Egy éjszaka ajándéka - 27. rész

Az elkövetkezendő bő egy hétben nem történt semmi különös, Erickel éltük a mindennapi életünket. Vitalynak sok dolga volt, ráadásul tegnap lett vége az egyik versenyhétvégének, így nem volt lehetőségünk a múltkori alakalom óta találkozni.

Egyik délután, éppen a konyhában mosogattam, Eric pedig az emeleten játszott, amikor meghallottam a csengőt. Elzártam a csapot, megtöröltem a kezem, majd az ajtóhoz mentem. Azt hittem, dobok egy hátast, mikor megláttam, hogy Nico áll velem szemben.

- Szia Catalina! – köszönt.
- Öhm…szia! – nyögtem ki végül nagy nehezen – Mi járatban vagy erre?
- Beszélnünk kell. Bemehetek? – kérdezte komolyan.
- Persze. – engedtem be értetlenkedve, majd a nappaliba mentünk – Kérsz valamit inni?
- Nem, köszi. Szeretnék tőled kérdezni valamit, és kérlek, őszintén válaszolj!
- Oké. – feleltem.
- A fiad tőlem van?

Azt hittem, hogy rögtön összeesem. Éreztem, hogy nehezen kapok levegőt, a szoba forog velem, és ájulás közeli állapotba kerülök. Ettől a perctől féltem azóta, hogy megtudtam, hogy terhes vagyok. Fogalmam sem volt, hogy kitől tudhatta meg Nico a dolgot, de jelenleg nem ez volt a legnagyobb problémám az üggyel kapcsolatban.

- Catalina…kérlek, válaszolj!
- Igen. – feleltem egy sóhaj után – Eric akkor fogant, amikor lefeküdtünk a 2006-os Spanyol Nagydíj után.
- Úristen! – fogta a fejét Nico, majd leült a kanapéra – De miért nem szóltál? Jogom lett volna tudni!
- Tudom, de nem akartam balhét. – vallottam be – Olyan boldogok vagytok Viviannel, és nem akartam a gonosz picsa lenni, aki szétválasztja a szerelmeseket.
- Az most nem számít, hogy mennyire szeretjük egymást Viviannel. Ericnek szüksége van egy apára, ráadásul az igazira. Biztos nehéz lehetett neked egyedül nevelni őt.
- Nem volt a legegyszerűbb, de én okoztam magamnak.
- Hol van most Eric?
- Fent játszik a szobájában.
- Megnézhetem?
- Persze. – mosolyogtam – Gyere!

Felmentünk az emeletre, majd Nicot Eric szobájába vezettem. A fiam éppen a nemrég kapott versenyautóival játszott, de hamar észrevett minket.

- Ki ez a bácsi, anya? – kérdezte tőlem.

Nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki. Nem vághattam rá egyszerűen, hogy „Ő az apád”. Ennél ez egy bonyolultabb folyamat lesz.

- Egy rokonotok vagyok. – szólalt meg egyszer csak Nico – Szia Eric!
- Szia! Én már láttalak téged. – emlékezett vissza a fiam.
- Igen, találkoztunk a Forma-1-es versenyen. Képzeld, én az egyik versenyző vagyok. – mesélte Nico.
- Úristen! Anya, ez igaz? – fordult felém.
- Igen. Ő egy olyan autóversenyző, amilyen te is szeretnél lenni. – feleltem.
- De miért nem mondtad, hogy az egyik rokonunk egy Forma-1-es versenyző? Ez olyan jó! Mesélj valamit a versenyzésről! – lelkendezett Eric.

Nico rám nézett, mire én rámosolyogtam, és jeleztem neki, hogy beszélgessenek csak. Kimentem a szobából, ezzel magukra hagyva őket, és lementem a földszintre. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de soha nem tudtam elképzelni, hogy milyen is lesz. Nico viszonylag jól fogadta a dolgot, de tudom, hogy ezután jön majd a neheze. Biztos vagyok benne, hogy Nico szeretne részese lenni a fia életének, amit teljes mértékben meg is tudok érteni.

De annyi kérdés jutott eszembe hirtelen. Hogy mondjam el Ericnek, hogy Nico az apja? Hogy fogjuk összehozni a találkákat? És mit fog szólni ehhez Vivian? Már így is sokat hazudtam neki, és ha most lebukok, talán még Ericnek is ártani fog.

Hallottam, hogy Eric nagyokat nevet fenn, mire elmosolyodtam. Elővettem a telefonom, és felhívtam a bátyám.

- Szia Lina! Hogy vagy? – szólt bele a telefonba.
- Szia Carlos! Jól. Képzeld, itt van Nico.
- Ott van Nico? De hát miért? – értetlenkedett a bátyám.
- Valahonnan megtudta, hogy Eric a fia, és eljött, hogy utánajárjon a dolognak. – magyaráztam.
- De ugye elmondtad neki az igazat?
- Igen. Most már nem lett volna értelme titkolózni.
- Jól tetted. És hogy fogadta Nico?
- Meglepően jól. Szerintem nem lesz itt baj.
- Azért ne bízd el magad, Lina. – váltott komolyra Carlos hangneme – Ott van Nico barátnője, ráadásul a srác egy híres autóversenyző. Ne éld bele magad a dologba, mert lehet, hogy pár hét múlva már nem is fog foglalkozni Erickel. Ne feledd, hogy most csakis a fiad számít.
- Szerinted én nem így gondolkodom? Attól még, hogy Nico megjelent, nem fog megváltozni a gondolkodásom. Ezek után is csak Eric érdekeit fogom nézni.
- Rendben. De szerintem ne erőltess semmit. Nehéz lehet ez most Niconak, hagyd, hogy megküzdjön magával.
- Tudom, és így is fogok tenni. – válaszoltam – De most megyek. Megnézem, mi van velük.
- Rendben. Majd hívj, hogy mi volt.
- Oké. Szia!
- Szia! – köszönt el Carlos is, majd bontottuk a vonalat.

Visszamentem Eric szobájába, hogy szemügyre vegyem a srácokat. Éppen együtt játszottak, és nagyon aranyosak voltak. Közben Eric Nicot kérdezgette a versenyzésről, aki lelkesen válaszolt a fia minden kérdésére. Reggel, mikor felkeltem, nem gondoltam, hogy végül így végződik a mai nap. A fiam együtt játszadozik az apukájával, a Forma-1-es versenyző Nico Rosberggel.

Remélem, nem vagyok elég naiv, és nem kell csalódnom Nicoban.