2011. március 6., vasárnap

Nem kívánt álom - 78. rész

Sziasztok! Az előbb néztem a blogom statisztikáját, és örömmel láttam, hogy már majdnem 6000 a látogatottság. :) Ami szintén meglepő volt számomra, hogy olyan országok lakói is rendszeresen látogatják az oldalamat, mint Kanada, Japán vagy Oroszország. Ennek örömére teszek fel ma egy új részt. :) Puszi! <3

Percekig öleltem Nicot, hiszen az elmúlt napokban nagyon hiányzott.

- Én is nagyon örülök, hogy újra láthatlak szívem, de kérlek ne fojts meg! - nevetett Nico.
- Bocsi, csak annyira örülök neked. - engedtem el - Hogy utaztál? - kérdeztem, miközben elindultunk a kijárat felé.
- Szerencsére sokat tudtam aludni. - válaszolta.
- Az jó.

Nico bepakolta a cuccait a kocsimba, majd kb. negyed óra kocsikázás után megértekeztünk a házamhoz.

Nico bevitte a bőröndjeit, majd leültünk a kanapéra.

- Hogy ment a teszt? - szakítottam meg a csendet.
- Egész jól. Persze még sok téren kell javítanunk, de van még időnk. - válaszolta a szerelmem.
- De ugye most itt tudsz velem maradni egy ideig? Végülis szünet van a Forma-1-ben.
- Igen baby. Egy hétig maradok itt.
- Jaj de jó! - csókoltam meg.
- Amúgy idefele a repülőn amikor éppen nem aludtam, gondolkodtam. - kezdett bele a mondandójába.
- Most másodjára kéred meg a kezem? - nevettem.
- Azt is szívesen megtenném, de most nem erre céloztam. - mosolygott - Csak rájöttem, hogy szeretnélek elvenni még a 2011-es idény kezdete előtt.
- De hát addig csak néhány hónap van. - döbbentem le.
- Úgy négy és fél. Persze, ha neked korai lenne az esküvő...
- Dehogyis! Tudod szívem, hogy legszívesebben már holnap hozzád mennék. - csókoltam meg ismét - Lehet, hogy kevés időnk lesz így megszervezni az esküvőnket, de tényleg jó lenne, ha nem akkor kellene idegeskedni miatta, mikor neked még a Forma-1 miatt is aggódnod kell.
- Én is ezért gondoltam rá. Meg persze azért is mert nagyon szeretlek. - kaptam most én csókot - Szóval mikor legyen a nagy nap?

Felálltam a kanapéról, majd a konyhába mentem, ahonnan egy naptárral a kezemben tértem vissza.

- Mivel tényleg sok dologgal jár egy esküvő megszervezése, jobb lenne, ha az F1-es szünet vége fele, de a tesztek kezdete előtt lenne...mit szólnál a január 22-höz? - fordultam Nico felé.
- Szerintem az jó lenne. - mosolygott Nico - Bár addig csak két hónap van hátra.
- Felveszünk egy szuper esküvő szervezőt, jövő héten megveszem a ruhát Roxanne-nel és Amandával, de pedig keresel magadnak egy elegáns öltönyt, a többit meg majd elmondja a szervező. Jó lesz így? - kérdeztem.
- Nekem igen. Bár én már annak is örülnék, ha elszöknénk Vegasba, és már a hétvégén összeházasodnánk. - nevetett Nico.

Egy pillanatra elgondolkodtam az ötleten. Ezt Nico is észrevette rajtam, ugyanis rögtön elkezdett magyarázkodni:

- Csak vicceltem szívem! Inkább várjuk meg azt a két hónapot.
- Nem úgy volt, hogy minél hamarabb el akarsz venni? - húztam az agyát.
- De igen, de szeretném, ha ez egy felejthetetlen nap lenne, egy olyan emlék, amit majd a kandalló mellett ülve mesélünk az unokáinknak.
- Igazad van. Normálisan meg kell szervezni.

Este elmentünk vacsorázni, ugyanis akármennyire is szerettem volna meglepni Nicot valami étellel, a főzőtudományom rosszabb, mint egy 5 éves gyereknek, ezért Nico is jobb ötletnek találta, ha inkább valaki más főztjét esszük.

Vacsora után megnéztünk egy filmet, majd lefeküdtünk aludni. Jó volt újra a karjai közt lenni, és tudtam, hogy jobb helyen nem is lehetnék. Másnap ugyanakkor keltünk fel.

- Jó reggelt szívem! - ölelt át Nico hátulról az ágyban - Jól aludtál?
- Melletted máshogy nem is tudtam volna. - fordultam meg, majd adtam egy csókot a szájára - Olyan jó melletted aludni.
- Ez kölcsönös. - felelte.

Kb. fél óra múlva sikerült kimászni az ágyból. Először én mentem el zuhanyozni és készülődni, és mire kész lettem, Nico elkészítette a reggelit.

- Nagyon kitettél magadért szívem. - mentem le a konyhába.
- Pedig nem volt könnyű, hiszen alig volt itthon kaja. - válaszolta Nico nevetve.
- A forgatásokon szoktam enni, így minek tartsak itton kaját? - tettem fel a költői kérdést - Bár bevásárolhattam volna, mielőtt jöttél. - szégyeltem el magam.
- Nem baj szívem! Majd legközelebb. - kaptam egy csókot.

Nico kihúzta nekem a székem, majd ő is helyet foglalt.

- Nagyon jót főztél. - jegyeztem meg néhány perccel később.
- Köszi. Örülök, hogy ízlik. - válaszolta Nico - Amúgy kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Nem vagy terhes?
- Nem. - mosolyogtam - De ha tudná, min mentem keresztül, mire ez kiderült.
- Na...kíváncsi vagyok.

Elmeséltem neki, hogy egy ideig azt hittem, hogy terhes vagyok, de az orvosi vizsgálat bebizonyította az ellenkezőjét.

- Akkor már egészen biztos, hogy nem vagy terhes? - kérdezte a végén Nico.
- Igen, teljesen biztos.
- Pedig én nem bántam volna.
- Tudom, de egyáltalán nem tartod korainak a gyerekvállalást?
- Lehet, hogy még az, de szerintem az esküvő után már ráhajthatunk a témára.

Azt hiszem megakadt a torkomon a falat!

Kimberly ruhái:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése