Egy éjszaka ajándéka - 30. rész

Nico felvitte Ericet a szobájába, aki erre fel sem ébredt. Én eközben helyet foglaltam a nappaliban, nem sokkal később pedig Nico is megjelent.

- Úgy alszik, mint a bunda. – jegyezte meg mosolyogva.
- Szokása elaludni a kocsiban. – nevettem – Mikor indul a géped?
- Máris ki akarsz dobni?
- Jaj, dehogyis! – magyarázkodtam – Addig maradhatsz, ameddig csak szeretnél. Örülnék neki, ha jóban lennél Erickel.
- És mikor akarod megmondani neki, hogy az apja vagyok?
- Nem tudom. – sóhajtottam – Te mikor szeretnéd? Csak mert ez rajtad is múlik.
- Felőlem akár most is elmondhatjuk neki. De tudom, hogy te tartasz tőle, hogy mi van, ha Eric megkedvel, aztán lelépek, és magára hagyom.
- Igen. – vallottam be.
- Ettől nem kell félned, Lina. Nem garantálom, hogy minden egyes percben vele tudok lenni, de mindent megteszek annak érdekében, hogy igazi apa-fia kapcsolatunk legyen. – mondta Nico komolyan.
- Ezt olyan jó hallani. – mosolyodtam el.

Nicoval pár másodpercig csak néztük egymást, azonban egyszer csak megcsörrent a telefonom.

- Bocsi! – feleltem, majd elkezdtem a magam mellett lévő táskámban kutatni a készülék után.

Komoly dolgokról volt szó, ráadásul annyira meghitt volt a pillanat, hogy úgy gondoltam, azon nyomban kinyomom a telefont. Úgy sem lehet olyan fontos a dolog annak, aki keres. Azonban olyan érzésem támadt, mintha jéghideg vizet borítottak volna a nyakamba, mikor megláttam, hogy Vitaly keres, de ennek ellenére sem vettem fel a telefont.

- Nem fontos. Majd visszahív. – feleltem, miután még le is némítottam a mobilomat.
- Te tudod. Amúgy Eric mennyit szokott ilyenkor aludni? – kérdezte Nico.
- Nem szoktam olyan sokáig hagyni, mert akkor nem alszik este. Miért?
- Csak mert maximum egy óra múlva indulnom kell a reptérre, és szeretnék kicsit játszani még vele, vagy legalábbis elbúcsúzni.
- Ez aranyos. – mosolyogtam – Ha 20 percen belül nem kel fel, majd én felébresztem. Végül is, nem tudhatjuk, mikor találkoztok legközelebb.
- Pont erről akartam beszélni veled. Mit szólnál, ha Erickel eljönnétek a következő versenyre?

Nem elég, hogy a döbbenet ismét ráégett az arcomra, a táskámban a telefonom megállás nélkül rezgett.

- Öhm…nem is tudom… - dadogtam.
- Ericnek biztos nagyon tetszene. Végül is, imádja a Forma-1-et. – válaszolta Nico.
- Ez igaz.
- Ráadásul több időt lehetnénk együtt.

Persze, hogy örültem volna, ha ezt sikerül összehozni, de azzal, hogy szinte már járok Vitaly Petrovval, kicsit bonyolultabbá tettem a dolgokat. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán elmondjam-e Niconak, hogy milyen viszony is köt az egyik ellenfeléhez, de ha hazudok neki, vagy elhallgatom a dolgot, csúnyán pofára eshetek. Habár, ki tudja, mi lesz velem és Vitalyjal, ugyanis nemcsak hogy még nem volt semmi komoly köztünk, ő fecsegte ki a titkomat, és annak ellenére is, hogy jól sült el a dolog, Nico miatta tud Ericről.

- Na, mit szólsz, Lina? – hozott vissza Nico hangja, de aztán láttam, hogy észrevett valamit a hátam mögött – Bár lehet, hogy most már másé a döntés joga.
- Nico! Visszajöttél? – hallottam meg Eric lelkes hangját – Azt hittem, hogy ma elutazol.
- Igen, de van még egy kis időm. Épp arról beszéltünk anyukáddal, hogy szeretném, ha eljönnétek velem a jövő heti versenyre.
- Ugye lehet, anya? Annyira el szeretnék menni! Tudod, hogy imádom a Forma-1-et. – kérlelt Eric.

Tudtam, hogy nem lehetek annyira önző, hogy a fiam boldogsága útjába álljak amiatt, mert egy Forma-1-es versenyzővel kavarok. Eric biztos nagyon élvezné, ráadásul az apjával lehetne.

- Rendben. – egyeztem bele végül – És hol lesz a verseny?
- Olaszországban. – felelte Nico – De ne aggódjatok! Én állom az utazást, a szállást, és kaptok VIP belépőket is.
- Ezt igazán nem kell, Nico…
- Jaj, anya! Hagyd, hogy Nico kedves legyen velünk. – szólt közbe Eric, mire mindannyian elnevettük magunkat.
- Köszönöm. – mondtam végül.
- Ebben a helyzetben ez természetes. – válaszolta Nico.

Az elkövetkezendő fél órában Nico Erickel játszott, de aztán indulnia kellett a reptérre. A hosszas búcsúzkodásuk után Nicoval megbeszéltük, hogy majd hívj, hogy közölje az utazás részleteit. Habár kicsit tartottam az egésztől, és az is zavart, hogy Nico akar állni mindent, örültem, hogy visszatérhetek a Forma-1 világába, de ami a legfontosabb; hogy Eric ezzel még közelebb kerül az apjához.

Miután Nico elment, eszembe jutott, hogy vissza kéne hívnom Vitalyt. Egyrészt, mert kíváncsi vagyok, hogy mit akart, másrészt, mert kérdőre akarom vonni, hogy miért járt el a szája. Így hát míg Eric az udvaron játszott, én beültem a hintaágyba, és tárcsázni kezdtem Vitaly számát. Szerencsére hamar fel is vette a telefont.

- Szia Lina! Talán az előbb rosszkor hívtalak? – kérdezte.
- Igen, képzeld, nem volt a legalkalmasabb az időpont. – feleltem kissé ingerültem – Ráadásul pont miattad.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett Vitaly.
- Miért kellett kikotyognod, hogy van egy fiam Nico Rosbergtől? – kérdeztem felháborodottan.
- De hát én csak az edzőmnek mondtam el. Megbízom benne, és szinte mindent elmondok neki.
- Akkor el kéne gondolkodnod azon, hogy kiben bízol meg, ugyanis a drága edződ szája eljárt, és Nico maga jelent meg nálam, hogy kérdőre vonjon.
- Úristen! Én ezt nem akartam! És legalább jól fogadta a dolgot?
- Szerencsére igen. – válaszoltam.
- Akkor végül is jót tettem veled, nem?

Annak ellenére, hogy igaza volt, kezdett eléggé felhúzni.

Catalina ruhái: