Nem kívánt álom - 86. rész

Másnap reggel – vagyis inkább késő délelőtt – Nico egyik pólójában ébredtem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi történt. Megfordult a fejemben, hogy talán berúgtam, és ezért nem rémlik, hogy átöltöztem, de szerencsére hamar eszembe jutott, hogy csak elaludtam a fáradságtól.

- Jó reggelt baby! – jelent meg a szerelmem két bögre kávéval a kezében, amiből az egyiket felém nyújtotta – Jót aludtál?
- Aha. – ültem fel az ágyban – Köszi a kávét. Ez életmentő. – nevettem, majd elvettem tőle a bögrét, és belekortyoltam az italba.
- Mi a mai program? – kérdezte Nico.
- Ma nem forgatunk, viszont délután lesz egy megbeszélés. – válaszoltam.
- Szóval enyém vagy az elkövetkezendő pár órában? – jött közelebb.
- Igen, úgyhogy azt csinálhatunk, amit csak akarsz. – tettem le a kávét az éjjeli szekrényre, majd átöleltem a szerelmem nyakát.
- Van 1-2 ötletem. – tette le ő is a bögrét, majd még közelebb bújt.
- Ez annyira jellemző! – nevettem – Rögtön a szex!
- Mi a baj vele? – háborodott fel egy kissé.
- Semmi baby. Nekem is bejön az ötlet. – mondtam, majd hátradöntöttem az ágyon, és elkezdtem csókolgatni a nyakát.

Persze a szabad pár órám nagy részében ki sem tettük a lábunkat a hálóból, de aztán délután úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a partra sétálni.

- Annyira gyönyörű ez a hely! – jegyeztem meg.
- Igen, az. Amúgy ha már eldöntöttük, hogy hol és mikor házasodunk össze, meg kéne beszélni még valamit. – mondta Nico.
- Megint a babatéma? – ijedtem meg.
- Nem. Tudom, hogy azzal még szeretnél várni. – mosolygott – De házaspárként együtt kéne élnünk. Kell egy ház, ahova mindketten hazamehetünk, és amire azt mondhatjuk, hogy ez a közös otthonunk.
- Igen, de ezt nehéz lenne megoldani, mert te rengetegszer vagy úton, az én munkám pedig megköveteli, hogy Los Angelesben legyek. Látod, hogy milyen gyakoriak a forgatások, így nem engedhetem meg magamnak, hogy végleg elköltözzek a városból. – magyaráztam.
- Nem akarlak elszakítani a munkádtól, nehogy azt hidd! Tudom, hogy neked a színészkedés olyan, mint nekem az autóversenyzés, szóval megértem, hogy mennyire fontos neked a karriered. De mennyivel könnyebb lenne, ha hétköznapi emberek lennénk!
- Én nem bánom, hogy nem vagyunk azok. Akkor lehet, hogy anyagi gondokkal küszködnénk, sőt…az is lehet, hogy soha az életben nem találkoztunk volna.
- Már ezért is megérte a hírnév! – csókolt meg.

El se tudtam volna képzelni jobbat, mint a leendő férjemmel csókolózni a gyönyörű Los Angeles-i tengerparton. Még a gondjaimról is megfeledkeztem.

Csakhogy egyszer ez a pillanat is véget ér, ugyanis meg kellett jelennem egy CSI-os megbeszélésen. Állítólag azt fogják velünk közölni, hogy mire számítsunk a karaktereinkkel kapcsolatban, és a jövőbeli szerződésekről is szó esik.

Mivel fél 5-re kellett mennem, már nem sokkal 4 után elindultam otthonról, mert nem akartam késni. Az utóbbi időben tényleg nehezebben megy az, hogy bárhová is időben érkezzek, így most minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében. Egy ilyen fontos megbeszélésről nem késhetek!

Mire megérkeztem, már többen is ültek a konferenciateremben. Köszöntem nekik, majd helyet foglaltam a nagy asztalnál. Nem sokkal később megérkezett a többi színész is, és mivel így már mindenki jelen volt, kezdetét is vehette a megbeszélés.

Az elején az anyagi helyzetről, és a szponzorokról esett szó, ami engem nem igazán kötött le így nem is nagyon figyeltem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom a táskámban. Elővettem, és egy mosollyal nyugtáztam, hogy Nico írt sms-t. Erre kissé furcsán nézett rám egy mellettem ülő japán férfi, de ez nem nagyon izgatott. Megnyitottam az sms-t.

„Kitartás baby! Remélem, minden oké. :) Amúgy nem megyünk el este moziba? Hirtelen jött az ötlet, szóval szólj, ha nem jó. :D Szeretlek, és siess haza! Nagyon hiányzol! Puszi! (L)”

Még jobban elmosolyodtam. Nagyon jól esett Nico üzenete. Annyira kedves tőle, hogy mindig gondol rám, és imádom az aranyos humorát.

- Miss Kyle! Minden rendben van? – szólalt meg az egyik producer. Láttam, hogy mindenki engem néz.
- Öhm…igen, persze. – válaszoltam kissé zavartan.
- Akkor válaszolna a kérdésemre?
- Milyen kérdésre? – néztem rá bambán.
- Biztos abban, hogy aláírja a következő évadra szóló szerződést is? – tette fel újra a kérdést a férfi, immáron kicsit idegesebben.

Nem tudom miért, de ahogy szétnéztem a teremben, megakadt a tekintetem Jonon. Látszólag őt is untatta ez az egész, de amikor észrevette, hogy őt nézem, elkezdett velem szemezni. Nem elég, hogy elegem volt már ebből, de ahogy leszegeztem a pillantásomat az asztalra, megláttam a telefonomat, de ami még fontosabb; Nico üzenetét. Rossz, hogy ha összeházasodunk, akkor sem élhetünk együtt a munkánk miatt, és ez főként az én hibám.

Ismét az előbb beszélő producerre néztem, majd kimondtam azt, amit egyelőre még én sem gondoltam komolyan.

- Nem! Lehet, hogy kiszállok a sorozatból.

Remélem, nem most szúrtam el a karrierem.

Kimberly ruhái: