Nem kívánt álom - 84. rész

Sziasztok! Tudom, hogy rég volt már rész, de ihlethiányom volt. Több, mint egy hétig szenvedtem ezzel a résszel. Remélem, azért nem lett annyira szörnyű. A másik történethez nem tudom, mikor lesz rész, de megpróbálok sietni vele. Puszi! <3

A nap nagy részét a forgatáson töltöttem. Habár imádom a munkám, ma valahogy nem volt kedvem hozzá. Szívesebben maradtam volna otthon Nicoval, mert sajnos nem láthatom akkor, amikor csak akarom.

Este 7-kor aztán befejeztünk a forgatást. Rögtön az öltözőbe mentem, majd indultam haza. Minél hamarabb Nicoval akartam lenni.

Bementem a táskámért az öltözőbe, majd mikor kijöttem, Jonnal találtam szemben magam.

- Úgy látom, sietsz. – mondta.
- Igen. – válaszoltam tömören – Szóval szia!
- Nico még nálad van?
- Igen, de mit érdekel ez téged? – akadtam ki.
- Baj, hogy tudni akarom, hogy mi történik a volt barátnőmmel?
- Igen, mert ott van az a „volt” szócska.
- Kim! Attól, hogy már nem vagyunk együtt, még nem kell utálnunk egymást. – mondta Jon természetesen.
- Ezt már többször is megbeszéltük! Habár azért hagytalak el, mert beleszerettem valaki másba, hosszú ideig rosszul éreztem magam, amiért szakítottam veled. De ne beszéljünk többször a múltról! Viselkedjünk úgy, mintha soha nem is jártunk volna! – ajánlottam fel.
- Ezt most komolyan mondod? Ennyi idő és egy ilyen komoly kapcsolat után legszívesebben elfelejtenéd a velem töltött időt? – kezdett Jon ideges lenni.
- Dehogyis, csak ha nem exként tekintünk egymásra, talán jobban megy majd a közös munka. Nehogy azt hidd, hogy szégyellem, hogy veled voltam, vagy valami hasonló. – nyugtattam meg – De ideje mennem! Már vár rám Nico. Szia! – köszöntem, majd kimentem a kocsihoz.

Rosszul éreztem magam a beszélgetés után. Tényleg szeretném, ha jól tudnék együtt dolgozni Jonnal, viszont ehhez az kell, hogy ne a volt pasimként tekintsek rá. Tudom, hogy ez rosszul esik neki, és emiatt egy kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, de jelenleg jobban érdekelt az, hogy újra Nicoval legyek.

Mikor hazaértem, meglepetésemre egy idegen kocsi állt a házam előtt. Kíváncsian nyitottam be az otthonomba, és még jobban meglepődtem, mikor Nicole Scherzingert találtam a kanapén ülve – szemben a barátommal.

- Szia Kimberly! Beszélhetnénk? – kérdezte meglepően kedves hangnemben.
- Aha. – válaszoltam, majd leültem mellé.
- Magatokra hagylak titeket! – mondta Nico, majd adott egy puszit a fejem búbjára, és felment az emeletre.
- Az elmúlt napok történéseiről szeretnék beszélni veled. – kezdett bele Nicole – Először is sajnálom, hogy leordítottam a fejed a kórházban, csak még mindig nem tettem túl magam Lewison. Úgy gondoltam, hogy ő életem szerelme, és mikor szakítottunk, mert teherbe ejtette a nővéredet, rettentő dühös és csalódott voltam. Nem rajtad kellett volna levezetnem az elkeseredettségemet, hiszen nem csak, hogy nem is ismerlek, te nem tehetsz arról, hogy Lewis és Amanda egymásra találtak.

Még mindig sokkos állapotban voltam. Már az is meglepett, hogy Nicole idejött, de az, hogy ilyet mondott, kissé érthetetlen volt számomra.

- Ezt most komolyan mondtad? – kérdeztem végül.
- Igen, teljesen. Ugye megbocsátasz nekem?
- Igent mondanék, ha nem gondolnám azt, hogy ráhajtottál Lewisra, amikor tudtad, hogy kezd valami kialakulni közte és Amanda közt. – feleltem.
- Figyelj Kim! Lewis felhívott a buli előtt, hogy lenne-e kedvem vele menni. Esküszöm, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi van vele és Amandával. Tényleg ez az igazság! Azt hittem, hogy szeretné felidézni a közös emlékeket, vagy valami hasonló.
- És az nem aggaszt, hogy terhes tőle egy másik nő? – kérdeztem értetlenül.
- Ha kiderült volna nyáron, hogy amikor Nicoval volt az a kis afférotok, lefeküdt egy másik csajjal, és teherbe ejtette, te mit tennél?
- Otthagynám! – vágtam rá.
- De aztán rájönnél, hogy ennek ellenére is szereted. A női szívet nem mindig lehet kiismerni. Előbb-utóbb lehet, hogy te is visszamennél Nicohoz, mert szereted őt.

Kicsit elgondolkoztam azon, amit Nicole mondott. Így már kezdem megérteni, hogy miért szereti még mindig Lewist. Ha egy ember annyira fontos valakinek, mint neki Lewis, vagy mint nekem Nico, sokszor nem úgy cselekszik, mint ahogy kéne.

- Amúgy honnan tudod, hogy nyáron összevesztünk Nicoval? – kérdeztem meglepődve.
- Lewis mesélte. – válaszolta Nicole egyszerűen.
- Hogy ezek a McLaren pilóták milyen pletykásak! – csattantam fel.
- Nekem mondod! – nevetett Nicole – Kívülről fújom, hogy ki kivel kavart a csapatban.
- Ezek a forma-1-esek durvábbak, mint a tini lányok. – nevettem én is.

Meglepően jót beszélgettünk Nicole-lal, aminek kifejezettem örültem. Persze közben rájöttem, hogy ha komolyan ki akarok békülni a nővéremmel, nem jó ötlet, ha kiderül, hogy az ellenségével barátkozom.

Fél 10 körül, aztán Nicole hazament, így ismét koncentrálhattam a már ágyamban fekvő szépfiúra.

- Miről beszélgettetek? – kérdezte Nico, mikor beléptem a hálóba. A TV-t nézte.
- Amandáról, és Lewisról. – válaszoltam, és levettem a felsőmet és a nadrágomat.
- Tetszik a látvány. – jegyezte meg vigyorogva.
- Tényleg? – bújtam be az ágyba, és csókoltam meg.

Egy hirtelen mozdulattal maga alá fektetett.

- Most már velem használd a szádat! – mondta, majd megcsókolt.
- Ezer örömmel Szőke herceg! – feleltem, majd viszonoztam a csókot.