintén szólva nem annyira. Most már jól kijövök a munkatársaimmal, de azért hiányoznak a miamiak. – szomorodtam el kicsit – De mindig azzal vígasztalom magam, hogy ott az ex-pasim valószínűleg az agyamra menne, ezért biztos jó, hogy eljöttem.
- Ez a beszéd! – bíztatott Aiden.

Hamarosan meghozták az ételt, majd miután elfogyasztottuk – és később még egy üveg bort is -, úgy döntöttük, hogy nem vetünk véget az estének, így elmentünk egy discoba.

- Szerintem nem igazán ideillő az öltözetem. – jegyeztem meg a bejárat felé haladva.
- Gyönyörű vagy, és ez a lényeg. – felelte Aiden – Nekem tetszik, szóval ne érdekeljen, hogy másik mit gondolnak. – kacsintott rám.

Az éjszaka további része nagyon jól telt. Aidennel rengeteget táncoltunk, és olyan jól éreztem magam, mint már régóta nem. Nem érdekelt semmi, sem a munkám, sem a nem túl jól alakuló magánéletem, egyszerűen csak ki akartam élvezni ennek a fantasztikus estének minden egyes pillanatát.

Másnap reggel viszont iszonyatos fejfájással ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, vagy hogy mi történt azután, hogy elkezdtünk iszogatni a discoban.

Nagy nehezen felültem az ágyban, de legszívesebben hanyatt vágtam volna magam, mikor észrevettem, hogy egy teljesen ismeretlen helyen vagyok. Nem a szobámban voltam, hanem valahol egészen máshol.

De nem ez volt a legmeglepőbb dolog! Hanem hogy Aiden itt fekszik mellettem ruha nélkül. Bepillantottam a takaró alá, és azt hittem, hogy agyvérzést kapok, mikor észrevettem, hogy rajtam sincs ruha. Teljesen kétségbeestem!

Ekkor azonban mocorgást hallottam magam mellől! Aiden elkezdett ébredezni.

Hogy fogom én ezt megmagyarázni?