Elkerülhetetlen szerelem - 10. rész

Sziasztok! Itt az új rész a Gyilkos elmékes sztorihoz. :D Tervezem, hogy a hétvégén teszek fel részt a Nem kívánt álomhoz is, de ezt nem ígérem biztosan. Várom a komikat! Puszi :)

Az első siker

- Kire gondolsz Alyssa? - kérdezte JJ.
- Jacks barátnőjére. Mi van, ha a szerelme annyira hatalmas, hogy bármit képes megtenni élete választottjáért? - osztottam meg az ötletemet.
- Ez logikus. A nőről nem tudunk semmit, szóval simán lehet ő a tettes. - szólt hozzá Spencer.
- Felhívom Garciát. - mondta Morgan, majd pár perc múlva hozzátette - Kiderült, hogy a nőt kezelték már pszichihátrián A neve Emma Jordan.
- Ő lehet a gyilkos. - mondta Hotch.

Ebben a pillanatban bejött a helyi rendőrség vezetője.

- Most jelentették be, hogy eltűnt egy nő, akiről kiderült, hogy korábban kapcsolatban állt Tom Jacksszel. A neve Ana Preston.
- Keressük meg! - mondta határozottan a főnök.

Az egész csapat kisietett Jacks házához. Egy ismerőstől megtudtuk, hogy ott élt a barátnőjével, Emmával közösen.

A bejáratnál egy papírlap várt minket, amin ez állt:

"Ha bármit is tesznek, a lány halott!"

- Tudta, hogy jövünk. - adott hangot a véleményének Spencer.
- De valahogy meg kell mentenünk a lányt. - mondtam.
- Menj be Alyssa! - szólalt meg Hotch.
- Tessék? - értetlenkedtem.
- Beszélj vele! Az ilyenféle sorozatgyilkosokra sokszor lehet hatni egy személyes beszélgetés alkalmával.
- És mégis mit mondjak neki?
- Próbáld meg lebeszélni arról, hogy ártson Ananak. Ha tudatod vele, hogy amit tesz, helytelen, megmenteheted a lányt.
- Rendben. - sóhajtottam - Bemegyek.

A kommandósok rám adták a golyóálló mellényt, miközben én próbáltam lelkiekben felkészülni a legrosszabbakra. Mi van, ha az, hogy bemegyek, még rosszabban érinti Emmát, és azonnal megöli Anát? Vagy ha valamit elszúrok, és azért hal meg az áldozat?

- Mehetsz Alyssa! - mondta Hotch.
- Oké. - feleltem, majd lassa benyitottam a házba.

Az élőszobába beérve mindent a legnagyobb rendben találtam. Nem úgy tűnt, mintha bárki is lenne itt. De aztán megláttam egy vérfoltot a konyhában. Kezdtem megijedni, hogy talán elkéstünk.

- Ki van itt? - hallottam egy ideges női hangot.
- A nevem Alyssa Johnson. Azért jöttem, hogy segítsek. - válaszoltam.
- Nincs szükségem segítségre. - jelent meg Emma, magához szorítva Anát.
- Emma! Kérem, nyugodjon meg! - mondtam.
- Én nem vagyok ideges. - felelte, de látszott, hogy ez nem igaz, mert izzadt, és idegileg teljesen kivolt - Hagyjon békén!
- Megteszem, ha elengedni Anát.
- Nekem van egy kis elintéznivalóm vele. - válaszolta, majd elővett egy kést. Ana kezdett még jobban félni.
- Ne tegye ezt! - mondtam - Nem ártott semmit magának ez a nő.
- Nekem nem, de a barátomnak igen. Szeretem Tomot...tiszta szívemből. Megfizetnek azok, akik valaha is ártottak neki.
- Nem gondolja, hogy ezt inkább Tomnak kellene megtennie? Vagy ő talán nem képes erre?
- Tom is meg tudná tenni! - ordított Emma - De megteszem helyette, mert mindennél fontosabb nekem.
- De ezzel csak Tomnak árt. Ő bizonyára azt gondolja, hogy lenézi őt. - válaszoltam.
- Ez nem igaz! Tom hálás lesz nekem ezért. - mondta, majd a kést Ana nyakához szegezte - Ez jár azért, amiért hazugságokat terjesztettél az én kis drágámról.
- Kérem ne tegye ezt! - sírt Ana.
- Egyezzünk meg Emma! Kérhet bármit, ha elengedi Anát. - mondtam.
- Engem nem érdekel semmi azon kívül, hogy bosszút álljak azokon, akik megérdemlik. - felelte.
- De a barátja szerint ez nem éppen egy kedves gesztus felé. Ő mondta ezt nekem! - hazudtam Emmának.
- Nem hiszek magának. - válaszolta.
- Az már nem az én bajom.
- Tom szeret engem, ebben biztos vagyok.
- Akkor tegye meg érte, hogy leteszi azt a kést, és elengedi Anát. - mondtam - Kérem!

Ekkor kiesett az említett tárgy Emma kezéből, ő maga pedig elsírta magát. Ana kirohant a házból, a csapat többi tagja pedig bejött. Elkapták Emmát, és azonnal elvitték. Egy ilyet pszichopatának nem szabad többé emberek közé mennie!

Fél órával később már a rendőrőrsön voltunk. Az egyik széken ülve próbáltam feldolgozni az elmúlt bő egy óra történéseit. Miamiban sok bűnözőt kaptam már el, de az, hogy itt ezt nem azzal értem el, hogy DNS-vizsgálatot hajtottam végre, vagy megtálaltam a gyilkos fegyvert - furcsa érzést váltott ki belőlem.

Egyszer csak valaki leült mellém.

- Ügyes voltál. Neked köszönheti Ana Preston, hogy megmenekült, és az áldozatok családja, hogy megtaláltuk a lányaik gyilkosét. - mondta Spencer.
- Igen . - feleltem röviden.
- Valami baj van? - kérdezte Spencer.
- Nem, csak új volt nekem ez a szituáció. De majd belerázódom az itteni munkába. - erőltettem egy mosolyt az arcomra,
- Ha te mondod. - válaszolta Spencer, majd elment.

Hamarosan visszaindultunk a magángépünkel Quanticoba, és az út alatt szerencsére sikerült elaludnom.