- Dolgoznod kell? – hallottam meg a hangját.
- Aha. – válaszoltam.
- Ne menj el! – ölelt át még szorosabban.
- Nem is akarok.
Pár perc múlva aztán erőt kellett vennem magamon. Kikeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Nekiálltam keresni valami normális ruhát.
- Meddig leszel ott? – kérdezte Nico az ágyban fekve.
- Kb. mint tegnap. – válaszoltam.
- Az túl sok. Nem sokára el kell mennem, és az itt töltött időmet szeretném veled tölteni.
- Tudom baby. – ültem le mellé az ágyba – De dolgoznom kell. Nem mondhatom azt annak a több száz embernek, aki a sorozaton dolgozik, hogy „Bocs, ma inkább hanyagoljuk a forgatást, mert a pasim a városban van.”
- A vőlegényed! – helyesbített Nico.
- Igen, a vőlegényem. – csókoltam meg.
- Amúgy tudom, hogy igazad van, de azért megpróbáltam. – mosolygott.
- Annyira imádlak! – csókoltam meg ismét.
- Nem bújsz ide még egy kis időre? – nézett rám Nico boci szemekkel.
- Már így is késésben vagyok. – feleltem kissé szomorúan.
- Akkor meg nem mindegy, hogy mennyit késel? – kérdezte, majd magára rántott.
- Bolond vagy! – feleltem nevetve, majd hozzábújtam.
Nagy nehezen aztán sikerült ”elszakadnom” tőle, és egy gyors készülődés után elindulhattam dolgozni. Csak hogy az volt a baj, hogy a reggeli szórakozásunk miatt majdnem egy órát késtem.
Próbáltam belopózni a sminkszobába, de a kísérletem kudarcba fulladt, ugyanis hirtelen meghallottam a producer, Jerry Bruckheimer hangját.
- Kimberly! Hol jártál?
- Öhm…szia ! Az az igazság, hogy…
- …késtél. – fejezte be helyettem a mondatot.
- Tudom, és sajnálom. – hajtottam le a fejem.
- Nico a városban van?
- Ez miért fontos? – értetlenkedtem.
- Mert mindig akkor kések. Na de siess, hogy megcsinálhassák a sminked és a hajad.
- Máris megyek! – feleltem, majd bementem a sminkszobába.
Örültem, hogy Jerry nem akadt ki. De rájöttem, hogy igaza van! Nico miatt szoktam késni a munkából. Mielőtt összejöttem vele, mindig pontosan érkeztem, és soha nem kellett várni rám. Hát igen; ez a szerelem!
Miután ”elkészítettek a forgatásra”, nekiláthattunk a munkának, amivel végül este 6 körül végeztünk. Megint teljesen ki voltam merülve, mikor hazaértem.
- Szia baby! – köszöntött Nico egy csókkal, amint beléptem a házba.
- Szia szívem!
- Tudod mire gondoltam?
- Ne kímélj! – nevettem, majd leültem a kanapéra, levettem a cipőm, és feltettem a fáradt lábaimat a dohányzóasztalra.
- Elkezdhetnénk szervezni az esküvőt. Most úgyis van rá időnk. – lelkendezett a szerelmem.
- Igazad van. De még azt sem beszéltük meg, hogy hol lesz.
- Hát ez igaz. – gondolkozott el Nico – Te hol szeretnéd?
- Sok helyen. Pl. itt, Los Angelesben, vagy a szülővárosomban, Phoenixben. És te?
- Monacoban. – vágta rá.
- Nem Németországban? – csodálkoztam.
- Kb. 2 évet éltem ott, és persze arra sem emlékszem, mert kicsi voltam. Monacoban nőttem fel, és ott szeretném elvenni feleségül a szerelmemet. – ölelt át.
- Monacoból ki vannak tiltva a lesifotósok, ugye?
- Aha. – válaszolta Nico.
- Akkor házasodjunk össze ott! Nem akarom, hogy tele legyen az esküvőm újságírókkal.
- Igazad van. – egyezett bele Nico – Akkor a helyszín már megvan…vagyis az ország.
- Ez nálunk már haladás. – nevettem.
- Mit szólnál, hogy ha Monacoba utaznánk valamikor, és felbérelnénk ott egy esküvőszervezőt? Úgy minden sokkal könnyebb lenne. – állapította meg a szerelmem.
- Rendben. És mikor megyünk Monacoba? – kérdeztem.
- Amint az időnk engedi. Nem sokára nekem el kell mennem Angliába, a gyárba, meg különböző PR-rendezvényekre, de amint mindketten ráérünk, utazhatunk is.
- És felidézhetjük azt a gyönyörű pár napot, amit a kapcsolatunk elején töltöttünk ott. – emlékeztem vissza.
- De jó is volt az. – sóhajtott egyet Nico – Szeretlek Kim!
- Én is szeretlek Nico! – suttogtam, majd éreztem, hogy kezdek álomba szenderülni a vőlegényem karjai közt.
Közben azon gondolkodtam, hogy mennyire szerencsés vagyok. Persze nem vagyok teljesen elégedett az életemmel, de a magánéletemben megütöttem a főnyereményt, amikor összejöttem Nicoval. Nem találhattam volna nála aranyosabb, kedvesebb, és odaadóbb srácot. Hülye voltam, amikor Angliában egyáltalán gondolkoztam azon, hogy összejöjjek-e vele.
De szerencsére jól döntöttem, bár azt bevallom, hogy akkor még nem gondoltam, hogy a döntésem annyira jó lesz, hogy feleségül megyek ehhez a sráchoz.
Kimberly ruhái:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése