Segítség
Rögtön tárcsáztam a 911-et, és bejelentettem Kristin eltűnését. Rossz volt, hogy mikor megkérdezték, hogy mikor tűnhetett el, nem tudtam rá válaszolni, hiszen éppen egy másik városban voltam.
- Lehet, hogy már napok óta nincs itt. – ültem kétségbeesetten a kanapén pár perccel később.
- Éppen másokat mentettél meg Austinban, szóval nincs miért rosszul érezned magad. – nyugtatott Spencer.
- Tessék, hoztam egy kis vizet. – nyújtott át Hilary egy poharat.
- Most inkább vodka kéne. – sóhajtottam.
- Az alkohol nem megoldás semmire. Attól nem fog Kristin előkerülni. – mondta Spencer.
- De legalább kevésbé érzem hibásnak és magatehetetlennek magam. – feleltem.
- Nem te vagy a hibás, Alyssa! – ült le mellém Hilary – És ne verd ki a fejedből, hogy lehet, hogy Kristinnek nincs is semmi baja.
- Sajnos érzem, hogy ez nem igaz. – válaszoltam.
- Tudom, hogy ezt hülyeségnek tartod, de az lesz a legjobb, ha most lefekszel aludni. – mondta Spencer – A rendőrség tud Kristin eltűnéséről, valószínűleg már keresik is, így most csak annyit tehetsz, hogy vársz. Azt meg töltsd inkább alvással, hogy holnap kipihent legyél.
- Mégis mit számít most az, hogy mennyire vagyok kipihent? – pattantam fel a kanapéról – Nem tudok aludni, ha arra gondolok, hogy a nővéremnek baja eshetett. Elegem van mindenből! – rohantam fel az emeletre.
- Azt hiszem, én most hazamegyek. De hívj, ha van valami újdonság, és amint lehet, holnap átjövök. – hallottam Hilary hangját.
- Rendben. Megyek, megpróbálom megnyugtatni Alyssát. – felelte erre a barátom.
Amint beléptem a szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót, kitört belőlem a sírás. Egyszerűen nem tudtam visszatartani, hiszen éreztem, hogy Kristin nem ok nélkül nincs most itt. Nagyon jól ismerem, és tudom, hogy soha nem menne el anélkül, hogy szólna róla. Pontosan tudja, hogy mennyire aggódnék érte, hiszen ő is ezt tenné a helyemben.
Lefeküdtem az ágyra, és az arcomat a párnámba temettem. Éreztem, ahogy a könnycseppek utat törnek maguknak az arcomat, és lefolyva beleivódnak a párnába.
- Bejöhetek? – nyitott be egyszer csak Spencer.
- Igen. – válaszoltam halkan.
- Felhívtam Garciát, hogy nézzen utána, hogy használta-e Kristin a hitelkártyáját az elmúlt napokban.
- És mit mondott? – ültem fel hirtelen.
- Sajnos nem.
- Látod? Most már biztos, hogy bajban van. – sírtam el magam újból.
- Lehet, hogy csak készpénzzel fizetett. Vagy nem volt semmire szüksége. – próbált ésszerű dolgokat kitalálni Spencer.
- Több nap alatt még egy üveg vizet sem vett volna? Ne csináld már, Spencer!
- Jó, tudom, hogy nem túl valószínű, de mégsem mondhatom azt, hogy „Igen, biztos elrabolták!”.
- Sajnálom, hogy neked is át kell ezen menned miattam. – mondtam bűnbánóan.
- Jaj, Alyssa! Tudod, hogy érted bármit megtennék. – simogatta a karom, amitől kezdtem kicsit megnyugodni, miközben elálmosodtam, így végigfeküdtem az ágyon.
- Úgy érzem, mintha semmit nem tehetnék, miközben lehet, hogy Kristinnek szüksége van rám. – bámultam a plafont.
- Holnap szólunk a csapatnak, és ha addig nem kerül elő, majd mi megkeressük a nővéredet. – feküdt mellém.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. – bújtam hozzá.
- Én mindig itt leszek neked. – hallottam a hangját, de alig egy perc múlva már aludtam.
Mikor legközelebb felkeltem, már háromnegyed 6 volt. Kint már majdnem teljesen világos volt. Gyorsan kipattantam az ágyból, és lementem a földszintre. Spencer éppen a konyhapultnál ült, és telefonált.
- Rendben. Amint Alyssa felkel, bemegyünk…oké…köszi. – mondta.
- Ki volt az? – kérdeztem.
- Hotch. Elmondtam neki, hogy mi történt. Azt mondta, hogy szól a többieknek, és elkezdjük keresni Kristint. – felelte Spencer.
- Remek! Akkor mehetünk is. – indultam máris az ajtó felé.
- Azért előbb öltözz át. – jegyezte meg Spencer mosolyogva.
Belenéztem az éppen mellettem lévő tükörbe, és szinte megriadtam a látványtól. A tegnapi ruhám volt rajtam, ami teljesen gyűrött volt, ugyanis abban aludtam. A hajam csapzott volt, a sminkem pedig szétfolyt a sírástól. Attól függetlenül, hogy normál esetben, a legvadabb rémálmaimban sem tenném ki a lábam ilyen külsővel a házból, jelen pillanatban csak az érdekelt, hogy megtaláljuk a nővéremet, így az sem zavart volna, ha hálóingben álltam volna neki keresni.
- Nem mondom, hogy sminkeld magad fél óráig, de legalább mosd le a tegnapit, és vegyél fel tiszta ruhát. – mondta Spencer.
- Igazad van. Öt perc és kész vagyok. – válaszoltam.
Kivételesen sikerült is ennyi idő alatt normális külsőt varázsolnom magamnak, de ez csak a jelenlegi zűrős helyzetnek volt köszönhető.
Amint kész lettem, indultunk is a többiekhez, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nekiláthassunk a keresésnek.
- Mikor láttad Kristint utoljára? – kérdezte Morgan, mikor már a konferencia teremben beszélgettünk a részletekről.
- Mielőtt elmentünk Austinba. Kristin már egy ideje nálam lakott, mert összeveszett a vőlegényével, és eljött Los Angelesből. – válaszoltam.
- Mit tudsz a vőlegényéről? Nem lehet, hogy ő áll a dolog mögött? – kérdezte Prentiss.
- Igazából nem tudok róla gyakorlatilag semmit. Még soha nem találkoztunk. A vezetéknevét sem tudom. – feleltem elkeseredetten.
- Garcia, nem tudod kideríteni? – fordult Morgan az említett felé.
- Remélem ez költői kérdés volt. Adj egy percet, és többet fogunk tudni a srácról, mint Justin Bieberről a rajongói.
Attól függetlenül, hogy milyen állapotban voltam, mosolyra húzódott a szám Garcia miatt. Remélem, ez annak a jele, hogy minden rendben lesz, és a csapattal közösen hamar megtaláljuk Kristint.
Alyssa ruhái:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése