2013. november 24., vasárnap

Egy éjszaka ajándéka - 35. rész

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy több mint 3 hétig nem került fel új rész, de húzós hetek állnak mögöttem, és őszintén szólva az előttem lévők sem lesznek jobbak, de azért sikerült ma összehoznom egy részt. :) Másrészt nagyon szomorú vagyok, amiért ma volt az utolsó futam az idei szezonban, de derűlátó vagyok, ha arra gondolok, hogy jövőre az új motoroknak köszönhetően megváltozhat az erősorrend. Remélhetőleg sokkal kevesebb Vettel, és sokkal több Mercedes győzelmet láthatunk - főleg Niconak köszönhetően. :D A harmadik dolog, hogy amint látjátok, új lett a blog külseje, a fejlécért köszönet Annie Carmennek. :) Most pedig, jó olvasást az új részhez! Puszi!


Másnap reggel 9-re húztam az órát, hogy nyugodtan meg tudjunk reggelizni, mielőtt kimegyünk a pályára. De „nagy meglepetésemre” Eric már fél 8-kor lökdösött, hogy keljek fel, hogy minél hamarabb mehessünk Nicohoz.

Kb. 10 perc alatt kellett elkészülnöm, és nehezen tudtam rávenni Ericet, hogy reggelizzünk meg a szállodában, de szerencsére végül sikerült. 

Éppen a pirítóst kentem meg Ericnek, mikor ismerős hangra lettem figyelmes.

-          Szia Lina! – jelent meg mellettem Vitaly.
-          Szia! – mosolyogtam rá. – Neked nem kéne már a pályán lenned?
-          Éppen odaindultam. Most reggeliztem meg, és mentem is volna, de aztán megláttalak, és gondoltam, elbeszélgethetnénk kicsit.
-          Ez úgy hangzik, mintha éppen szexuális felvilágosítást akarnál tartani – nevettem, de hamar abbahagytam, mivel észrevettem, hogy Vitaly jelenleg nem éppen kapó a vicceimre. – Oké, igazad van.
-          A tegnapiról lenne szó…
-          Tudom – szakítottam félbe. – Hadd magyarázzam meg! Nem akartam hazudni Niconak, csak tudod… a vetélytársa vagy. Egy olyan ember, akit le akar győzni a pályán. Mégis mit gondolna rólam, ha közölném vele, hogy kavarok veled?
-          Nem kéne ezzel foglalkoznod, Lina! Persze, hogy jóban kell lennetek Eric miatt, de attól függetlenül, hogy van egy közös gyereketek, nem sok minden köt hozzá.

Tudtam, hogy Vitalynak valamilyen szinten igaza van, de ami rosszul esett az az utolsó mondata második fele volt. „Nem sok minden köt hozzá Ericen kívül.” Az egészben az volt a rossz, hogy talán akartam, hogy más is kössön hozzá. De közben itt volt Vitaly is. Fájt, hogy hazudtam róla, és ezzel megbántottam, és nem akartam elveszíteni őt.

-          Lina, itt vagy? – hozott vissza Vitaly hangja a gondolatmenetemből.
-          Öhm…igen – válaszoltam. – De talán rögtön közölnöm kellett volna Nicoval, hogy veled járok… vagyis nem is járunk. Azt sem tudom, mi van közöttünk. – akadtam ki kicsit.
-          Anya, minden rendben? – szólalt meg Eric a reggelijét majszolva.
-          Persze kicsim, egyél csak – feleltem, majd Vitalyhoz fordultam. – Először talán veled kéne tisztáznom a dolgokat, mielőtt bármit is mondanék Niconak.
-          Igazad van – mondta Vitaly. – És gondolkodtam ezzel kapcsolatban. Bár sajnos a hétvégén nem tudok ezzel foglalkozni, támadt egy ötletem. Mit szólnál, ha eljönnél, vagyis eljönnétek, ha Ericet is szereznéd hozni a futam után hozzám Oroszországba. Megmutatnám a szülővárosom, és kicsit jobban megismernénk egymást.

Kedves ajánlat volt tőle, mégis kicsit féltem. Nem túl korai ez? Ha a szülővárosába megyünk, talán a családjával is találkozom? 

-          Lina! Megint elkalandoztál – nevetett Vitaly.
-          Öhm… bocsi – nevettem én is. – Nem tudom… nem beszélhetnénk meg ezt később?
-          De. A lényeg, hogy vasárnapig találd ki.
-          Rendben. Az meg lesz – válaszoltam.
-          Oké. Én viszont most megyek, mert kicsit késésben vagyok, és nem szeretném, ha nélkülem kezdenék el a szabadedzést.
-          Persze, menj csak. Majd még találkozunk.
-          Már alig várom. Szia! – mondta, majd búcsúzásképp kaptam tőle egy puszit. 

Nem bántam, hogy most nem csókolt meg – akármennyire is vágytam a csókjára -, hiszen túl sokan voltak körülöttünk, és nem akartam másnap a címlapon lenni azzal a felirattal, hogy „Íme Vitaly Petrov új barátnője!”

Nem sokkal azután, hogy Vitaly elment, Erickel befejeztük a reggelit, és mi is kimentünk a pályához. Nem akartam zaklatni Nicot, mert alig fél óra múlva kezdődött az első szabadedzés, de mikor Nico meglátott minket, boldogan üdvözölt, és ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa Ericnek a kocsiját. Persze győzködtem, hogy ráér a szabadedzés után, mert már biztos arra készül nagyban az egész csapat, de Nico – és persze Eric is – leszavazott, így inkább hagytam, hogy azt csináljanak, amit akarnak, sőt csatlakoztam is hozzájuk, mert ennyire közelről még én sem láttam Forma 1-es autót.

Nico gondosan megmutatta nekünk az autója fontosabb részeit, vagyis úgy, hogy Eric is megértse. Szemmel láthatósan nagyon élvezte a fiam – vagyis a fiúnk – a kis bemutatót, és egyre csak tette fel a kérdéseket Niconak, aki a nem éppen tökéletes spanyolja miatt nem mindig értette meg, mit is szeretne Eric, de ilyenkor persze kisegítettem őket.

Kicsivel később hagytuk Nicot, hogy felkészüljön a szabadedzésre, így helyet foglaltunk a boksz hátsó felében. 

-          Szia Eva! – jelent meg Vivian pár perccel később mellettünk. – Ilyen korán kijöttetek?
-          Igen. Eric már nagyon nyaggatott. Legszívesebben a reggelit is kihagyta volna – feleltem nevetve.
-          Jaj de aranyos! Látszik, hogy nagyon odavan a Forma 1-ért.
-          Sikerült rákattannia mostanság. Amúgy figyelnél rá egy percig, amíg felhívom az egyik barátnőmet?
-          Persze, menjél csak – válaszolta Vivian.

Mielőtt még felbúgtak volna a motorok a Mercedes bokszában, kerestem egy eldugott helyet, és tárcsáztam Victoria számát.

-          Szia Lina! Mi újság? – vette fel hamar a barátnőm a telefont.
-          Ha te azt tudnád! – sóhajtottam.
-          Na mesélj!
-          Röviden; itt van Vivian, persze felbukkant Vitaly is, ami nem meglepő, mivel az egyik versenyző, de sikerült kicsit megkavarnia a dolgokat…
-          Nico tudja, hogy mi van köztetek? – kérdezte Victoria.
-          Nem. Azt hazudtam, hogy csak összebarátkoztunk kicsit még Valenciában.
-          Nem lesz ez így jó, Lina. Csak jönnek az újabb és újabb hazugságok.
-          Tudom, de mégis mit csináljak? Ez annyira nehéz! – mondtam kétségbeesetten.
-          Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. De ha tovább bonyolítod a dolgokat, ki tudja, mi lesz ennek a vége.
-          Szerinted mindenkinek el kéne mondanom a teljes igazságot?
-          Előbb-utóbb kénytelen leszel.

Victoriának igaza van. Már csak az a kérdés, hogy kivel kezdjem. 

Catalina ruhái:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése