Másnap reggel 9-re húztam az
órát, hogy nyugodtan meg tudjunk reggelizni, mielőtt kimegyünk a pályára. De
„nagy meglepetésemre” Eric már fél 8-kor lökdösött, hogy keljek fel, hogy minél
hamarabb mehessünk Nicohoz.
Kb. 10 perc alatt kellett
elkészülnöm, és nehezen tudtam rávenni Ericet, hogy reggelizzünk meg a
szállodában, de szerencsére végül sikerült.
Éppen a pirítóst kentem meg
Ericnek, mikor ismerős hangra lettem figyelmes.
-
Szia Lina! –
jelent meg mellettem Vitaly.
-
Szia! –
mosolyogtam rá. – Neked nem kéne már a pályán lenned?
-
Éppen
odaindultam. Most reggeliztem meg, és mentem is volna, de aztán megláttalak, és
gondoltam, elbeszélgethetnénk kicsit.
-
Ez úgy
hangzik, mintha éppen szexuális felvilágosítást akarnál tartani – nevettem, de
hamar abbahagytam, mivel észrevettem, hogy Vitaly jelenleg nem éppen kapó a
vicceimre. – Oké, igazad van.
-
A tegnapiról
lenne szó…
-
Tudom –
szakítottam félbe. – Hadd magyarázzam meg! Nem akartam hazudni Niconak, csak
tudod… a vetélytársa vagy. Egy olyan ember, akit le akar győzni a pályán. Mégis
mit gondolna rólam, ha közölném vele, hogy kavarok veled?
-
Nem kéne
ezzel foglalkoznod, Lina! Persze, hogy jóban kell lennetek Eric miatt, de attól
függetlenül, hogy van egy közös gyereketek, nem sok minden köt hozzá.
Tudtam, hogy Vitalynak
valamilyen szinten igaza van, de ami rosszul esett az az utolsó mondata második
fele volt. „Nem sok minden köt hozzá Ericen kívül.” Az egészben az volt a
rossz, hogy talán akartam, hogy más is kössön hozzá. De közben itt volt Vitaly
is. Fájt, hogy hazudtam róla, és ezzel megbántottam, és nem akartam elveszíteni
őt.
-
Lina, itt
vagy? – hozott vissza Vitaly hangja a gondolatmenetemből.
-
Öhm…igen –
válaszoltam. – De talán rögtön közölnöm kellett volna Nicoval, hogy veled
járok… vagyis nem is járunk. Azt sem tudom, mi van közöttünk. – akadtam ki
kicsit.
-
Anya, minden
rendben? – szólalt meg Eric a reggelijét majszolva.
-
Persze
kicsim, egyél csak – feleltem, majd Vitalyhoz fordultam. – Először talán veled
kéne tisztáznom a dolgokat, mielőtt bármit is mondanék Niconak.
-
Igazad van –
mondta Vitaly. – És gondolkodtam ezzel kapcsolatban. Bár sajnos a hétvégén nem
tudok ezzel foglalkozni, támadt egy ötletem. Mit szólnál, ha eljönnél, vagyis
eljönnétek, ha Ericet is szereznéd hozni a futam után hozzám Oroszországba.
Megmutatnám a szülővárosom, és kicsit jobban megismernénk egymást.
Kedves ajánlat volt tőle,
mégis kicsit féltem. Nem túl korai ez? Ha a szülővárosába megyünk, talán a
családjával is találkozom?
-
Lina! Megint
elkalandoztál – nevetett Vitaly.
-
Öhm… bocsi –
nevettem én is. – Nem tudom… nem beszélhetnénk meg ezt később?
-
De. A
lényeg, hogy vasárnapig találd ki.
-
Rendben. Az
meg lesz – válaszoltam.
-
Oké. Én
viszont most megyek, mert kicsit késésben vagyok, és nem szeretném, ha nélkülem
kezdenék el a szabadedzést.
-
Persze, menj
csak. Majd még találkozunk.
-
Már alig
várom. Szia! – mondta, majd búcsúzásképp kaptam tőle egy puszit.
Nem bántam, hogy most nem
csókolt meg – akármennyire is vágytam a csókjára -, hiszen túl sokan voltak
körülöttünk, és nem akartam másnap a címlapon lenni azzal a felirattal, hogy
„Íme Vitaly Petrov új barátnője!”
Nem sokkal azután, hogy Vitaly
elment, Erickel befejeztük a reggelit, és mi is kimentünk a pályához. Nem
akartam zaklatni Nicot, mert alig fél óra múlva kezdődött az első szabadedzés,
de mikor Nico meglátott minket, boldogan üdvözölt, és ragaszkodott hozzá, hogy
megmutassa Ericnek a kocsiját. Persze győzködtem, hogy ráér a szabadedzés után,
mert már biztos arra készül nagyban az egész csapat, de Nico – és persze Eric
is – leszavazott, így inkább hagytam, hogy azt csináljanak, amit akarnak, sőt
csatlakoztam is hozzájuk, mert ennyire közelről még én sem láttam Forma 1-es
autót.
Nico gondosan megmutatta
nekünk az autója fontosabb részeit, vagyis úgy, hogy Eric is megértse. Szemmel
láthatósan nagyon élvezte a fiam – vagyis a fiúnk – a kis bemutatót, és egyre
csak tette fel a kérdéseket Niconak, aki a nem éppen tökéletes spanyolja miatt
nem mindig értette meg, mit is szeretne Eric, de ilyenkor persze kisegítettem
őket.
Kicsivel később hagytuk Nicot,
hogy felkészüljön a szabadedzésre, így helyet foglaltunk a boksz hátsó felében.
-
Szia Eva! –
jelent meg Vivian pár perccel később mellettünk. – Ilyen korán kijöttetek?
-
Igen. Eric
már nagyon nyaggatott. Legszívesebben a reggelit is kihagyta volna – feleltem
nevetve.
-
Jaj de
aranyos! Látszik, hogy nagyon odavan a Forma 1-ért.
-
Sikerült
rákattannia mostanság. Amúgy figyelnél rá egy percig, amíg felhívom az egyik
barátnőmet?
-
Persze,
menjél csak – válaszolta Vivian.
Mielőtt még felbúgtak volna a
motorok a Mercedes bokszában, kerestem egy eldugott helyet, és tárcsáztam
Victoria számát.
-
Szia Lina!
Mi újság? – vette fel hamar a barátnőm a telefont.
-
Ha te azt
tudnád! – sóhajtottam.
-
Na mesélj!
-
Röviden; itt
van Vivian, persze felbukkant Vitaly is, ami nem meglepő, mivel az egyik
versenyző, de sikerült kicsit megkavarnia a dolgokat…
-
Nico tudja,
hogy mi van köztetek? – kérdezte Victoria.
-
Nem. Azt
hazudtam, hogy csak összebarátkoztunk kicsit még Valenciában.
-
Nem lesz ez
így jó, Lina. Csak jönnek az újabb és újabb hazugságok.
-
Tudom, de
mégis mit csináljak? Ez annyira nehéz! – mondtam kétségbeesetten.
-
Senki sem
mondta, hogy könnyű lesz. De ha tovább bonyolítod a dolgokat, ki tudja, mi lesz
ennek a vége.
-
Szerinted
mindenkinek el kéne mondanom a teljes igazságot?
-
Előbb-utóbb
kénytelen leszel.
Victoriának igaza van. Már
csak az a kérdés, hogy kivel kezdjem.
Catalina ruhái:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése