Elkerülhetetlen szerelem - 28. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, amiért egy hétig nem volt rész, de sem lehetőségem, sem ihletem nem volt az íráshoz. A gépem végre jó, szóval ismét belevetem magam az írásba. :D Ennek az első gyümölcse ez a rész. Jó olvasást hozzá! Puszi! <3

Aiden

- Szóval Aiden megszerezte a diplomáját, így már hivatalosan is bűnügyi szakértő. – fejezte be a mesélést Mrs. Harison.

Anya hirtelen kinyitotta a szemét, Kristin letette a telefonját, amivel eddig szórakozott, én pedig abbahagytam a hajammal való játszadozást.

- De annyit beszélek! Miért nem szóltatok rám? – nevetett Janett.
- Áh, miért szóltunk volna? – jegyezte meg a nővérem kissé ironikusan.
- Kristin! – szólt rá anya – Szívesen hallgatjuk a történeteidet Janett! – mondta anya úgy, mint aki igazat mond.
- Azt hiszem, ideje indulnunk. – álltam fel – Holnap visszautazom Quanticoba, és még össze kell pakolnom.
- Pedig reménykedtem benne, hogy találkozol Amyvel és Aidennel. – felelte Mrs. Harison.
- Majd legközelebb. – mosolyogtam.

Ekkor ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd pár másodperc múlva megjelent az asztalunknál egy magas, jóképű, fiatal srác.

- Szia anya…öhm, jó napot! – köszönt nekünk is, miután észrevett.
- Aiden! Éppen emlegettelek. – nevetett Mrs. Harison – Emlékszel még Alyssa Johnsonra és a családjára? Tudod, sokat voltatok együtt régebben.
- Rég nem láttam már, de…szia Alyssa! – fordult felém – Sokat változtál.
- Az elmúlt kb. 15 évben igen. – feleltem mosolyogva.
- Igazad van. – mosolygott Aiden is.

Habár azt terveztem, hogy a hosszúra sikerült ebéd után hazamegyünk anyáékkal, az elkövetkezendő közel 2 órában inkább Aidennel beszélgettem. Hosszú évek óta nem találkoztunk, pedig jó barátok voltunk régen.

Aiden elmesélte ugyanazt, amit anyukája - persze az apróbb részleteket kihagyva, és élvezhetőbben -, de rá sokkal jobban figyeltem, mint Mrs. Harisonra.

- Szóval te is az igazságszolgáltatásban dolgozol. – állapítottam meg mosolyogva.
- Az túlzás, ugyanis még nem találtam állást. Nem tudnál tanácsot adni, hogy merre keresgéljek tovább?
- Az az igazság, hogy soha nem dolgoztam ezen a téren Los Angelesben. És nem hiszem, hogy Quanticoba akarnál költözni, szóval sajnos nem tehetek semmit.
- Nem baj! Majd csak lesz valami. – mosolygott Aiden – Amúgy mit csinálsz ma este?
- Nem tudom. Gondoltam pihenek kicsit. – feleltem.
- Nagyon fáradt vagy?
- Nem. Miért?
- Mert akkor együtt vacsorázhatnánk. – ajánlotta fel Aiden.
- Hát… - gondolkodtam el.
- Nyugi, Alyssa! Csak eszünk egy jót, és beszélgetünk egy kicsit…vagyis még egy kicsit. – nevetett.
- Rendben. Benne vagyok. – egyeztem bele.
- Remek! 8-ra érted megyek, ha úgy jó.
- Persze. – válaszoltam.
- Még mindig ott laktok, ahol régen?
- Igen, még mindig.

Kicsit furcsa volt, hogy a ma estémet Aiden Harisonnal töltöm, de nem szórakoztam egy jót már hosszú ideje, szóval kihasználtam a kínálkozó lehetőségeket.

- Mehetünk kicsim? Már órák óta itt vagyunk. – jött oda hozzánk anya.
- Persze, indulhatunk is. – vettem fel a táskámat – Jó volt látni téged, Aiden. – fordultam vissza az említetthez.
- Téged is Alyssa! – állt fel, majd ölelt meg – Akkor este találkozunk. – mondta ki azt a mondatot, amit nem szerettem volna, ha anya hall.
- Tessék? – kerekedtek ki anyukám szemei.
- Mindegy. Gyere anya, menjünk! – húztam magammal.
- Viszlát Mrs. Johnson. – mondta Aiden.
- Szia! –köszönt neki anya is.

Tudtam, hogy nem úszom meg a beszélgetést, így próbáltam valami ésszerű magyarázatot megformálni a fejemben…bár tudtam, hogy akármit is mondok, úgyis az lesz a vége, hogy anya megpróbál összehozni Aidennel.

- Szóval mi lesz este? – vigyorgott a kocsiban, mikor már úton voltunk hazafele.
- Semmi érdekes. – feleltem.
- De igen, Alyssa! Ne próbáld meg eltitkolni előlem! Hallottam, mit mondott Aiden.
- Miért, mit mondott? – hajolt előre Kristin.
- Jaj, ne már! –háborodtam fel kissé – Nektek mindenről tudnotok kell?
- Még szép, kicsim. – vágta rá anya.
- Igaza van! – mondta a nővérem.
- Végül is, nem vártam más választ. – jegyeztem meg – Szóval ma együtt vacsorázom Aidennel. – böktem ki.
- Jaj de jó! – lelkesedett anya – Végre randizol egy normális sráccal.
- Először is; honnan tudod, hogy Aiden normális? Nekem azt mondta, hogy már vagy 5 éve nem találkoztatok. Lehet, hogy egy perverz idióta lett belőle. Másodszor pedig; ez nem randi! Csak beszélgetünk egy jót.
- Az elmúlt 2 órában nem azt csináltátok? – szólt előre Kristin – Amúgy meg…egy jó tanács; ne mondd azt az anyádnak, hogy egy perverzzel randizol. – súgta a fülembe.
- Ez nem randi! – vágtam rá kissé hangosan.
- Ja persze, nem az. – nevettet anya, majd Kristin is csatlakozott hozzá.

Tudtam, hogy úgysem tudnám meggyőzni őket az ellenkezőjéről, ezért inkább meg sem próbáltam.

Este 6-kor lezuhanyoztam, majd kerestem egy csinos ruhát, kivasaltam a hajam, és kisminkeltem magam. Éppen egy elismerő pillantást vetettem magamon a tükörben, mikor csengetésre lettem figyelmes.

Mire leértem a földszintre, anyukám már ajtót nyitott Aidennek. Mikor meglátott a srác, csak ennyit mondott:

- Gyönyörűen nézel ki!

Kezdek félni, hogy ez talán tényleg egy randi.

Alyssa ruhái: