Egy éjszaka ajándéka - 34. rész

Ahogy ott álltam, és éreztem magamon Nico és Vivian számonkérő pillantását, legszívesebben azt kívántam volna, hogy legyen nekem is egy olyan láthatatlanná tévő köpenyem, mint amilyen Harry Potternek volt. De sajnos engem most mindenki lát, és kénytelen leszek megmagyarázni a dolgokat.

-          Honnan ismered Vitalyt? – kérdezte Nico.

-          Öhm…az az igazság, hogy… - kezdtem bele, majd Vitalyra néztem, hátha a pillantásából ihletet nyerek a magyarázathoz. – Találkoztunk az Európa Nagydíjon. Összebarátkoztunk egy kicsit.

Láttam, hogy Vitalynak nem tetszett a válaszom. Olyan volt, mintha reménykedett volna benne, hogy bevallom Niconak, hogy nem csak barátság van köztünk.

-          Tényleg? Nem gondoltam, hogy minden versenyen összebarátkozol egy versenyzővel – nevetett Nico.

-          Amúgy nem is – mosolyogtam.

-          Hát igen, de azért megesik az ilyen – tette hozzá kissé ironikusan Vitaly. – Úgy tűnik, könnyen barátkozol.

Rossz volt, hogy megint hazudnom kellett, de úgy éreztem, hogy most nem volt más választásom. Csak nem mondhatom el Niconak, hogy összeszűrtem a levet az egyik vetélytársával. Lehet, hogy ez most rosszul esett Vitalynak, de amint lehetőségem lesz rá, tisztázom vele a helyzetet. 

Nem sokkal később elbúcsúztunk, majd Nico megmutatta a szobánkat, ahol a hétvége folyamán fogunk lakni Erickel. 

-          De jó! – lelkendezett Eric, amikor beléptünk a szobába.

-          Ekkora még az otthoni szobád sincs – mondtam.

-          Nektek csakis a legjobbat – tette hozzá Nico mosolyogva.

Ahogy összeért a pillantásunk, hirtelen melegség járta át a testem. Aranyos volt Nicotól, hogy ennyire gondoskodott rólunk. Egészen addig néztük egymást mosolyogva, míg meg nem hallottuk Vivian hangját.

-          És még a fürdőszobátok is nagyobb, mint a miénk – jegyezte meg. – Szívem, nekünk miért nem tudtál olyan szobát kérni, amihez jobb fürdő jár? – fordult Nicohoz.

-          Minek az? Úgyis alig leszünk a szobában – felelte Nico.

-          Tudom, de azért mégis – válaszolta Vivian. – Na mindegy! A lényeg, hogy veled vagyok – tette hozzá, majd hosszasan megölelte Nicot.

Kicsit kínos volt számomra a dolog, ezért inkább elfordultam, és azt néztem, ahogy Eric élvezkedik a nem éppen kicsi szobában. 

Miután a boy felhozta a csomagunkat a szobába, és berendezkedtünk Erickel, Nico felajánlotta, hogy menjünk le inni valamit a hotel bárjába. Ő persze csak narancslevet kért, mert másnap szabadedzései voltak, de én a nagy feszültségre megrendeltem azt a koktélt, amiben feltételezésem szerint a legtöbb alkohol lehetett. Alapesetben nem vagyok az a nagy iszákos, és főleg azért, mert a napjaim nagy részét Erickel töltöm, nem igazán szoktam inni, viszont most úgy vagyok vele, hogy nekem sem árt egy kis lazítás, ráadásul jelenhelyzetben egy kis alkohol nem jelenthet gondot.

Nem sokkal azután, hogy kihozták az italokat, Eric elment, hogy szétnézzen kicsit a helyen, Viviannek pedig hirtelen csörgött a telefonja, így Nicoval kettesben maradtunk.

-          Sajnálom! – mondta egyszer csak. – Fogalmam sem volt, hogy Vivian itt lesz. Igazából néhány héttel ezelőtt szó volt róla, hogy talán elkísér Monzába, de amikor megtudtam, hogy ti is jöttök, meggyőztem őt, hogy inkább a következő versenyre jöjjön el.

-          Tudom. Mesélte, hogy nem tudsz róla, hogy jön, de sajnos most találta ki, hogy meglepi a szerelmét – válaszoltam.

-          Igen…sajnos – mosolygott Nico. – De legalább ki tudtad magyarázni magad. Most már csak a lényeg, hogy azt higgye, hogy a neved Eva, és hogy Ericnek semmi köze hozzám. Ha ezeket megoldjuk, nem lesz baj.

-          Igen – feleltem, majd beleittam az italomba.

-          Amúgy nem is mondtad, hogy összebarátkoztál Petrovval – szólalt meg Nico kicsivel később.

-          El kellett volna mondanom?

-          Igazából nem tartozol nekem magyarázattal, csak…nem is tudom…gondolom, egy ilyen nagy dolgot szívesen mond el az ember.

-          Nem hiszem, hogy az olyan nagy dolog, hogy néhányszor beszéltem egy közepesen jó Forma 1-es versenyzővel – feleltem.

-          Közepesen jó? Kicsit lehúztad a srácot – nevetett Nico.

-          Nem úgy értettem, csak… - próbáltam magyarázkodni, de inkább szóltam Ericnek, hogy ne menjen messzire. Így legalább ki tudtam térni a válaszadás alól.

Nem sokára Vivian is visszatért a telefonálásból, majd kb. egy órányi beszélgetés után mindannyian felmentünk a szobánkba. Hosszú napja volt mindenkinek, így jobbnak láttuk, ha pihenéssel töltjük a nap csekély hátralevő részét.

Este 8 körül megfürdettem Ericket, majd egy kis mesenézés után lefektettem aludni. Az olasz és a spanyol nyelv nem sokban különbözik egymástól, de mindig érdekelt, hogy tudnak a gyerekek olyan nagy élvezettel mesét nézni, miközben nem is értik a szöveget. 

Nem kellett sok, és Eric el is aludt. Hosszú napunk volt, és viszonylag keveset aludt napközben, pedig még kicsi, így hamar az álmok földjére lépett. Én is fáradt voltam, így hamar befeküdtem mellé az ágyba, viszont engem nem hagytak aludni a gondolataim.

Egyfelől zavart, hogy hazudnom kellett ma Vitalyt illetően. Kezdtek egész jól alakulni köztünk a dolgok, de lehet, hogy mindent elrontottam ma azzal, hogy hazudtam róla Nico előtt. Másrészt ott volt Vivian, akit még mindig nem akartam átverni. Szegény lánynak fogalma sincs semmiről, és főleg úgy, hogy azt hiszi, hogy olyan jó barátnők vagyunk, a világ legszörnyűbb emberének érzem magam.

De az egyik legfurcsább dolog, amin ma járt az agyam Nicoval volt kapcsolatos. Mostanság furcsa érzés tölt el, amikor meglátom, főleg mikor kettesben vagyunk. Mindig is jó pasinak tartottam, és nem véletlenül feküdtem le vele évekkel ezelőtt, de soha nem gondoltam, hogy többet érezhetek iránta puszta rajongásnál.

Jaj, Nico Rosberg, hova tegyelek?