A napom további része pihenéssel telt. Közöltem Calleighékkel, a családommal, hogy jól vagyok, habár ez nem volt teljesen igaz. Vártam, hogy végezzek az itteni munkával, és visszamehessek Miamiba, de akárhányszor ez eszembe jutott, rájöttem, hogy Miamiban sem lennék boldogabb, mégpedig Ryan miatt. Emiatt úgy éreztem, hogy teljesen elveszett vagyok, és nincs hova mennem. Persze a családomra és a barátaimra mindig számíthatok, de a szeretetből nem élek meg.
Este nem tudtam elaludni, ezért kb. éjfélkor elkezdtem TV-t nézni. Éppen egy romantikus filmet adtak. Fogalmam sem volt, hogy mi volt a címe, de eszembe jutatta Spencert, és azt az estét, amit nála töltöttem, mikor megérkeztem Quanticoba. Valahogy furcsa érzés öntött el, és az jutott eszembe, hogy mennyire jó kapcsolatban élni. De hamar elhessegedtem ezeket a gondolataimat, hiszen nem akarok jelenleg kapcsolatot.
Nem tudom, mikor aludtam el, de másnap háromnegyed 8-kor ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de mikor ránéztem a DVD-lejátszó kijelzőjére, és megláttam, mennyi is az idő, felpattantam, és a fürdő felé rohantam. Elég gyorsra vettem a készülődést, ugyanis nem akartam sokat késni. Így csak gyorsan megmosakodtam, megmostam a fogam, felraktam egy gyors sminket, és megfésülködtem. A szobámba siettem, ahol felvettem a kezembe akadó első ruhát. Kerestem hozzá egy cipőt, és egy táskát, majd lementem a földszintre, felkaptam az asztalon lévő kocsikulcsot, bezártam a házat, majd elindultam dolgozni.
Mikor megálltam az FBI épülete előtt, rápillantottam a kocsim rádiójának órájára, és megkönnyebbültem láttam, hogy csak 10 percet késtem. Megnyomtam a földszinten a lift hívógombját, majd beszálltam néhány emberrel közösen.
- Szia Alyssa! - szólt valaki, mire én a hang irányába fordultam.
- Szia Spencer! - köszöntem mosolyogva.
- Most jöttél be? - kérdezte.
- Igen, de ne szólj Hotchnak! - suttogtam.
- Vagy talán te is késtél?
- Nem, csak Hotch elküldött elintézni valamit. - felelte
- Én nem kések. - nevetett, majd kiszállt a liftből az emeletünkön.
- Én is csak egy kicsit. - magyarázkodtam.
- Hol voltál Alyssa? - fogadott Hotch.
- Öhm...az az igazság, hogy... - kezdtem bele a mondandómba.
- Elkísért engem. - szólt közbe Spencer.
- Értem. - válaszolta Hotch.
- Gyertek be a tárgyalóba, van egy új ügyünk.
Spencerrel elindultunk Hotch után, azonban a váróban egy ismerős alakot fedeztem fel.
- Hilary! Szia! - köszöntem neki, de hamar észrevettem, hogy nagyon kétségbeesett szegény nő.
- Alyssa! Szörnyű dolog történt! - jött oda hozzám.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- A volt férjem, Bill elrabolta Patricket. - sírta el magát.
- Ez az új ügyünk. - szólalt meg Hotch.
- Biztosak vagytok benne, hogy Bill tette? - kérdeztem.
- Igen. Este átvittem Patricket az egyik barátjához. Fogalmam sincs, hogy honnan, de Bill ezt megtudta, és egy órával később elhozta onnan Patricket, és azóta nem tudom, hogy hol van a fiam.
- Tudom, hogy hülyeség ilyet kérni, de próbálj megnyugodni. - mondtam - Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megtaláljuk a fiad.
- Köszönöm. - ölelt meg Hilary.
Ezután Hilaryvel együtt bementünk a tárgyalóba, hogy megbeszéljük, mit tudunk eddig.
- Patricket este nyolckor vittem át a barátjához, Danielhez, hogy ott aludjon. Reggel a megbeszéltek szerint mentem érte, de azt mondta Daniel anyukája, hogy Bill elvitte tőlük Patricket tegnap este 9 körül. - mesélte Hilary.
- Hogyan jellemezné a férjét? - kérdezte Emily.
- Bill mindig is hirtelen haragú volt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy elváltunk. Sokszor kiabált velem, és engem hibáztatott mindenért. Főleg a házasságunk utolsó egy évében lett iszonyú furcsa. - felelte a nő.
- Nem is sejtette hogy mi váltotta ki ezt? - tette fel a kérdését Morgan.
- Nem. Bár voltak gondok a munkahelyén, így akkor erre gondoltam, de aztán munkahelyet váltott, viszont a kirobbanásai nem szűntek meg. - válaszolta Hilary.
- Alyssa, minden rendben van? - suttogta nekem Spencer.
- Persze. - vágtam rá.
- Pedig nem úgy tűnik. Mi bánt? Tudod, hogy nekem elmondhatod. - nézett rám a gyönyörű szemeivel, amitől azt éreztem, mint az első napon; rögtön elájulok.
- Hilary tegnap átjött hozzám, és segítséget kért a volt férjével kapcsolatban - súgtam oda Spencernek - Én azonban úgy gondoltam, hogy várhat még az ügy, erre...ez történt.
- Ne hibáztasd magad! Senki nem tudhatta, hogy Bill pont ekkor fogja elrabolni a fiát. - nyugtatott Spencer.
- Tudom, de akkor is szörnyen érzem magam. - válaszoltam.
- Akkor most kimegyünk a férfi házához, hátha találunk valami nyomot. - hallottuk meg Hotch határozott hangját.
- Nem lehet, hogy ott van Patrickkel? - kérdezte Hilary.
- Kevés rá az esély, de előfordulhat. - mondta a főnök.
Mindannyian kimentünk Bill házához, de a feltételezésünk beigazolódott, és sem őt, sem Patricket nem találtuk ott. Megvizsgáltuk az egész házat, hátha találunk valami nyomot, ami segít abban, hogy rájöjjünk, hova mentek.
Egyszer csak Morgan hangját hallottuk meg, aki éppen a pincében tartózkodott:
- Srácok, ezt látnátok kell! Lementünk, és olyan látvány fogadott minket, amit egy jó ideig nem fogunk tudni
kiverni az emlékezetünkből.
Alyssa ruhái:
Úhhh... Remélem tényleg nem későn kapcsolt Alyssa és Patrick épségben megkerül. Jó lett nagyon!
VálaszTörlésPuszi Hooligirl