Elkerülhetetlen szerelem - 20. rész

Kibékülés

Mikor hazaértem, még mindig az elmúlt néhány óra eseményei kavarogtak a fejemben. Nem hiszem el, hogy csókolóztam Spencer Reiddel! Persze nincs semmi bajom a sráccal, de nem akarok komolyabb érzelmeket táplálni egy srác iránt sem a munkahelyemen. Ráadásul azt sem tudom, hogy meddig maradok a városban. Akár már holnap közölhetik velem, hogy ennyi volt az itteni munka, és mehetek vissza Miamiba. Azt terveztem, hogy távol tartom magam a pasiktól, amíg itt leszek, de hülye voltam, és nem tudtam betartani ezt.

Beérve a házba ledobtam a táskámat, levettem a cipőmet, és rögtön felmentem az emeletre. Lemostam a sminkemet, és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába, majd visszamentem a földszintre. Annyira ideges voltam, hogy úgy éreztem, hogy innom kell valami erőset. Reménykedtem benne, hogy van valami alkohol a házban, és szerencsés is voltam, hiszem párpercnyi keresgélés után találtam fél üveg vodkát az egyik szekrényben.

Elővettem egy poharat, és teletöltöttem, majd egyszerre lehúztam az egészet. Ezt követte még pár pohárnyi ital. Jól esett, ahogy az alkohol kezdett a fejembe szállni, és ezáltal el tudtam lazulni.

Mikor üres lett a vodkás üveg, felmentem aludni. Tudtam, hogy másnapra ki fog menni a hatása a fejemből, de legalább egy kis időre jó volt azt hinni, hogy talán meg sem történt ez az este.

Másnap boldogan keltem, mert azt álmodtam, hogy Los Angelesben vagyok, és az elmúlt évek meg sem történtek-sem Miami, sem a mostani helyzet. Azonban mikor kinyitottam a szemem, és megláttam a quanticoi ház hálószobáját, rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság, és az álom csak álom marad.

Kissé fájt a fejem a tegnap este után, de gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítot, majd lezuhanyoztam. Aztán felöltöztem, és elvégeztem a szokásos reggeli készülődésemet, majd egy élénkítő kávé elfogyasztása után elindultam dolgozni.

Rettegtem, mert tudtam, hogy elkerülhetetlen az, hogy találkozzak Spencerrel. A tegnap este után nem akartam látni. Legszívesebben megvertem volna magam azért, hogy engedtem a csábításnak.

Mikor megérkeztem az FBI épületéhez, felmentem a viselkedéskutató egység emeletére, majd elfoglaltam a szokásos helyemet. Spencer ül a mellettem lévő asztalnál, azonban éppen nem volt a helyén. Reménykedtem benne, hogy ő is rosszul érzi magát a tegnapi dolog után, és legalább ma nem jön be.

Miközben ezen gondolkodtam, egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Szia Alyssa! Beszélhetnénk? - kérdezte Morgan.
- Pont most? - próbáltam kibújni alóla.
- Igen. Most van időnk. - felelte Morgan.
- Rendben.- egyeztem bele egy sóhaj kíséretében.

Morgan odahúzta az egyik közelben lévő széket, majd leült.

- Figyelj Alyssa! Sajnálom, ahogy azóta viselkedem, hogy idekerültél. Nem akartam egy idióta, csajozós vadállatnak tűnni. Igazából nem is értem, hogy mi ütött belém.
- Ez most egy újabb próbálkozás arra, hogy felszedj? - fürkésztem a tekintetét, miközben legbelül ledöbbentem.
- Nem, dehogyis. - nevetett - Tényleg szeretnék bocsánatot kérni.
- Ha megígéred, hogy többet nem viselkedsz így, megbocsájtok. - válaszoltam.
- Megígérem! - jelentette ki határozottan.
- Oké. Ennek örülök. - mosolyogtam.
- Ennek örömére meghívhatlak valami a lenti büfében? - kérdezte Morgan, de mikor észrevette, hogy furcsán nézek rá, gyorsan hozzátette - Kizárólag kollégaként!
- Rendben. - egyeztem bele - Ma még úgysem ettem semmit.

Így hát Morgannel együtt elindultunk a lenti büféhez. Kérdezgetett pár dologról útközben, ugyanis saját bevallása szerint - mivel már jobb a helyzet kettőnk között - szeretne jobban megismerni. Kedves srácnak tűnt, ezért örültem, hogy én is megismerhetem egy másik oldalát.

Csakhogy mikor leértünk a földszintre, és elindultunk a büfé felé, szembejött velünk Spencer. Ahogy észrevette, hogy Morgannel milyen jól szórakozunk, kissé ideges lett.

- Hé Kölyök! Hol voltál eddig? - kérdezte tőle Morgan.
- El kellett intéznem valamit. - felelte Spencer, majd felém fordult - Szia Alyssa!
- Szia! - suttogtam.
- Nem tartasz velünk? Éppen reggelizni megyünk. - kérdezte tőle Morgan.
- Nem, én már ettem. De nektek jó étvágyat! Majd találkozunk! - válaszolta, majd elindult a lift felé.
- Biztos rosszul aludt. - jegyezte meg Morgan - De gyere menjünk! Farkas éhes vagyok.
- Oké. - néztem Spencer után, majd Morgannel együtt bementünk a büfébe.

Szerencsére a reggeli nem tartott sokáig, és miután végeztünk vissza is mentünk dolgozni. Láttam Spenceren, hogy végig furcsán kezel, és ez rossz volt, mert amennyire eddig sikerült megismernem őt, nem éppen egy olyan srác, aki gyorsan túltenné magát az ilyen dolgokon.

- Minden oké? - kérdeztem meg pár órányi feszültség után.
- Ja, persze. - vágta rá Spencer.
- Figyelj! Tudom, hogy... - kezdtem volna bele a mondandómba, de ekkor megjelent JJ.
- Gyilkosság történt. Öt perc múlva legyetek a tárgyalóban. Megbeszélés, aztán  indulunk is. - mondta.
- Hova? - kérdeztem.
- Los Angelesbe. - felelte JJ.

Remek...vagy nem?

Alyssa ruhái:

(baloldali cipővel)