Egy éjszaka ajándéka - 33. rész

Amint meglátott az illető, tudtam, hogy nagy bajban lehetek. Mégis hogy fogom neki megmagyarázni, hogy miért vagyok itt? Mi van, ha ezzel mást is bajba keverek? Nem hazudhatok tovább szegény lánynak, egyszerűen nem érdemli meg.

-          Vivian! Szia! – mondtam kissé feszélyezve. – Hogy vagy?

-          Jól. Te mit csinálsz itt? – kérdezett rögtön vissza. – Csak nem a Forma 1-es versenyre jöttél?

Nevetett, mert azt hitte, hogy a válaszom egy egyértelmű nem lesz, de sajnos be kell vallanom neki az igazat. Mármint nem azt, hogy van egy fiam a pasijától, hanem hogy valójában tényleg a versenyre jöttem.

-          Igazából tényleg amiatt vagyok itt – vallottam be.

-          Tényleg? – lepődött meg. - Nico hívott meg?

-          Igen. Tudod, hogy jóban vagyunk, és mivel tudja, hogy szeretem a Forma 1-et, meghívott az Olasz Nagydíjra.

-          Az jó. Bár nekem nem is mondta.

-          Biztos csak nem tartotta fontosnak, vagy egyszerűen elfelejtette – válaszoltam. Alapjáraton nincs bajom Viviannel, de nem szabad jóban lennem vele a jelenlegi helyzetet tekintve.

-          Na mindegy! A lényeg, hogy itt vagy – mosolygott.

Ekkor azonban megjelent Eric. Nem akartam, hogy Vivian tudja, hogy van egy fiam. Igazából azt hiszi, hogy a nevem Eva. Ha egy ilyen alapvető dologban is hazudnom kellett neki, mit adok be az ötéves kisfiúról mellettem, aki amúgy nem kicsit hasonlít Nicora.

-          Anya, mehetünk végre? – kérdezte Eric.

-          Anya? – értetlenkedett Vivian. – Ő a fiad?

-          Igen. Ő itt Eric – válaszoltam.

-          És hol van az apja? – kérdezte Vivian, miután kedvesen bemutatkozott a fiamnak.

Eric szerencsére nem értette, miről beszélünk, de ez nem segített abban, hogy sajnos újra hazudnom kellett egy szegény, tudatlan lánynak.

-          Már nem vagyunk együtt. Ő most éppen Japánban él – találtam ki hirtelen.

-          Oh, az messze van. És nem is látogatja Ericet? – faggatott tovább Vivian.

-          Ez hosszú. Inkább hagyjuk most ezt – próbáltam kitérni az újabb hazugságok alól. – Nem megyünk a pályához? – ajánlottam fel.

-          De, mehetünk.

Elhagytuk a repteret, és taxival a pályához mentünk. Azonban érdekelt, hogy Nico miért hívott meg engem és Ericet, valamint Viviant ugyanarra a versenyre. Ugye még nem akarja elmondani szegény lánynak az igazságot?

-          Igazából Nico nem is tudja, hogy jövök. Úgy volt, hogy ezen a hétvégén dolgoznom kell, azonban közbejött valami, és elmaradt a munka, így gondoltam, meglepem Nicot, és eljövök ide, hogy élőben szurkolhassak neki – mesélte a taxiban ülve Vivian.

-          Tényleg? Ez kedves tőled – próbáltam az arcomra erőltetni egy mosolyt.

-          Tudom. Már majdnem két hete nem láttam Nicot. A múlt héten is hirtelen közbejött neki valami, és el kellett utaznia Spanyolországba. Jó lesz végre újra vele lenni.

Tényleg sajnáltam őt. Fogalma sem volt, hogy Nico valójában miért is volt Spanyolországban. Rossz volt eltitkolni előle az igazságot, de tudtam, hogy jelenleg így helyes. Ha tudomást szerezne arról, hogy a pasijának van tőlem egy fia, lehet, hogy mindenki más is megtudná ezt, így talán maga Eric is, de nem szabad a nyakába zúdítani ilyen hirtelen ezt az információt, szóval jobb, ha most még Vivian sem tud semmit.

Az út Milánó is Monza között nem olyan hosszú, így kevesebb mint egy óra alatt már a pályánál is voltunk. Fel akartam készíteni Nicot, hogy nem mással, mint a barátnőjével érkezünk, így még Vivian nem figyelt, írtam neki egy SMS-t.

„Itt van a barátnőd, és tudja, hogy van egy fiam. Mindjárt a Mercedes boxánál vagyunk, szóval találj ki addig valamit.”

Alig 10 perccel később meg is érkeztünk Nicohoz. Vivian azonnal a nyakába vetette magát. Elnézve őket, csak még rosszabbul éreztem magam, mert attól féltem, hogy tönkreteszem ezt a szép kapcsolatot. 

-          Amúgy miért nem mondtad, hogy Eva is jön? Tudod, hogy kedvelem – jegyezte meg Vivian a barátjának.

-          Mert azt sem tudtam, hogy te jössz – válaszolta Nico.

-          Gondoltam megleplek, ha már akadt egy kis szabadidőm. De jó, hogy Eva is itt van, mert így elszórakozhatok vele, míg te dolgozol, és nem fogunk zavarni téged.

-          Igen, ez tényleg nagyon jó – mondta Nico, majd bocsánatkérően rám nézett.

Eric elaludt a taxiút alatt, így idáig én cipeltem, azonban ekkor felkelt, és mikor meglátta, hol is van, és hogy Nico is ott van, rögtön magához tért.

-          Nico! De jó, hogy itt vagy! – mondta lelkesen, majd odaszaladt, és megölelte az említett személyt.

-          Te ismered Ericet? – kérdezte Vivian kissé összezavarodva.

-          Igen, egyszer már találkoztak – szóltam közbe.

-          Annyira örülök, hogy meghívtál minket. Erre vártam, mióta szóltál, hogy jöhetünk – mondta Eric.

-          Gondolom anyukádat kicsit kikészítetted – nevetett Nico.

-          Csak egy kicsit – mosolygott Eric.

Mivel Niconak aznapra már nem volt munkája, közösen elmehettünk a szállodába, ahol a hétvégén fogunk lakni. Kezdtem félni, hogy kezd leomlani a kártyavár, amit magam köré építettem. Azzal, hogy Vivian is itt lesz a hétvégén, csak megkavarta a dolgokat. És mintha nem lett volna még elég bajom, a hotel haljában ismét egy ismerős alakba botlottam. Hogy pontos legyek, a srácba, akivel szinte már együtt vagyunk.

-          Szia! Alig vártam már, hogy újra lássalak – jött oda hozzám Vitaly mosolyogva, mert nem vette észre, hogy nem vagyok egyedül.

-          Ti ismeritek egymást? – kérdezte Nico meglepődötten. 

De még mennyire, hogy ismerjük egymást!