Nem kívánt álom - 87. rész

Mikor ezt kimondtam, megdermedt a levegő a teremben. Pár másodpercig mindenki csak bambán nézett, majd az emberek elkezdtek sugdolózni.

- Komolyan gondolja ezt Miss Kyle? – kérdezte végül az a bizonyos producer.
- Még át kell gondolnom a dolgot, de készüljenek fel rá, hogy akár ez is megeshet. – feleltem.
- Rendben. Ha így gondolja…úgyis lejár a szerződése az évad végén. – jegyezte meg a férfi.

Szerencsére a megbeszélés nem tartott sokáig, így kb. fél órával később már a kocsim felé tartottam a parkolóban. Minél hamarabb otthon akartam lenni a szerelmemnél.

- Kimberly! – hallottam meg Emily Procter hangját a hátam mögül.
- Szia Emily! Hogy vagy? – köszöntem neki mosolyogva, ugyanis a megbeszélés előtt, és persze alatta sem tudtunk beszélni.
- Ez most nem fontos! Komolyan beszéltél az előbb? Tényleg azon gondolkodsz, hogy elhagyod a sorozatot?
- Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz döntés lesz, de képes vagyok akár arra is Nicoért. – feleltem komolyan.
- Nicoért? – kerekedtek ki Emily szemei – Talán nem tetszik neki a munkád? Vagy Jon miatt van kiakadva?
- Nem, dehogyis. Ő még nem is tud erről. Csak tudod, sok minden szóba került az elmúlt napokban, és rosszul érzem magam amiatt, hogy nem láthatjuk egymást akármikor. Már jegyesek vagyunk, és még mindig nem élünk együtt…és amíg játszom ebben a sorozatban, nem is fogunk. – sóhajtottam.
- Nem hiszem, hogy Nico szeretné, hogy ilyen nagy áldozatot hozz miatta. – mondta Emily.
- Lehet, de én hajlandó vagyok rá. Nem mondhatom Niconak, hogy hagyja ott a Forma-1-et, mert azért küzdött egész életében, hogy eljusson oda, és hogy sikeres legyen. De én más sorozatban, sőt filmekben is szerepelhetek. Talán kapok valami jó munkát egy olyan városban, ahol együtt tudunk élni Nicoval.
- Látszik, hogy mennyire szereted őt. – mosolygott Emily – Ismerlek már pár éve, de még nem láttalak ilyen boldognak. Úgy tűnik Jon Nico nyomába sem érhet.
- Hát igen…Nico túl gyors hozzá. – nevettem – De ideje mennem.
- Elmondod Niconak, hogy min gondolkodsz?
- Nem tudom. – bizonytalanodtam el – Talán majd csak akkor, ha már döntöttem.
- Oké. Akkor sok sikert a döntéshez. – ölelt meg – És ha rám hallgatsz, a szívedre bízod a döntést. – kacsintott rám.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem.
- Majd rájössz. – válaszolta Emily, majd elindult a kocsija felé – Szia Kimberly!
- Szia! – integettem neki, majd beszálltam a kocsimba.

Kb. 10 perc alatt haza is értem, de persze az út alatt végig azon gondolkodtam, hogy mi is lenne a helyes döntés. Szeretem a munkámat, és egy álmom teljesült azzal, hogy a CSI: Miami helyszínelőkben szerepelhetek. Emlékszem, mennyire boldog voltam, mikor felhívott az egyik producer, és közölte velem, hogy megkaptam az új lány szerepét. Az első résztől néztem a sorozatot, és Ryan Wolfe volt a kedvencem, így mikor elkezdtem játszani a sorozatban, majd összejöttem a karakter megformálójával, azt hittem, hogy ennél már nem is lehetek boldogabb.

De aztán jött Nico, és felborította az életemet. Az elején még próbáltam ellenállni az iránta érzett érzéseimnek, de hamar rájöttem, hogy nem vagyok képes rá, de persze addigra már nem is akartam. Beleszerettem Nicoba, és olyan boldog vagyok most, mint még soha. Az sem izgat, hogy akár az életem egy részét kell feladnom miatta.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy majdnem továbbhajtottam, és nem álltam meg a házamnál. Még az ajtóhoz vezető úton is a nagy döntés járt a fejemben, azon belül pedig éppen az, hogy mi van, ha a Nico iránti szerelmem egyszer majd elmúlik. Akkor majd ott állok munka nélkül, és mindenki arról fog beszélni, hogy hova tűnt az az aranyos sorozatsztár, aki azzal a Forma-1-es versenyzővel járt.

Mikor benyitottam a házba, rögtön elszálltak ezek a gondolataim, hiszen Nico egy pofár pezsgővel, és egy szál rózsával fogadott.

- Szia baby! Milyen volt a megbeszélés? – csókolt meg, majd átnyújtotta az említett dolgokat.
- Öhm…nem történt semmi extra. – füllentettem kissé – De te miben mesterkedsz? – néztem körül.
- Gondoltam megleplek valamivel, amíg dolgozol. – vezetett az ebédlő asztalhoz – Főztem vacsorát. Biztos éhes vagy.
- Igen, az vagyok. – ültem le, mikor Nico kihúzta nekem az egyik széket.
- Akkor hozom is a vacsit. – csókolt meg ismét.

Vacsora közben Nico mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kedvemben járjon. Viccből azt is megjegyeztem, hogy talán valami rosszat tett, és próbál kiengesztelni, vagy felkészíteni a dologra, de persze ezt én sem gondoltam komolyan. Tudom, hogy Nico egy nagyon aranyos, romantikus srác, aki mindent megtesz azért, akit szeret.

- Holnap kell dolgoznod? – kérdezte már a desszertnél.
- Nem. Csak holnap után. – válaszoltam.
- Nekem holnap után el kell mennem. Be kell néznem a gyárba, és meg kell jelennem egy-két helyen…tudod ezek a PR-es cuccok.
- Tudom. Átérzem a helyzetedet. – nevettem – De sajnálom, hogy elmész. Azt hittem, hogy a téli szünetben többet lehetünk együtt.
- Ígérem, hogy ahogy végeztem, ismét találkozhatunk, és akkor el is kezdhetjük megszervezni az esküvőt.
- Ez remek ötlet! – mosolyogtam rá.

Nico kezdi megkönnyíteni a döntésemet.